Kedves Olvasóim, elérkeztünk a 7. részhez. Az évadzáró rész fejezetcíme az volt, hogy a becsület nevében. S bár a rész nagy részét elvitte a csihi-puhi az átlag rajongó szórakoztatására, aki kereste, az azért megtalálhatta a választ arra, miért is ez volt a címe. Akit érdekel ez a nézőpont, az tartson velem a season finale mélyelemzésemben.
Madam Garsa romjai közt indít az epizód, Boba és Fennec szemléli az értelmetlen pusztítás nyomait. Egyértelmű mindenki számára, hogy erődemonstrációról volt szó, hisz a nő senkinek sem ártott. Rajta keresztül üzentek Fettnek, így jár mindenki, aki veled van, vagy aki akár csak ferdén néz ránk. Miénk a város, ahol fűszert fogunk terjeszteni, akár tetszik, akár nem. Boba szomorúan nézi mindezt, és a következő mondata egyértelmű, immár elkötelezett a városért: „Hiába nyerünk, ha nem marad semmi a városból.” Azaz még ha diadalmaskodnak is, az áldozat súlyos lehet. Elgondolkodik, megéri-e mindez. Vissza akar térni tehát a Jabba palotába, hogy elhúzza a harcokat az ő területére, ezzel mintegy megkímélve a várost a hasonló atrocitásoktól. Másrészt taktikailag egy jobban védhető területre menne, kvázi mint a végvár rendszer idején egy amolyan várostrom szerű hadmozdulatra késztetve a Pyke-okat. Mi magyarok jól tudjuk, akár egy kisebb létszámú várvédő csapat is eredményesen szállhat szemben az ostromlókkal, amennyiben a védvonalak tarthatók, és az ellenséges sereg a falakon kívül tartható. Eger váránál Dobó kapitány bebizonyította mindezt, de több más, kevésbé ismert eset is van. Ám stratégiája nem valósulhat meg, mert a swoopos gyerekek nem tartanak vele. Ők itt születtek. Ők nem akarják az ebek martalékává tenni, védtelenül hagyni Mos Espát. Menj vissza a falaid mögé, mi maradunk, mondják. Nem hagyjuk az ittenieket magára. Boba rövid gondolkodás után meggondolja magát és marad, mondván, hogy ezek az emberek számítanak rá, nem hagyhatja magára őket.
Immár tehát ahogy többször is írtam, egy jó, egy nemesedő Boba Fettet látunk, aki nem menekül el a Slave 1-el, aki nem bújik el a kihívások elől a falai mögé, hanem marad inkább egy nehezen védhető területen. Saját érdekeit alárendeli a közösség érdekeinek. Becsület 1.
Megérkezik Djarin, és közli, Vanth valószínűleg segít majd nekik. Nem tudja, hogy távozása után Bane ott járt. Így Bobáék számítanak egy felmentő seregre, ami a dolgok ilyetén állása alapján sosem kéne hogy megérkezzen a film e pontján ismertek szerint. Vanth azt szeretné, hogy a fűszerkereskedelem leálljon, ez gyakorlatilag a feltétele a segítségének. Egy érdekes beszélgetésben megértjük, hogy bár pénzt nem kérnek, azaz a támogatás „free”, de mégsem ingyenes Fennec szerint az esetben, ha ennek ekkora ára van.
Lehet érezni, a nő szeretné megtartani a dolgot, és hasznot húzni belőle. Ez érdekes volt róla, egy új aspektusa lett a fejvadászlánynak. Azaz ilyen téren megingatható, a narancssárga por számára elfogadható, és a belőle származó bevétel kívánatos. Nem úgy Boba Fettnek! Aki azonnal elhárítja a sátáni kísértést, és belemegy, hogy leállítja a fűszerkereskedelmet. Fontos momentum: SZAVÁT ADJA.
Az adott szó mára olyan, mintha csak böfögtél volna egyet. A többség simán megszegi. Boba e ponton rehabilitálja a rendkívül fontos, mára már régimódi tulajdonságot: az adott szó kötelez, annak ereje van, és arra lehet számítani. Becsület 2.
