Malak elitjei – Custom Star Wars

Mai cikkemben a világ hazugságairól fogok írni egy bizonyos szempontrendszer szerint a Kotor egy jelenetét felhasználva. Mivel sok nem StarWarsos olvasóm is van, ezért előbb a magát az induló helyzetet vázolom fel, és abból nyitom a tágabb perspektívát.

A Kotor 1 utolsó pályáján a főgonosz és a főhős elkerülhetetlenül szembe fog nézni egymással. A kanonizált nézet szerint a főhős, Revan jó. Maga a tisztaság, igazság. Malak a gonoszság, a sötétség és árulás maga. Mint a valós világunkban, hiszen a végidőkben is a Jó és a Gonosz össze fog csapni, és az is írva van, hogy a Jó fog győzni. Viszont addig a Gonosz tobzódik a Földön, és rengeteg életet tönkretesz. Viszont ő is és hívei/követői is el fognak bukni, ez is írva van. Malak már elárulta Mesterét egyszer, és meg is ölette volna, ám az túlélte a merényletet. Átvette a helyét, és élvezettel hatalmaskodik a Sith Birodalom felett. Élvezi a hatalmát, az erejét, a pozícióját. Mindenki neki hódol. Ám pünkösdi királysága vége felé közeleg a játék e pontján, Revan és pár barátja behatolnak a Csillagkohó nevű űrállomásra, és gyakorlatilag feltartóztathatatlanul közelednek. Malak előbb mindenféle harci droidokat küld rájuk, ezeket mind megsemmisítik Revanék. Ezután Sith katonákat, és Dark jedi nevű sötét jediket. Ezeket is legyőzik a behatolók és már egész közel járnak. Nyilván fáradtak már, hiszen folytonosan küzdeni kényszerülnek az előrehaladásért, és készleteik is fogynak. A medipackek és stimulánsok is fogyóban, hiszen az ütközetek után valamelyest mindig rendbe szedik magukat. Malak célja az, hogy minél fáradtabban, minél kizsigereltebben találkozzon majd vele Revan, ezért előhívatja elit Dark Jedijeit. Három elit sötét jedi, a három legjobb az összes közül. Róluk van szó tehát mai cikkemben.

A három elit a sötét jedik hierarchiájában magasabban helyezkedett el. Ők jobbak voltak. Erősebbek, ügyesebbek. Ruházatuk is eltért a sima dark jedik ruhájától. Míg azok szürke feketében voltak, a három elit színes cuccokat hordott. Így már külsőségeikben is mutatni kívánták: mi jobbak vagyunk. MI mások vagyunk. Az egyik piros, a másik szürkésfehér, a harmadik kék ruhát hordott. A fénykardforgatásban is jártasabbak voltak. Három különféle stílust képviseltek. A kék egy darab egykezes fénykardot használt. A piros egy darab úgynevezett staffot, azaz kétágú fénykardot. A szürke pedig két darab egykezes kardot. Aki játszott a Jedi Academyvel, az tudja, milyen más kombók, milyen más mozdulatok vannak e három fegyverhasználat során. Gyakorlatilag egy teljesen más harcmodor, nekünk játékosnak pedig egy teljesen más játékélmény, hiszen mintha teljesen mást csinálnánk a játék során pusztán azáltal, hogy a kardforgatás során más-más stratégiát kell követnünk. Na most képzeljük el egyszerre ezt a három stílust szembejönni e három pribék személyében. Elég komoly kihívás egy átlagos ellenfél számára. Ezt ők hárman is tudták. Nem egy ellenfelet koncoltak fel már együtt, s gőgössé váltak. Azt hitték, most is ez lesz. Túl sokat nem tudtak Revanról. Ők már azután kerültek a rendszerbe, miután Revan a Jedikhez került. Ők Malakot ismerték csak. Őt tisztelték csak. Ő volt a tekintélyszemély számukra, a Főni, az atyuska. A három dark jedi kemény harcos volt, de belül csak Malak simogatása tudta őket megelégíteni. Lélekben csak az számított, mit szól Malak. Az ő figyelmét akarták felkelteni, az ő szeretetére vágytak. Az ő elismeréséért küzdöttek. De Malak sosem adta meg ezt nekik. Ez volt a motivációjuk alapja, ez mozgatta őket, ez ösztökélte őket mind komolyabb teljesítményre. Megteszek érted mindent, egyre többet adok, egyre jobb leszek, ha kell ölök is, csak nézz rám. Csak ismerj el, csak dicsérj meg, vagy legalább tekints reám. De mindhiába. A három pribék láncos kutyává vált. Malak gazda lábai előtt hevertek, és koncra vártak. Ha a gazda azt mondta fogd meg, a három kutya felpattant, és acsarkodva vetette magát arra, akire a gazdi rámutatott. Miután széttépték, visszamentek, és vágyták, hogy tán a gazdi azt mondja jól van. Ügyesek vagytok. És megsimogatja a fejüket. De a Sith világ nem ilyen. Nem kaptak semmit. Legközelebb még jobbak akartak lenni. Hiszen bizonyára ők nem csináltak valamit jól. Még többet, még jobban, még gyorsabban. Folyton edzettek. Testüket is, illetve víváskészségeiket is pallérozták. Egyszer csak sikerül elérni arra a szintre, ami már megfelelő. De bizony a jéghideg világ sosem ismerte el őket. Lelki szükségleteik kielégületlenek maradtak. A többi Dark Jedi alattuk volt. Ők MÁR nem voltak hozzájuk hasonlók. Malak felettük volt. Hozzá meg MÉG nem értek fel. A két világ közt megrekedtek, itt már nem voltak, ott még nem voltak. Ráadásul egymással is rivalizáltak. Bár sok küldetésen együtt kellett tevékenykedniük, gyakorlatilag egy mini halálkommandóként, ám egymásban nem a szövetségest látták, hanem azt, akit ugyancsak felül kell múlni. Hiszen lehet, hogy Malak azért nem tud még dönteni közülük, mert nem magasodik ki valamelyik a többiek közül. Így az is húzta őket felfelé, hogy egymást is lehagyják, felülmúlják. Nagyjából ebben a helyzetben hívatja elő őket Malak.

