Az előző részek tartalmát összefoglaló kis részben láthattuk Boba Fettet! Jól becsüljük meg azt a pillanatot, mert ezután nem nagyon fogjuk majd látni ebben a részben sem. Igaz, a rész kárpótol majd bennünket ezért, mely a mélyben legalább három rendkívül fontos mondanivalót hordoz, melyek feltárásában íme, segítségül itt hozzuk a CustomStarWars mélyelemzését szokás szerint Rostás Norbert „tollából”.
Tatuinon nyitunk, ahol a Mandalorianből ismert kisváros Mandalorianből ismert serifjét látjuk. Úgy tűnik, ki kell mondanunk, a két sorozat immár összefonódott. A Mandalorian folytatódott, szerelmeseinek már nem kell várni a harmadik évadra: már megy. Egyébként pont emiatt a Boba cselekmény nem lesz teljesen kidolgozott, egyszerűen már nem marad rá idő, tehát a hetedik, befejező részben úgy vélem nem is tesznek pontot a dolgok végére, hanem folytatódik a két szál együtt majd a Mandalorian S3-ban. Azaz feltételezhetően ahogy itt felbukkantak az ottaniak, úgy az itteniek is fel fognak majd bukkanni ott.
Cobb Vanth, a serif egy törvénytelen biznisz szemtanúja lesz a felségterületén: 4 Pyke épp fűszert értékesít. A serif amolyan vadnyugatias módon a távolból tárgyal velük, „coltja” közelében tartott kézzel. Az egész fíling western filmeket idéz, a nyakába kötött kendő, a párbajszerű beállás, de még a beszéd is egy vadnyugati film jelenetére hajaz. A serif lehetőséget ad arra, hogy elmenjenek, de kiköti, ez az ő területe, ahol ő az úr. Ebben a pillanatban még legalábbis azt hiszi. Sajnos, a westernek idealizmusa kevés lesz ahhoz, hogy ez így is legyen. Bár a felfogás nemes, hogy csak indokolt esetben lő, az is nemes, hogy egyet elenged, és „csak” hármat lő agyon, ám ezek vesztét fogják okozni később. A békeidők gesztusai háborúban felérnek egy öngyilkossággal. S bár Vanth nem tudja, de már háború van. Így az elveszett fűszerszállítmány, az elvesztett 3 pribék, és a Pyke-okkal való ilyetén szembekerülés gyakorlatilag megpecsételte a sorsát már a film ezen pontján.
A rész következő jelenetében Djarin a tuning N1-el épp megérkezik Groguhoz. Ám kis barátja sehol sincs. R2 fogadja, aki elvezeti egy készülő épülethez, melyet hangyaszerű droidok serényen építenek. A droidok nagyon hasonlóak a KotOR2 Peragus droidjaihoz, melyek ugyancsak nagy teherbírású droidok voltak, hatalmas köveket fejtettek, bányában dolgoztak, hangyaszorgalommal. Seperc alatt összedobnak számára egy padot, mely előrevetíti, hogy várnia kell. S gondolkodnia. Még sokat, sok mindenen…
A következő jelenetsor maga a csoda, az első hihetetlen mély mondanivalóval, mely Biblikus. Persze nincs benne csihi-puhi, így tán sokaknak nem is tetszik majd, pedig tanít minket! Luke és Grogu meditációját egy béka megjelenése megtöri. A gyermek ki is esik a koncentrációból, s bár igyekszik visszamenni „alfába”, képtelen rá. Az Erővel kinyúl a békáért, ami pont ugrana be a tóba, megáll a levegőben, és lassan Grogu felé lebeg. Szinte már bekapná, mikor Luke észleli, tanítványa már nincs vele az Erőben. Kinyitja a szemét, és rászól. Grogu emiatt elejti, a béka gyorsan elugrál, és bepattan a tóba, ahol menedékre lel. Ideiglenes, látszólagos látszatbiztonság ez a tó, mely szimbolikája az egész filmet átlengi. Ugyanis minden gyorsan változik, az ő életükben is, és nincs biztonság, senki számára. De most egyelőre a béka azt hiheti, őt már nem érhetik el, megmenekült. Grogu is így véli. Szomorúan hajtja le a fejét, tán haragszik is Luke-ra, mert most miatta lemaradt egy ilyen fincsi csemegéről. Luke elmosolyodik, és felhasználja a helyzetet egy olyan tanításra, mely nem csak Grogut, de minket is edukál. Kinyúl az Erővel, és ennek segítségével kiemel a tóból egy tucatnyi békát.