Bane is visszaér, és a Pyke főhadiszálláson elmeséli, Cobbot kilőtte. Ott találjuk a Majort is, aki bár azt hittük lelépett, de ott van a Pyke-oknál. Mikor belép Bane, egy fontos dologról beszélnek, de ezt leinti a Pyke vezér, hogy Bane ne hallja. Tehát valamit titkolnak előle is. A Főpolgi is pipa, mert nem akart pusztítást. Ő is azt akarta, mint Boba, de fordított előjellel, azaz hogy a riválist minimális károkozással eltávolítsák a területéről, és visszamehessen kiskirálynak, tovább zsigerelve a népet. Elárulják Bane-nek, amit én már előre megjósoltam, tessék visszaolvasni az elemzésemben, hogy NEM a swoop banda ölte le a tuskeneket. Előre megírtam, hogy ez valószínűtlen, és meggyőződésem volt, hogy más tette, és csak rájuk kente, a sátorponyvára festve a felségjelüket. Mocskos dolog volt, de hatásos, ezt még Bane is elismeri. Ezt az infót el is teszi saját tarsolyába, későbbi felhasználásra.
Megérkezik Grogu is, R2 vezette X-szárnyúval a szerelő nőhöz. Rajta a sodronyinggel, azaz amit gondoltunk beigazolódik: nem ő lesz Luke első tanítványa, hanem Kylo Ren, azaz Ben ekkor még ugye. Grogu bekajál, és a történetben e ponton fagyasztják kicsit.
Visszatérünk Bobáékhoz. Végre. Ebben a részben ismét élvezhetjük az eredeti szál eredeti karaktereit. De kár az ellopott időért… Mennyi jó dolog történhetett volna még az előző 2 részben, ha velük foglalkozunk inkább. Fennec veszi át a szót. A megváltozott körülmények megváltozott stratégiát követelnek. Ha nem a palotában fognak megütközni, gondosan kell eljárni. És megelőző csapást kell mérni a Pyke-okra. Valószínű, hogy rövidesen megérkeznek azok a kontingensek, amiket a Pyke-ok várnak, és velük egyesülve elsöpörhetik a védőket. Boba szerint is az van, amit én írtam korábban, az ő „hero skilljeik” vajmi keveset fognak érni egy tömeg ellen. A legjobb az, ha az érkező kontingensekkel meg sem kell ütközni Fennec szerint, ezért minden áron meg kell akadályozni azok csatába dobását. Meg kell tudni, hova érkeznek, és szabotálni kell az érkezésüket, akár a transzport hajó még a levegőben történő kilövésével, akár landoláskor felrobbantásával.
A legjobb Pyke az, akivel nem kell megküzdjenek, ezért fontos lenne az erősítést idejekorán megsemmisíteni, megakadályozni a bevetésüket. Ehhez viszont időben tudni kell, hova érkeznek. Ezért kiküldik az új stratégia szerint a megfigyelőiket 3 régióba előretolt helyőrségként, hogy azok minden hadmozdulatról, váratlan dologról azonnal szóljanak, illetve tegyenek ellenlépéseket. Itt egy hadtörténetileg nehezen értelmezhető részt észleltem, mert az eredeti szövegben Fennec a „flank” szót használja, ami szárnyat jelent. Ezt leegyszerűsítve úgy tudom elmagyarázni a kedves Olvasónak, hogy ha a csatatérre érkező, harcrendbe tervszerűen felálló hadsereg arcvonalát egy egyenes vonalnak fogjuk fel képletesen szólva, annak két széle a balszárny és a jobbszárny. Ez nem mindig érintkezik a csapattest arcvonalával, akár a széleken lehet egy különálló lovashadosztály bekerítő mozdulatokra, mögékerülésre, s míg az arcvonal sokszor zárt rendben marad és statikus, a szárny dinamikus, és gyorsmozgású lehet. Itt azonban ilyenről nincs szó. Egyrészt a védendő terület a film alapján egy kerek üreges rész a város belső részén, melyet katlanszerűen vesz körbe egy magaslati rész, másrészt a gyerekek kivételével nem beszélhetünk gyorsmozgású egységekről. Ráadásul nincs arcvonal sem, ha Bobáék Madam Garsa romjai közt maradnak, gyakorlatilag MINDEN IRÁNYBÓL jöhet támadás, lévén egy kör közepén vannak, egy rosszul védhető helyen. Gyakorlatilag csapdában.