Azonnal szaladtak a mester színe elé. Na majd talán most. Talán ez lesz az a küldetés, amiben megmutathatják. Amiben kiérdemelhetik. Malak elmondta, hogy itt van Revan az állomáson. Azt mondta, ti vagytok a három legjobb emberem. Aki közületek megöli Revant, aki a halálos csapást ráméri, az lesz az én apprenticem. Kiemelem a többi közül, és tanítványommá teszem. Őt választom.

Ilyet sem hallottak még! Mi vagyunk a három legjobb? Ez nyilván evidencia, de eddig nem volt kimondva. És lám, végre, eljő a pillanat, a főnök után az lesz a hierarchiában a második, aki megöli Revant. Nem tudták ki Revan, de halál rá. Felkoncolják, nincs kegyelem. Aztán egyikőjük a király trónja előtti zsámolyra ülhet. Ami azért komoly státusz is, a hőn vágyott erkölcsi elismerésen kívül. Hiszen az akkori Sith világ vezérének lesz az illető a jobb keze. A helyettese. A második ember gyakorlatilag. Mint a filmben mondjuk a Császárnak Vader. Rengeteg lehetőség, nagyobb hatalom, elismerés, és hatalmas büszkeség. Egyébként ez azért is fura, mert a Sith öröklés az esetek legritkább százalékában történik békésen. A legtöbbször kétféle forgatókönyv szerint zajlik: vagy a tanítvány érzi magát elég erősnek, hogy átvegye a mestere helyét, és megöli, vagy a mester öleti meg, és/vagy cseréli le a tanítványát egy másikra. Utóbbi azért döbbenetes, mert sokszor ez a szerep ugyanarra a személyre vár. Úgy értve, hogy mikor fiatal, ő az, akivel a mestere megöleti a régi tanítványát, majd miután ő öregedik majd ki, őt fogja ugyanígy elárulni, és pofa nélkül lecserélni egy másikra. Palpatine például simán megölette Dookut Anakinnal, Vadert csinált belőle, majd pofa nélkül lecserélte volna Luke-ra ugyanúgy. Még a körülmények is hasonlóak voltak, egy trónszerű ülőalkalmatosságon ül a háttérben, és röhögve nézi, hogy a régi és az új kiszemelte előtte harcol, a győztessel adott esetben megöleti a vesztest, és beállhat mellé új csicskának, míg majd vele is ugyanezt megteszi egy napon.