Íme, nézd Grogu, én csupán azt akarom, hogy ne elégedj meg a kevéssel, mikor én MINDENT KÍNÁLOK! Mintha az Úr Jézus egyik beszédét látnánk megelevenedni a „vásznon” de mindezt úgy, hogy a jelenet résztvevői meg sem mukkannak, mégis, talán a legfajsúlyosabb mondanivaló! Ha csak akkora lenne a hited Grogu mit egy mustármag, ez MIND a tied lenne. Ha azt parancsolnád a hegyeknek, hogy menjenek odébb, akkor odébb mennének! Figyelj, tanulj tőlem, az „apró pénz” helyett „nagy címletet” kínálok, de ehhez fejlődnöd kell! Ha tanulsz, erre leszel képes. Ne elégedj meg azzal, ahol vagy, talentumaid ígéretesek, de még hosszú az út előtted, még sokat kell tanulnod. De ha engem követsz, ha velem jársz, íme, ezt mindet neked adom! Ugye, hogyha leválasztjuk a Star Wars-ról, szinte a Biblia szól hozzánk! Ez ugyanúgy ott van a mélyben, mint eddig minden, amit adtam nektek az elemzéseimben, ne elégedjetek meg a fan service-el barátaim, a híres karakterekkel, és az ostoba akciókkal, a lényeg mindig a mélyben feszül, és sokkal hátborzongatóbb élmény, mint egy lövöldözés!
Menjünk sétálni, mondja Luke. S közben beszél neki Yodáról és Yoda bölcsességeiről, mondásairól. Például, hogy nem a méret, a nagyság számít. Kérdezgeti emlékeiről, de úgy tűnik, itt egy blokk van Groguban. Luke felajánlja, segít neki emlékezni. De Grogun látszik, nem akar emlékezni. Luke megígéri, hogy segít neki, és a fejére teszi a kezét. A gyermek tűri, s mint egy hipnoterapeuta, Luke lekíséri fájdalmas múltjába. Látjuk a Jedi templomot a 66-os parancs idején, ahogy 501-es klónok támadnak Cin Dralligra és két másik Jedire.
A kis Grogu valószínűleg közvetlen szemtanúja volt számtalan iszonyú dolognak, itt is látjuk, ahogy előtte lövik agyon a Jedi kardoktatót, és két társát, majd a földre került Jedik testébe még további biztosító lövéseket eresztenek a klónok, hogy biztos meghaljanak. A kis gyerek rémült szemeibe pillantva mi is átérezhetjük, mit élt át, s mi miatt ilyen. Luke megszakítja az időutazást, és visszahozza. Ennyi elég volt. Isten hozott, – mondja, fogadva őt a jelenben. Reflektál a látomásra, a Galaxis egy veszélyes hely Grogu -mondja neki. De én megtanítalak, hogyan védd meg magad. Ez immár a Jedi képzés része. Erőt kapsz kis barátom, de azt ne támadásra használd. Ne mások bántására használd. A világ veszélyes, nem vitatom, de a tudásodat majd csak önmagad, vagy az ártatlanok védelmében alkalmazd. Folynak tehát a keretrendszer sarokköveinek lefektetése Grogu elméjébe, gyönyörű pillanatok során nyerünk betekintést abba, hogy milyen is lehet egy Mester és egy Padawan kapcsolatának, tanulásának egyes pontjai, melyekbe eddig vajmi kevés lehetőségünk adatott betekintést nyerni. Sajnálom ugyanakkor, és ehhez akkor is tartom magam, ha ez pár Olvasónak nem tetszik, ezeket a gyönyörű pillanatokat is inkább a Mandalorian-ben szerettem volna megélni, alapvetően továbbra is homokszemenként folyik el a markunkból a BoBF minden értékes cseppje, s mást kapunk, mint amit itt kéne, a Boba Fett sorozatban, még akkor is, ha a kettő e ponton egybeforr.