Cad Bane érkezik, hogy kicsalja Bobát, és provokálja. A ház elé hívva egy majdnem ugyanolyan szembenállást kapunk, mint ami a seriffel volt. Bár egy mocsok dolog, amit művel, de mégis van benne nemesség, becsület, és tisztelet. A régi hadviselésben volt egy olyan szabály, hogy ha a vár elé érkezik valaki az ellenfélből, legyen az épp követ, vagy épp egy párbajra hívó ember, nem lövik le. Hanem kimennek, szembenéznek vele, és ha kell, megmérkőznek vele. A Trójában is láthattátok, mikor például kimegy Hector, hogy a kihívó Akhilleusszal élet-halál küzdelmet vívjon, a kitűnő trójai íjászok nem lőtték fentről agyon. Semmiből nem tartott volna, de a hadviselés még a maga barbár mivoltában is nemes volt emiatt. Valami hasonlót látunk itt is, nyilván Fennec bentről fedezi, de azért kimenni a falak mögül mindig kockázat. Persze odaállni a fal elé is bátor dolog. Persze Cad Bane is hozott őt fedező embereket, de akkor is, te odaállnál, vállalva, hogy nem tárgyal veled senki, hanem puff, fejbelőnek? Persze itt is ocsmány amit Cad Bane művel, hiszen előbb azzal provokálja, hogy lelőtte Cobb Vanth-et, kár volt elhoznia a páncélját, mert lám, így semmi sem védte meg, jól lelőttem. De Boba nem ül fel a provokációnak. Ő is visszavág, hogy Bane egy pribék, mire megismerjük a bagoly mondja a verébnek hogy nagyfejű Starwarsos változatát, ami vicces. (Egyébként ez már mintha a Mandalorianben is elhangzott volna.)
Ám Bane ekkor elsüti a piros ászt: a drága kis tusken családodat is a Pyke-ok, azaz gyakorlatilag mi nyírtuk ki, nem a niktok. Ezt te is tudod, hogy így van, hidd csak el, nem ők voltak. Kinyírtuk őket, rohadjanak meg. Naná, hogy Fettben felmegy a pumpa. Keze megremeg, és a nyugalmi állapotban az ölében pihenő puskáját lassan elkezdi leengedni. Lőni fog. De immár nem higgadt, és érzelemvezérelt. Dühe valószínűleg hibát okozna, mely pont elég ahhoz, hogy Bane leterítse. Ez a taunt SW játékokban ismert, a Rebornok például folyton ezt csinálják, sértegetéssel, csipkelődéssel, provokációval kívánják a nyugodtságából a jedit kibillenteni. Dooku is ezért piszkálja taunttal, azaz verbális provokációval Kenobit, vagy pl Anakint. Bent Fennec azonnal észleli ezt, és kikiabál, Boba, ne! De Fett gyógyszere már elgurult, ezért a nő kisiet, feladva a fedezékét, és úgy kérleli, ne ugorj, fel vagy dúlva, ne légy ostoba. Egyébként is csak ezt várja, hogy ezt is önvédelemnek állíthassa be. Majd… ráérünk még kinyírni, hidd el, lesz alkalom, mikor higgadtan, más körülmények közt, a mi általunk választott módon nézhetünk vele szembe.
Boba hallgat rá, és dicséretes önfegyelemről téve tanúbizonyságot, ismét nyugalmi helyzetbe helyezi fegyverét, és elküldi Cad Bane-t a rossebbe. Aki ezúttal nem ért célt. Még Bane odavág, hogy öregkorodra elpuhultál, amire Boba válasza szuper jó, amit mi középkorúak mind ismerünk: igen, öregkorára mindenki puhul. Én is, mondja Fett. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz. Értelmezésem szerint a kifinomultság, a bölcsesség nem puhaság. Az ember átértékel dolgokat, ahogy idősödik. Mások lesznek a prioritások. Megjön az esze, az évek tapasztalatai segítik. Az, hogy már nem forrófejű, az, hogy a személyisége sokat fejlődött, hogy megváltozott, szerencsére a jó irányba, hogy megállapodni vágyik, lelassulni, tisztán élni, amit csak lehet azt jóvátenni, lehet hogy egy fiatal vagy egy aktív bűnöző számára gyengeség, puhaság, de szerintem inkább dicséretes.
Egyetlen lövés sem dördült, senki sem merényelte le a másikat, még a háttérlövészek sem, és a hősök sem. Bár szemét dolog volt, de mégis becsületes, és tiszta, a hadviselés szabályai szerint. Becsület 3.
A twi’lek komornyik kijön, és megdicséri, milyen bámulatos önkorlátozást hajtott végre. Ő már csak tudja. Ennek a nagymestere, a tűrés, a nyelés csimborasszója személyesen, gyakorlatilag gerinc nélkül. Ez a csávó egyre jobb egyébként, roppant vicces, és színészileg is lenyűgöző a játéka. Nyilván egy tenyérbe mászó alak, de valami zseniális a karaktere, később szólok róla még itt lejjebb.