Azért ez jelentősen más helyzet ám, mint a Jedik képzési rendszere. Mert bár alapvetően addig ugyanolyan, hogy van egy mester, meg egy tanítvány, ám a Jedi Padawan egyfajta atyai gondoskodást kap a mesterétől. Mentorálja, nevelgeti, és szereti is őt a mestere. S ez a szeretet nem teljesítményfüggő. Nincs ha, azaz szeretetüknek nincs előfeltétele. Egyfajta feltétlen szeretetet kap, míg önálló lábra nem állhat, előbb lovaggá ütve, majd később mesterré, amikor majd ő is tanítványt fogadhat. Érezzük tehát azt, hogy milyen hazug a Sith rendszer? Szeretlek majd, ha ezt, vagy azt megteszel. Elismerlek majd, kinevezlek majd, HA. Ez a ha azonban sokszor a világ végéig kitolható. A Sith tanítvány a saját levében fő, teljes kiszolgáltatottságban mestere alatt, és minden feltételekhez van kötve. És sokszor a HA elérése után sincs beteljesülés. Hiszen a rendszer maga hazug. Sosem fog teljesülni semmi. Ha belegebed az illető, akkor sem.

Mert mit is hazudott például Palpatine? Megmenti Padmét, HA Anakin átáll. Aztán HA elmegy a Jedi Templomba, és mindenkit felkoncol. Aztán Mustafarra. Aztán még vagy negyven év HA és szolgaság. Miközben már Padme Amidala rég meghalt. Azaz egyrészt az alappremissza nem teljesült, sőt, gyakorlatilag Anakin kálváriája juttatta oda a feleségét, hogy végül meghaljon. De már rögvest az elején lehullt a lepel a hazugságról, mikor a Császár azt mondja, hogy ha te meg én összefogunk, mi ketten együtt megfejtjük a rejtélyt, és MAJD rájövünk a titokra, ami megmentheti a feleséged! Ami döbbenetes hazugság, hiszen az elején még arról volt szó, hogy majd ő megmenti, azaz már a kezében van a tudás. Amit Darth Plagueistől a Bölcstől tanult. Ezért kell elmerülni a Sötét Oldalban, mert a Jedik számára ez a tudás nem elsajátítható. Szóval egy olyan bonyolult hazugságfonattal vette körbe Anakint, melyből semmi sem volt igaz. A fiú mégis vele maradt. Egy szuszogó, járógépes lelki és testi nyomorékká vált, és özveggyé. Minden, amire vágyott elveszett. És még egy életnyi csicskaság után a Császár kidobná, mint egy taknyos zsebkendőt, a saját fiát Luke-ot a helyére állítva.

A Sith-ek világa engem a Démoni kísértésre és gonoszságra emlékeztet. Gyakorlatilag a gonoszság maga a világuk. Mindig a kísértés, a bűn elkövetése, a becsapottság érzése, majd a halál. Ez a forgatókönyv szinte mindig. Ugyancsak a Kotorból ismerjük Ajunta Pallt, aki ő maga is Sith mester volt. Ugyanezeket végigjárta. Persze nem csak a teste, hanem a lelke is meghalt, úgy értem, elkárhozott. Nem nyer békét még halála után sem. Fájdalmasan bolyong kriptájában, és kesereg. Hogy őt becsapták. Nem ezt ígérték. Nem ezért élt. De már hiába. Elveszett. Szerencséjére nem az örökkévalóságnak, mert Revan megmenti a lelkét, megtér, és legalább holtában nyugalmat talál, de élete egy hiábavaló pusztításhalmaz volt, nem csak másokat, de önmagát is kivégezte. Kellett egy üdvözítő számára is. Ez életében nem adatott meg, szerencséje, hogy a két világ közt rekedt lelkét Revan megmenti az örök kárhozattól.