Jön Ahsoka is, ha már lúd, akarom mondani Mandalorian, akkor legyen kövér, tartja a mondás. Elbeszélget Djarinnal a döntésről, a szabad választásról, és a kötődésről. A leválás nehezebb lesz, nem csak Grogunak, hanem Djarinnak is, ha időről időre idejön, ezzel felzaklatva a gyereket. Ahsoka is érzi, a fejvadászban nem választható el a saját akarata, és a gyerek érdeke. Kérdéseivel próbálja irányítani Djarint, ezt a gyerekért teszed, vagy magadért? Hogy biztonságban legyen? Luke mellett nagy biztonságban van! De hoztam neki ajándékot. Miért, hogy rád emlékezzen ennek révén? Nem, hanem hogy megvédje őt e páncél, e láncing, mely Mandalori lelencként őt illet. De vajon a páncél révén lesz Grogu biztonságban? A világi dolgok védik majd meg, vagy az, amit most tanulhat? De én csak azt akarom, hogy ez az övé legyen, folytatja Din. Oké, akkor add ide, majd én odaadom neki. Szinte érezhető, hogy Djarin küzd belül, de végül odaadja a csomagot, és elmegy. Mindig is tudtuk ezt, a Jedik elválasztják a gyereket korán a családjától, és elviszik a templomba, vagy máshova, és Jedit nevelnek belőlük. Az egy mondat, hogy elviszik őket. Íme, ez pedig annak a mondatnak a testet öltése. Így zajlik ez. Ilyen fájdalmas ez. Gyereknek, szülőnek egyaránt. Nem könnyű a Jedik útja, ezt a legelején megmondta Luke, de már Qui-Gon is Anakinnak, emlékszünk?
Aztán Luke elkezdi erősíteni azt, amiben Grogu jó, ami az egyedi erőssége, és ez az ugrás. Láttuk Yodát, ahogy pattog Dooku, aztán később a Császár körül? Fajukra jellemző a virtuóz ugrálás, gyakorlatilag nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban hol lesznek. Eltalálhatatlanok. Nem elég hogy picik, pattognak mint a nikkelbolha. Aki játszott a Battlefront 2 játékkal, ezt ki is próbálhatta, Yodát irányítva. Nem mindennapi élmény, az ember szinte beleszédül. Kenobi is említi, Yoda iszonyú jó vívó. De nem pusztán vívástechnikailag, hanem e mozgás miatt! Grogunak meg kell tanulnia, élete múlhat ezen.
Ugorj, mondja neki. Tán ha 10 centit szökken a pici. Nem így, rendesen! Engedd át magadon az Erőt, szökellj, ugorj! Még egy 10 centis ugrás a válasz. Túlságosan próbálkozás szagú. Ne próbáld, tedd, mondja Luke nyakonöntve a jelenetet a Birodalom idevágó mondatával amolyan fan service-ként. (Olyan nincs, hogy tedd. Minden cselekedetet próbák, tanulás, és kísérletek előznek meg. Senki sem lehet bizonyos a cselekedet sikerében. Még egy Jedi sem.) De szorgos tanulással ez az ugrás majd kifejlődik, ezt később már látjuk is, hogy egyre nagyobbá, egyre biztosabbá válik, kövekről kövekre a patakban, vagy épp a gyakorlógömb elől métereset szökellve. A gyakorlógömb első lövése egyébként ledönti a lábáról a picit, aki elterül a földön. Luke mondata gyönyörű, „get back up, always get back up!” Kelj fel, állj talpra! Mindig, újból és újból, állj fel, bármi is ér téged, rázd meg magad, és állj fel a földről!