Úgy tűnik, hogy a Pyke vezetés megsejtette, hogy mire készülnek Fették, mert nem várják meg az erősítést, hanem a jelenlegi garrisonnal és a 3 család segítségével megindítják a támadást. Meglátásom szerint a jelenlévő bevethető Pyke csapat közel 100 főt számlál, a szövetséges fajok talán két tucatnyi egyedet mozgósítanak, azaz kb 120 emberrel kell felvegyék a küzdelmet Bobáék, ami sok, de még mindig jobb, mintha az erősítés megérkeztével ezres csapattal kéne szembenézniük. A hadviselés erről szól, tervre ellenterv, sokszor senki sem úgy és ott kénytelen harcolni, ahogy azt a terepasztalon elképzelték és megtervezték. Egymást átverni, egymásra úgy rátörni, hogy erre a másik ne számítson, tehát a Pyke korai támadásindítás logikus lépés volt, hiszen Bobáék egyértelműen az erősítés megérkezte utánra várták a támadást. A gyerekek észlelik először a veszélyt, feltűnően kezd megnőni a területen a körülöttük ténfergő Aqualishek száma, akik mindenféle ládákat pakolásznak, hordókat cipelnek, és mintha valahogy feléjük orientálódnak. A gyerekek ezért gyorsan beszólnak Bobáéknak, hé boss, itt valami nem oké, de még be sem fejezik a jelentést, a városlakók a ládákból és hordókból fegyvereket kapnak elő, és nekik esnek. A swoopos gyerekek megpróbálnak fedezéket keresni, ám ők is csapdába esnek ott. Sőt, 3 társukat is lelövik, és bepánikolnak, ami teljesen érthető. Menekülni akarnak, de Fennec szinte könyörög, maradjanak ott. Nyilvánvaló volt számomra, odamegy segíteni, ám a hatékony rajtaütéshez fontos, hogy a gyerekek ne törjenek ki, mert akkor egyrészt nagy eséllyel lelövik őket, másrészt kell az, hogy a támadókat lekössék, így észrevétlenül mögéjük tud kerülni. Úgy is lesz, speederre pattan, odaszáguld, okosan keres egy magaslati mesterlövész pozíciót egy háztetőn, kioszt 3-4 fejbepasszt, és már futnak is a támadók. A gyerekek, számára is meglepő módon, udvariasan megköszönik mindezt. Fennec válasza csodálatos, mely a generációs különbség ilyetén való feloldására reflektál: „Manners?! I like it. You are welcome.” Azaz jólneveltség, tisztelet gesztusok?! Az igen, ez váratlan, de tetszik nekem! Egy nagypofájú öntörvényű swoopos banda meg tudja ezt így köszönni? Szívesen gyerekek.
Szép jelenet. Főleg ahhoz képest, ahogy korábban beszéltek velük még a vizes részben, hogy vénembernek mondták Bobát, és soha nem mutattak tiszteletet, ez valóban meglepő, bár megköszönni azt, hogy megmentették az életüket nem tűnik nehéznek, majdhogynem evidencia, de mégis, erre sok ember nem képes. Fennec ezután visszapattan a swoopra, és irány a sivatagi hivatal, a Pyke főhadiszállás.
Közben támadás éri szinte ugyanakkor Santot is a trando területen, és a két gammorreánt is, egyidőben, összehangoltan. Szinte 66-os parancs szintű egyidejű ellenükfordulást látunk, az elméletileg semleges szövetségeseik részéről. Gyalázatos képsorokon látjuk, ahogy jatagán szerű késekkel rohannak a trandoshanek BK-re, és leteperik, és e pillanatban úgy tűnik, vége, legyőzte a túlerő. A két gamot pedig beszorítják fent a szirt tetején a szakadékba, fájdalmas jelenetük engem a 300-ra emlékeztet, ahol a perzsákat nyomta így a spártai csapat bele a szakadékba. Visítva zuhannak a mélybe, de valóban, hűségesküjük becsülete a halálig tartott, ahogy ígérték térdre ereszkedve Fett előtt, új gazdájukat hűséggel szolgálták, és életüket adták érte. Becsület 4.
Bár ha viccesre akarnánk venni, írhatnám azt, hogy csak leestek, de nem biztos, hogy meghaltak, mert a Star Warsban párszáz méter zuhanás igazából szinte még senkinek sem ártott meg, se Maul, se a Császár, senkinek meg sem kottyan, tehát végülis a gamorreanok is lehet, hogy még visszatérnek, mert lent valami puhára estek, és kapnak egy saját show-t. 😉
Bobáék ketten maradtak bent a romok közt tehát a csapatból, meg a komornyik van még velük. Kint már gyülekeznek a Pyke-ok. A két férfi elbeszélget a Creedről, a hitvallásukról, valamint az adott szó erejéről. Djarin nem megy el, nem hagyja magára Fettet, mert megígérte.