A világ Ura tudja, hogy veszteni fog, de addig is célja, hogy minél több ember elvesszen. Ezért sajnos számomra is érthetetlen módon meg van neki engedve, hogy itt, e Földön minden nap sorsokat romboljon le. Életeket tegyen tönkre. S világunk remekül szolgálja ezt a folyamatot. Rengeteg ember gonosz, és rengetegen elvégzik a munkáját nap mint nap, másokat tönkretéve. Mi is feltételekhez kötjük a szeretetünk és figyelmünk. Mi is hazudunk. Minden nap. Kicsi kegyes hazugságoktól hatalmasokig. Jól nézel ki drágám, válaszoljuk elhízott öreg párunknak, miközben egyáltalán nem így gondoljuk. Köszönöm jól, válaszoljuk a hogy vagy kérdésre, miközben egyáltalán nem vagyunk jól. Ezek mondjuk a kicsik, a bocsánatosak, a kegyesek. De bizony életünk tele van hazugsággal. Örök hűséget hazudunk egymásnak, hogy jóban rosszban, szegénységben gazdagságban, egészségben betegségben, de a többség csak a jóban, gazdagságban, egészségben részénél tart ki fogadalma mellett. Mert ugyan ki akarna a rosszban együttmaradni? Egy beteget ápolni? Vagy szegényen nyomorogni vele? Ugyan már! Első alkalommal lecserélni egy jobbra, szebbre, gazdagabbra. Aztán SZERELMET HAZUDNI neki, miközben a világ rajtuk röhög, és nyilvánvaló a szándék, az illető azért prostituálja magát, hogy a gazdag partner révén bekerüljön a felsőbb körökbe általa, a partik fényűző világába. Mindene meglegyen anyagilag, saját vállalkozás, hatalmas kocsi és még hatalmasabb ház, külföldi utak, pompa, csillogás. Egyébként nem csak a partnerének hazudik, hanem magának is. Hogy ez belefér, ezáltal boldog lesz, és ez nem egy prostitúció. Egyébként a gazdag fél is hazudik magának, hiszen elhiszi, el akarja hinni, hogy a nő, vagy a férfi, (végülis mindkét nemből van már példa ilyenre) azért van vele, mert szereti. Hinni akarja, hogy nem, vagy legalább nem csak a pénze miatt szereti, vagy van vele. Persze ez igaz a státuszra, vagy a hírnévre is.

Hazudik a politika, egymást is lehazudozzák. Nincs nemzeti minimum, alapvető dolgokban is mást mondanak a politikai résztvevők. Egymásra fűt-fát mondanak, így gyakorlatilag a kisember megismeri őket a másik pártcsoportosulás szemén keresztül, persze gazemberként, hiszen úgy festik le a másikat. Őket meg a másik festi le ennek-annak. Aztán csodálkoznak, hogy az ember megcsömörlik, és nem hisz egyiknek sem. Az ellenségkép készítése mindennapos, és oldaltól függetlenül történik. Lehet az ellenség épp a határontúli magyarság, vagy épp Soros. Lehet az Orbán, akit a baloldal patás ördögnek ábrázol, vagy épp a migráns, vagy Brüsszel. Mindig valami olyan képet festenek, mintha minden, s mindenki ellenünk lenne, valamiféle globális támadás folyna az ország ellen, mintha gonosz emberek összeesküvés-szerűen mesterkednének a háttérben. Azt hazudják, arra kondicionálják a nemzetet, hogy semmit se higgyenek el a másikoknak, a gonoszoknak, mert azok rosszat akarnak. Csak mi vagyunk a jók, csak nekünk higgyetek, majd mi megvédünk. A többiek rosszak, és rosszat akarnak, mert ők hazaárulók, nemzetpusztítók. Hogy ez miért rossz a nyilvánvaló dolgokon kívül? Mert ez a hazugságspirál arra kondicionálja az egyszeri embert, hogy minden mögött valami rossz, ártó szándékot lásson. Hiszen gyakorlatilag az egzisztenciájában fenyegeti őt a politikai kommunikáció miatt a világ gonosz másik fele, aki nem a mi oldalunk, aki nem a mi kutyánk kölyke, a gazember. Aztán lesz egy ilyen járvány, mint a mostani, és lám, az emberek egy része önjáró módon összeesküvést gyanít az egész mögött. Mert biztos a gyógyszergyárak, a Bill Gates, a zsidók, vagy a Zorbán ki akarja őket nyírni az oltással. Vagy bechipezni. Vagy sterilizálni. Hiszen a világelit egy titkos összejövetelen kimondta, hogy sokan vagyunk, és majd mindenkit jól legyilkolnak az oltással. De szerencsére Vughauermasiter Arisztid pék, aki az élet iskolájában tanult megszerezte ezeket a titkos dokumentumokat, és kitette a Facebookra. Hiszen a pénzhatalmi világelit, aki az Új világrendet akarja létrehozni, aki a háttérben mesterkedik, aki milliárdok felett rendelkezik olyan pancser, hogy a „titkos tervüket” meg lehet szerezni. Ki lehet tenni mindenhova, és nem tűnik el másnapra sem a titkos terv a netről, sem az az illető, aki megszerezte, és/vagy kitette. Az egész teljesen illogikus és szürreális, de az összeesküvésekre kondicionált egyszeri ember simán beveszi, és hatalmas tömegek filozófiájává vált. Ezt tehát a mindenkori politika elévülhetetlen felelőssége a véleményem szerint, persze bonyolultabb ennél, hiszen az iskolarendszertől kezdve sok más dolog befolyásolja még az egészet, de szerepük szerintem elvitathatatlan ebben.