A gyakorlógömb is egy retro ajándék az ezt szeretőknek egyébként, ahogy a kék hátizsák is, amibe be is teszi Grogut, és hátára véve, mint hajdan Yodát, rohan vele az erdőben, szaltózik, ugrik, fára mászik, mintegy megmutatva, a sebesség, az egyensúlyozás, és az ugrás is a Jedi életét mentheti meg. Aztán felmászik vele egy magas bambusz-szerűre, melyről hatalmas perspektíva tárul fel előtte, mintegy szimbolikájában mutatva, ezek révén megnyílik előtted a világ Grogu.
Az is elgondolkodtató, amit ott fent mond neki. Számomra a legnehezebben emészthető rész ez. Azt mondja a bambusz tetején neki, hogy a világ egyensúlyban van. A Galaxis ki van balanszírozva. Nehéz ezt elfogadni. Az ember azt látja, hogy a világ tele van gonoszsággal, háborúval, betegséggel, halállal, éhezéssel, és sok más borzalommal. Luke, ahogy más Jedik is, arra tanítja Grogut, nézze mindenkor mindenben a teljes egészt. Igen, van rossz, de van jó is. Az ő része lesz a jó képviselete, és védelme, a rossz ellen. Ő világítani fog, mint ahogy a Biblia írja, mécsesként fog fényt árasztani a sötétségben. Pusztán lényével, de cselekedeteivel is, egyensúlyt kell hozzon az Erőbe, hogy kibalanszírozza a rosszat a jóval. „Ehhez mindig az Erőből meríts. –mondja Luke.” Onnan kapsz erőt a küldetésedhez kis Grogu. Ez sem lesz könnyű. De csak az Erőn keresztül lehet ezt az egyensúlyt képviselni, és helyreállítani. Ha az Erőt egy Isteni metaforaként értelmezzük, ez a jelenet arra buzdít, hogy higgy. És kövesd az Istent, mindig, minden körülmények között. Képviseld a jót, és tégy érte. Gondolataid, tetteid legyenek tiszták. Életed lehetőség szerint mutasson utat mások számára. Bizony, bizony. Sem kereszténynek, sem Jedinek lenni nem könnyű. De ez egy küldetés, mellyel Grogu ily fiatalon szembesül, szerencsére úgy tűnik, Luke önzetlen szeretettel és bölcsességgel fogja támogatni mindebben. Ugyanakkor azt is kifejezi, nem tudja, elég jó Mestere lesz-e. Ahsoka szerint igen, és azt javasolja, hallgasson az ösztöneire a képzés során, és minden rendben lesz. Átadja a Djarin által hozott sodronyinget Luke-nak, majd távozik.
Djarin közben megérkezik Tatooine-ra. A gamo őr bevezeti őt Bobáékhoz, a szobában épp egy eligazítás zajlik. Hát, bevallom, én nem gondoltam volna, hogy ilyen öröm lesz látni ismét 2 majdnem teljes rész után a sorozat főhősét és névadóját. Felbukkant a saját sorozatában Boba Fett ismét! Sőt, ott a cyberpunk társaság is, bizony én még nekik is nagyon örültem 2 hét után. De szinte mindenki ott van, Fennec, és a gamok is, valamint BK a vuki. Ez nem sok, még így Djarinnal együtt sem. Fennec egy holotérképen vázolja épp, mennyi katonát hoztak a Pyke-ok, több helyen is gyülekeznek, és egyre erősebb a katonai jelenlét. Egy kirobbanó nyílt ütközet során erőik kevesen lesznek ellenük, s bár van jópár „hero-juk”, de „foot soldier” nincs. A stratégiai játékok művelői tudják, egy csatát eldönthet egy hero képessége, de önmagában a hero kevés, bármilyen jó is, kell közkatona is, sőt, abból kell csak igazán. Napoleon nyeri meg a csatát a dombról vezényelve a sereget saját géniuszával irányítva őket, de nem Napoleon rohangál a csatatéren. Arra sok tízezer gyalogos, lovas, tüzérség kell. Nagyon örömteli számomra, hiszen erről korábban is írtam, a hadtörténelem kihagyása hatalmas hiba egy ilyen szituációból. Pusztán ennek megemlítése is autentikusabb környezetet teremt a közelgő háborús felleg helyes értelmezésében. Mando jelzi, hogy tán tud embert szerezni, és elmegy abba a kisvárosba, ahol a marsall van. Érdekes pillanat, mikor elszáll a jawak felett, azok nyálcsorgatva nézik az ezüstmetál N1-et. Az ember szinte érzi, kívánják, hogy lezuhanjon valahol a közelükben Mando, nem mindennapi csemege zsákmány lenne egy N1 számukra. De Mando biztonságosan megérkezik a legnagyobb fájdalmukra. Egy új fiatal serifhelyettes köt bele, ne ide tegye a gépet, hanem amoda, nem hallottad amit mondok, stb, így kötözködik vele. Érezhető, hogy szereti a hatalmát. Ám kijön Cobb, aki átveszi az ügyet, mondván, hogy a srác még ügybuzgó, új, ne foglalkozzon vele.