Gyakorlatilag kész ezért meghalni, meg is mondja, hogy rendben, akkor együtt halunk meg, de én nem megyek el. Fura Fett válasza, te még hiszel ebben a bantha fodderben? Érdekes pillanat volt, hogy mennyire más a meggyőződésből fakadó hitértelmezés a sorozatban. Boba semmibe veszi ezt a creedet, és meglepődik, hogy Djarinnak ez fontos, de hálás érte. Ugyanakkor ott van pl a sisaklevétel hitbeli értelmezés különbsége is, mely az egyik csoportnak szent, a másik nem foglalkozik vele. De vannak egyetemes értékek, melyek itt látunk: a nemes célért való küzdelem, akár önfeláldozás révén is, és az adott szó szentsége. Szép jelenetsor. Becsület 5.
A két férfi már majdnem kirohan, mint Butch Cassidy és a Sundance Kid, mikor az ajtóban vannak fegyverrel a kézben, hirtelen a Twi’lek majordomo megszólítja őket. Felajánlja, eljár értük, kimegy „túsztárgyalni”, lévén ő gyakorlott konfliktusmegoldó ismeretekkel rendelkezik. Hihetetlen érdekes jelenetet kapunk ekkor. A komornyik ugyanis elmondja, a rá jellemző cifra beszéddel, széles gesztusrendszerrel, választékos nyelvezettel, hogy szegény sorból származik, szüleinek nem volt túl sok pénze, de ő kitört onnan. Coruscantról származik, ezért művelt, és tanult. Bár hozzáteszi, hogy ez nem mintha számítana, de látszik, hogy ő azt hiszi, igenis számít. Elmondja, hogy számára nem gond kimenni, előadni valami teátrális jelenetet, megalázkodni, és kikönyörögni a kegyelmet. Hatalmas a különbség ugyanis a két karaktertípus közt. A két férfi ugyanis büszke, heroikus, hatalmas egóval, elvhű, és azért akár meg is halna. A majordomo gyáva, gyakorlatilag nincs is egója, önbecsülése, a sértésekre nem reagál, puszta élete a lényeg számára. Eljutott valahova, és erre ő büszke. A nulláról felépítette magát, és a Főpolgármester jobbkeze lett, helyettese, egyáltalán nem kíván meghalni. Számára ez a büszkeség dolog értelmezhetetlen, ilyen macsó marhaság, ami számára nem szempont. Ő a státuszát, és életét mentené, és ha ezért kint őt farokfejnek nevezik, meg ha kint neki meg kell alázkodnia, az számára nem probléma. Kineveti magát kint, hogy ja, a lekkum miatt vagyok farokfej, ez mekkora poén, nem tudok vele betelni. Nagyon vicces pacák.
Az is roppant jó, amikor felolvassa a megadás feltételeit, mint egy kisbíró, de odaér, ahol a kellemetlen részek lennének, akkor áttér arra, hogy inkább mondják el a Pyke-ok, hogy ők mit akarnak. Naná, hogy Fett szavai felingerlik a Pyke-okat, és már emelnék a puskát rá, ami azért nem túl nemes, hogy a követet agyonlőjük, ez a hadtörténelemben ritka és gonosz dolog, a Majordomo mondja is, hogy ezek nem az ő szavai, de nem számít, lelőnék. Ebben a pillanatban Fették jetpackkel megérkeznek oldalról, és meglepetésszerűen szétlőnek egy csomó Pyke-ot. Ami ezután jön, számomra minden-minden idiótaság volt. Ott leszállnak, és gyakorlatilag bentmaradnak egy kör közepén céltáblának. Kilőnek mindent, csuklóeszköz, térdeszköz, fegyverek, és persze ismét egy tár whistling birds el lett puffantva. A háztetőkről, fedezékek és tereptárgyak mögül lövik őket, csak úgy pattognak a páncéljukon a lövedékek, és a két hadászatban jártas férfi ostobán tűri mindezt. Nem repülnek el, nem keresnek fedezéket, hagyják magukat szarrá lőni.
Hihetetlen volt ezt látni. Már térden állnak a porban, szenvednek, s bár testfelületet nem ér egyetlen nyomorult lövedék sem csak páncélt, mégis szenvednek, és érezhető, hogy ezt nem fogják bírni. Persze azt is tudtuk, hogy majd most jön valaki. Úgy is lesz, megjön Freetown különítménye egy harci tankkal, a géppel eltakarják őket, fent az ütegnél meg a weequay kaszálja az ellent. Beszorulnak oda mind, de életben maradnak legalább. Megint kis lövöldözés, és mikor szorul a hurok, megint „váratlan” segítség, megérkeznek a gyerekek a szárnyról, és oldalba, hátba támadva a Pyke-okat ismét lazítják a szorítást. Itt egy érdekes ellentétre figyelhettünk fel. Ugye korábban írtam Fennec és a gyerekek kapcsán a generációs különbséget. Most előjött a város-vidék különbség. Mit csináltok itt, ti city rats, azaz városi patkányok? Jöttünk, hogy megmentsünk titeket sivatagi scurrier (sand scurrier) banda.
Majd előkerül Santo is, ripityára lőve, amihez képest a bacta merénylet után a Jabba palotában még jól nézett ki 4-5 szúrt sebbel, most több szúrt seb, és több lőtt seb is van rajta, kicsit sántít, de végülis semmi baja, öt perc múlva már a Scorpenek droidokkal harcol, sántítás meg minden nélkül. Mert hogy a Pyke-okat kivonják a területről, a védők azt hiszik, tán visszavonulnak, de nem, pusztán jön a gépesített osztag, 2 scorpenek droid, ami kicsit Terminator 3 droid, kicsit droidika keverék. Na ez is durván idióta rész volt. A védők elmenekülnek, futnak előttük egy szűk utcán kb 20 méterre, faltól-falig kitöltve az utat, egy hatalmas, könnyű, szaftos célpontot képezve, de a droid maga előtt lövi a földet mint egy hülye. A másikhoz meg odamegy Mando és Boba, ott áll mint egy rakás szerencsétlenség, miközben a két férfi lángszóróval, puskával, dark saberrel stb teszteli, mivel tudná penetrálni a pajzsát. A droid ehhez szerényen asszisztál. A csihipuhi tehát teljesen irracionális és bugyuta lett. De ez kell a jónépnek. Talán az az egy jelenet izgalmas dramaturgiailag, amikor Boba rakétát lő az egyik scorpenekbe, és az egész csapat feszülten várja, míg eloszlik a füst és por, hogy vajon ez hatott-e a droidra, de az sem számított neki, mindenesetre az a jelenet művészileg erőteljesebb pont volt.
Az is fura, hogy mindenféle sok kütyüjük ellenére nincs egyiknél sem egy iongránát például, amit a dantuini gerillák is megtanultak pajzs alá gurítani. Később Santo oldalról megpróbál benyúlni a droid pajzsa mögé egy hasonló jelenetben, mint amikor Will Smith benyúl az Én a robotban. A droid egy ideig csak ott ácsorog, majd tovább indul, szájon vágja a vukit, és mint aki jól végezte dolgát, elmegy. Eszébe sincs kinyírni. Megdöbbentő.
Aztán az is fura volt, mikor kicserélik a swoopos lányka kis pisztolyát a Weequay nagy puskájára, hogy majd ő felmegy a tetőre lőni, de mire felér, addigra kiderítik, hogy inkább a falusi lányka lőjön, miközben a swoopos csak eltereli a droid figyelmét, de ahhoz elég lett volna a kis szemét pisztolya is. Ezek a részek tehát nem túl jók.
Aztán megékezik a nő Groguval a riskás droidon. Djarin és a gyermek örömmel üdvözlik egymást a fronton egy scorpenek elől menekülve a kocsin. A kocsi végül felborul, földre zuhannak, Mando még egy kicsit küzd, de mikor már majdnem legyőznék, előjön Grogu, és kiszív egy alkatrészt a droid lábából, ami összeroskad, és sántikálva tud csak menni onnantól. Közben Boba elmegy haza a jetpackjét beizzítva, és visszatér a házi rancorján. Ezt mindenki várta, ám a labda sosem lett lecsapva a Mandalorian erőltetés miatt. Azaz eddig nem láttuk, sem a betörést, sem azt, hogy jutottunk ide, pedig ez azért igencsak a Boba storyline-hoz tartozott volna. Az idomárja is lóg a levegőben, megjelent Trejo, de azon az öt percen kívül semmi szerepe sem lehetett azért, mert inkább a Mandalorian storyline-t építették a Boba sorozatban sajnos. De akárhogy is történt az előzmény, amit sajnos nem láthattunk, immár rajta lovagol, és nekiesik a droidoknak. Ez is fura, hogy egy fél háznyi rancort közelharcban egy csomó ideig nem talál el a droid, illetve nem is lő rá jó ideig! Végül eltalálja, de nem igazán számít neki, úgy tűnik. Ellenben a rancor kinyomja a szemét, kb hasonló módon, mint amikor R2 kilövi a kullancsdroid szemét, megvakítva azt. Az egyik scorpeneket széttépi a rancor, ennél a jelenetnél van egy rejtett utalás, mikor előtte Boba azt mondja neki, hogy „do it”. Ezt mondta Palpatine is Anakinnak, mielőtt hasonló mozdulattal kivégzi Dookut. A másik scorpeneket később ugyancsak sikerül legyőzni. Mindeközben a figyelmes megfigyelő észrevehet pár piaci kofát, akik standjuknál ácsorogva talán nem vették észre, hogy felrobbant a fél város, és gerillaharc folyik az utcákon, vagy talán süketek, és nem hallottak semmit, vagy tán vakok, hogy nem vettek észre egy gigászi rancort, száz Pyke-ot, meg két scorpeneket, ott bambulnak a tűzvonalban mint egy idióta.