Mando a kocsmában felvázolja a szitut, s talán ez a rész másik hatalmas mondanivalóját fogja adni. Tekintve, hogy Vanth nem nagyon akar valami Boba Fett nevű ürge miatt meghalni, illetve belefolyni a dologba. Ahogy a falu lakosait sem vinné bele a helyzetbe, ezért nem is dönthet helyettük, amit nyilván megértünk, hiszen ő nem valami hadseregparancsnok, hogy a falu lakosainak élete felett parancsszóval rendelkezzen. Ez az ő dolguk, mondják, merthogy már a weequay kocsmáros is ezt fújja. Nem érdekel minket, oldja meg az a Boba Fett, hát mi közünk nekünk ehhez? Játsszák le egymás közt. Különben is, ez már nem Mos Pelgo, mondja a weequay. Ez már Freetown. Szabad város. Valaki mondja el neki, egy város nem attól lesz szabad, hogy annak nevezik el. A szabadságért harcolni kell, dolgozni kell, és még ha már esetleg ki is vívták, azt meg is kell védeni!
Jaj, milyen fontos e dolog mondandója! Az emberek ilyenek. Míg nem érinti személyesen őket valami, nem mozdulnak. Rövidlátók, nem értik, hogy nem tudják megúszni ők sem. Nyilván ahogy egy gnú sem folyik bele abba, ahogy a társát elkapja egy oroszlán a szeme előtt, és megeszi. Juj de jó, nem engem kapott el. Megúsztam. Ja, MOST megúsztad, de az oroszlán holnap is éhes lesz! Holnap téged kap majd el. A csordának egy esélye van, ha összetart és szembeszáll az oroszlánnal. Különben egyesével vadásszák le őket, egyiket a másik után. Sok film mutatja, ha már 5-6 szembefordul a ragadozóval, az meghátrál. De ahogy a gnú, úgy az emberek is szarnak arra, ha épp mást ér atrocitás. Egyetlen részeg alak, egyetlen agresszor terrorizálja egy száz fős villamos teljes utazóközönségét, és mindenki kinéz az ablakon. Juj de jó, hogy abba a másik fiúba kötött bele! Juj de jó, hogy nem belém! Kinézek inkább az ablakon. Hevesen dobogó szívvel megvárom a következő megállót, és leszállok. Azt a srácot hadd üssék. Az ő dolga. Védje meg magát, vagy oldja meg, engem nem érdekel. Csak nekem ne legyen bajom. Aztán holnap lám, ugyanaz az agresszor, vagy ugyanaz a banda ismét felszáll a villamosra, szétcsapni valaki arcát, és most én következem. Jaj de jó lenne, ha valaki segítene. De a többiek majd kinéznek az ablakon… Hihetetlen fontos mondanivaló ez. Napi szinten tapasztaljuk, ahogy a közerkölcs, a közbiztonság szétrohad, és a gonoszok kihasználva az egyén félelmét a következményektől, a jog hiányosságait, a társadalmi össze-nem-tartás lélektanilag értelmezhetetlen helyzetét, ahogy az áldozatok nem lépnek fel együtt, hanem remegve behúzzák fülüket-farkukat, és minden alkalommal megelégednek azzal, hogy ma sem őket vitte el egy oroszlán, hagyják a dolgot eszkalálódni egész az elkerülhetetlen végig. Ami törvényszerűen meg fog érkezni, csak odázni lehet, ha minden marad így. Szerencsére a film erre nem ad feloldást, vagy happy endet, a szereplők hamar szembesülnek azzal, hogy nem lehet nem involválódni, megúszni. Amíg lehet, nem tartanak össze, nem egyesítik az erőiket a többiekkel, íme, most egyedül kell szembenézzenek az elkerülhetetlennel.
A távolból megjelenik Mando elrepülése után nem sokkal egy vészjósló alak. A marsall beküldi gyorsan az embereket a házakba, és egy western face off szerű jelenet során szembekerülnek az alakkal. Ez is egyfajta párbaj szituáció, de sokkal erősebb. Érezni lehet a feszültséget. Az alak lehajtott fejjel közeledik, de azonnal lehet tudni, ez Cad Bane. S valóban, ő az.
Úgy tűnik, most a Pyke-oknak dolgozik. Hihetetlenül tekintélyparancsoló a jelenléte. Vanth ezúttal emberére akadt. A segédje kijön, és intelme ellenére involválódik a face offba. Engem roppant módon arra emlékeztet ez az egész, amikor Anakin ostobán és külön, idő előtti támadást indít a geonosisi hangárban Dooku ellen, pedig Obi-wan nem ezt mondta. Itt is, Vanth beküldi, de akkor is kijön, hogy segítsen neki. Bár a serifhelyettes ügyesen kihúzza a balszárnyat, ezzel megnehezítve Bane dolgát, hiszen a két fegyverforgató távol kerül egymástól, azaz szélesebb mozdulatot igényel egyszerre kettejük felé fordítani a pisztolyát, de a srác ideges.
Keze remeg, nem bírja a feszültséget, és korán indít. Ezzel egyrészt gyakorlatilag önvédelemmé teszi Cad Bane számára a helyzetet, nem gyilkossággá, hiszen ő egy indított támadásra reagál. Másrészt mivel a srác lassú, a fegyvert rántó Bane előbb le tudja lőni Cobb Vanth-et, és még mindig nincs célra tartva a helyettes pisztolya, ezzel elegendő ideje van Bane-nek a balszárnyra fordulni, és őt is leteríteni. Vanth 1 lövést kap, a gyerek vagy négyet. Így valószínűsítem, a segéd meghalt, Vanth nem biztos. Egy valami viszont biztos, nem akartak elmenni a háborúba, hát a háború jött el hozzájuk. Nem lehetett megúszniuk, íme, részeseivé váltak, de a nehezebb utat választva, korai áldozatokkal.
Ennek a veszteségnek a pszichológiai következményei egyelőre beláthatatlanok számomra. Két lehetséges alternatívát látok: ha a falu megijedt, akkor ez távol fogja őket tartani a dologtól, két erős emberük nélkül kevesebb az esélyük, ezért logikus lépés lehet, hogy még jobban behúzzák fülüket-farkukat, és reménykednek abban, hogy „ha kinéznek az ablakon”, talán nem bántják őket.
Az is lehet azonban, hogy pont ez löki át őket a holtponton, és érteti meg velük, nem tudják megúszni, és csatlakoznak Bobához, megértve, hogy ez nem Boba ügye, hanem mindegyikőjüké. Fura lehet számukra, hogy Cad Bane elmondása alapján Boba Fett egy birodalmi pribék, egy gyilkos, egy gonosztevő, tehát Bane még a múltjából indul ki, mint a sok értetlen átlagnéző. Bane mentsége azonban az, hogy nem látta a sorozatot, ellentétben azokkal akik látják, de nem értik.
A film utolsó fejezete is izgalmas. Luke a közben felépült házban Grogu elé teszi Yoda kardját és a sodronyinget. A pici örömmel markolná fel őket, ám Luke csak az egyiket adja neki, ezzel döntéshelyzet elé állítva. Itt és most dönts: láncing, és a világi védelem a testnek, avagy fénykard, mellyel majd te védsz másokat, és spirituális út a léleknek az Erő útján. Grogué a döntés. És a tiéd is, minden körülmények közt, e világban is.
Írta: Rostás Norbert 2022. febr 2