Bane előkerül. Lassítva jön, hogy még félelmetesebb és teátrálisabb legyen. Lángszóróval pörköli meg a rátámadó rancort, ami leveti a hátáról Bobát, és elmenekül. A két férfi ismét szembekerül. Ezúttal viszont nincs mese, végig kell vinni. Bane lelövi Fettet, akit a páncélja megvéd a lövéstől, mégis földre kerül. Később kap még egy lövést. Bane fölétornyosul, és dicsőségittasan beszél vele, lekezelően, győzelme tudatában. Letépi a fejéről a sisakját, múltját firtatja, de végül még Cad Bane szájából is elhangzik az, amit rég próbálok mondani, még ő is rájön, hogy tévedett. Fett immár nem egy birodalmi gyilkos, egy lelketlen pribék, ahogy még Freetownban mondta róla. Immár Bane is tudja, hogy Boba Fett jó útra tért.
Hogy maga mögött hagyta a múltat nagy részben, és erőfeszítéseket tesz a jóért. Még ha nem is mindig sikerül, de megváltozott. A rajongók egy nagy része ezt félreértelmezi, és egyfajta keresztapa sztorit várt. Hogy majd Boba Fett badass-ként átveszi Jabba maffiafőnök státuszát. És viszi tovább ugyanazt. Hogy ezért küzd. Nem értik sokan, hogy Fett jó útra akar térni, más minőséget akar, és Tatuin számára az újrakezdés esélye. Ahol nem kiskirály akar lenni, hanem vezető. Ahol demokratizálni akarja a hatalmi vákuumban éhező, munkáját vesztő, szenvedő, több frakció által, és a fűszerkereskedelemmel is sújtott népet, és megszabadítani mindettől. Ahol élére állhat ennek a tisztulásnak, ami önnön tisztulásának metaforáján keresztül az ottaniaknak nyújtott új élet lehetőségét szimbolizálja, ahol értelemszerűen ő lesz a vezető reményei szerint, de ezt nem kiharcolni, hanem kiérdemelni akarja. Nem le akarja verni a többieket pusztán, hanem ki akar emelkedni közülük.
És ez Bane-t bántja. Mert neki ez nem adatott meg. Mivel ő mentorálta, úgy érzi, Boba meghaladta őt. A tanítvány íme, többre viheti, mint a mestere. Bane felemeli a fegyverét, hogy ezt megakadályozza egyszer s mindenkorra. Boba ekkor egy váratlan húzással villámgyorsan előrántja az otthon magához vett gaffi buzogányát, kisöpri a lábát, kiüti a kezéből a fegyverét, és leteríti. Szembenéz vele, majd a hegyes végével leszúrja. Vélelmezné az ember, hogy meghalt, de még egyszer mondom, ez a Star Wars-ban sosem kijelenthető, ami őrület már, hiszen a rajongók már el is kezdték firtatni, hogy égett-e Bane mellén a lámpa, vagy sem, túlélhette-e, vagy sem.
Közben a rancor Godzillaként, vagy King Kongként pusztít a városban, és ha már elékerül egy torony, naná, hogy fel is mászik rá, mintha ennek így kéne mindig történnie. A Rampage filmben is a megakrokodil meg a fehér óriás gorilla is felmászott úgy emlékszem, úgyhogy ő is felmászik.
Djarin felrepül, ráül, de leszedi magáról, összeveri, de se megenni nem tudja, mert Djarin mindig a beskar páncélt dugja a fogai közé, se összeroppantani az ujjaival, ami azért fura.
Lehajítja, és ráugrana, ám előjön a kis Grogu, és eléáll, egy gyönyörű jelenettel szimbolizálva mind Yoda, mind Luke azon tanítását, hogy nem a méret számít. A pöttöm akkora szinte, mint a rancor foga.
Mégis, véleményem szerint a Kotor2 Beast controllját alkalmazza, amit egyébként Anakin is ismert és alkalmazott a reek és a can-cell ellen is.
Az erőalkalmazás lenyugtat egy bestiát, és Kreia tanítása szerint amennyiben nem támadunk rá, azaz nem zökken ki a transzból, a szörny képes akár el is aludni. A rancor is kidől, és a kimerült „baby Yoda” is, aki mellé dől, és mindketten elalszanak.
A Pyke-ok visszavonulnak. A családok vezetői félnek, és hiába könyörögnek a Pyke vezetőnek, ne menjenek el, hiszen akkor ott maradnak Fett jogos indulatával szemben egyedül, és szembe kell nézzenek ocsmány árulásuk következményeivel. Becsület 6. Engem nagyban emlékeztet a kitűnő Mel Gibson Rettenthetetlen c. alkotására, ahol a skót urak elárulják William Wallace-t, otthagyják a csatatéren a brittekkel szemben, seregét felkoncolják, és Wallace is sebesül. Később, a film során Wallace mindet felkeresi, és kit ágyában tapos agyon lova patájával, vagy veri szét a fejét szögesbuzogánnyal, íme megfizettek mindenért, gaz, hitszegő, hazug árulásukért. A családok fejei is így járnak. Sőt, mindenki, a Pyke vezér, de még a Főpolgi is. Merthogy megérkezik Fennec Shand, és amúgy Wallace módra megfizet nekik. Kit a tetőről lő agyon, kit felakaszt (a főpolgit), a vezért pedig karddal döfi le hátulról. A jelenet nagyon hasonló a Terminator 2-re is, mert itt is a tetőt lövik alulról a beszart hitszegők, kb mint ahogy John, Sarah és Arnie lőtték a lift tetejét a fent levő „Higanyember” miatt. Akinek ugye gyakran karddá változott a keze, és kb ilyen hanggal és módszerrel döfte le áldozatait, mint most Shand a Pyke vezért. Megfizettek hát.
A záró jelenetsor is szép. Boba és Fennec sétál az utcán. Durván le van amortizálva, de joggal nevezhetik ők is magukat Freetownnak innentől, mert hogy kivívták városuk szabadságát, és megtisztították a kiskirályoktól, gaz Főpolgármestertől, és a Pyke-októl. Romok persze vannak, talicskákkal viszik el a sok törmeléket, ami azt szimbolizálja, hogy sok munka lesz még, de végre nem a rombolás, hanem a romeltakarítás, és az építkezés ideje jön. Szabadok. Legalábbis egyelőre, megvívták a harcukat, Tatuin az övék. Az emberek mind mosolyognak rá, integetnek neki, és tisztelettel hajtják meg a fejüket. Mos Espának immár nem kiskirálya van, nem főnöke, hanem vezetője. Nemes, önfeláldozó, alázatos vezetője, akiben potenciál van arra, hogy jó életet biztosítson mindannyiuk számára. Boba minden köszöntésre, minden biccentésre válaszol, nem nagyemberkedik, hanem szeretettel mosolyog vissza, és biccent vissza. Egy poént is elsüt, mikor jobbról köszöntik, és fájós jobb kezét a szívére téve hajol meg, hogy oh, miért pont a jobb kezemmel kell ezt csinálni. Pár gyermek is odaszalad, és gyümölccsel kínálja. Kicsit hasonló ez, mint amikor Neo megérkezik Sionba, és a megváltót sokan kosarakkal, ajándékokkal várják. Ez a tribute az igazi tribute, többet ér, mint amit a film elején kapott.
Boba Fett talán még a törzsét, a családját is megtalálta. Minden esélye megvan megállapodni itt.
A film két slusszpoénnal zár: előbb Grogu kocogatja a „sebváltógombbal” az N1 sokunk által így gondolt, neki szánt felső kabinjának üvegét, de nem tudjuk mit akar, csak Din mindig mondja hogy nem, nem, majd végül enged, hogy na jó, de ez az ucsó, és rákapcsol, a kiskölök meg sivítva élvezheti a világbajnok N1 gyorsulását, ahogy eltűnnek a szemünk elől, értelemszerűen a Mandalorian S3 felé száguldva, immár együtt.
A másik a betűk után jön, Boba bactatartályában fekszik valaki, aki nagy valószínűséggel Cobb Vanth. Ott van a fekete mod férfi a tartály mögött, aki azzal az eszközével csinált valamit, amit Fennec hasán is használt. Azaz Vanth valószínűleg kapott valami upgradet, esetleg egy új filmet, vagy folytatást is.
Remélem elemzéseimmel az igényes Olvasónak a kedvére tudtam tenni, minden mélyelemzésem több volt, mint a többi piacon található, bízom benne, hogy új szemléletmódot, és mélyebb értést sikerült adnom a szórakoz(tat)ás mellett.
írta: Rostás Norbert, 2022. febr. 12.