Hazudnak az emberek a munkahelyeken egymásnak, és a főnöknek is. Meg persze a főnök is nekünk. Emlékszem jól, hányszor hazudtak nekem is a szemembe a főnökeim. Talán az egyik legfájdalmasabb az volt, amikor egy előző munkahelyemen a szokásos éves csoportos elbocsátások előtt a távozók kihirdetéséről (is) szóló értekezletre nem kellett felmennem. Egy fontos és sürgős meló volt, a főnök a szemembe nézve állította, a kirúgás nem érint engem, nyugodtan maradjak lent, és dolgozzak a határidős munkán, én maradok a cégnél. Úgy is lett, dolgoztam mint a güzü egész nap, megnyugodva, hogy egy évet nyertem ismét. Ám délután, gyakorlatilag munkaidő vége előtt felhívott, hogy valaki beszélni akar velem, aki egy HR-es volt, és a nagyfőnök. Naná, hogy kiderült, hogy game over, ki vagyok rugva. Mindezt úgy, hogy reggel még azt hazudták, hogy minden oké, fejezzem csak be a munkát, majd mikor kész lettem, utca. Persze mindemellett éveken át tanítottam be a fiatalokat, akik közül az egyik a helyettesem lett, tehát gyakorlatilag kiképeztették velem azt, akivel később lecseréltek feleannyi pénzért, hiszen egy gyakornokról volt szó, aki még iskolába járt, és olcsóbban volt foglalkoztatható.

Az egész világ egy hazugság, úgy ahogy van. Elvesztettük a tájékozódási pontokat, nehéz tisztán látni, rengeteg a dezinformáció, a fake news, illetve ugyanarról a dologról többféle vélekedés, sokszor szögesen ellentétes, ami nehezíti a tisztán látást.

De bizony barátságot is csak hazudnak sokan. Miközben semmit sem tesznek azért, hogy a barátság megmaradjon. Ha pedig te dolgozol azért, hogy időről-időre ráírsz, találkozót kérsz, telefonbeszélgetést, vagy bármi közös dolgot, mindig csak a kibúvókat hallod. Áh, én dolgozom. Áh, nekem családom van. Áh, nincs fejhallgatóm, okos telefonom, head-setem (???) ezért nem tudunk beszélgetni. Éveken keresztül hallod ezt, nincs rá pár ezer forintja, hogy vegyen egy fülhallgatót, vagy okos telefont, ami egyébként a beszélgetésünktől függetlenül is szükséges lenne a mai világban. Ha találkozunk az utcán, megkérdi hazug mosollyal, hogy vagy? De ha érdekli, ha valóban érdekli, ezt miért nem teszi meg éveken át? Miért nem ír neked, miért nem hív fel, ha VALÓBAN érdekli hogy vagy? De ennél is továbbmegy pár ember, megígéri a találkozó után, hogy mostmár találkozunk gyakrabban, beülünk ide, vagy oda, ígéri hogy rádír a messengeren, és kapcsolatban maradunk. Aztán telnek múlnak a hónapok, az évek, és bizony semmi. Hazudott hát. Ha erre rákérdezel, jön a sértődés. Az, hogy te tartottad magad a megbeszéltekhez, ráírtál, vagy neve napján, szülinapján felköszöntötted, nem számít. Ha neked lesz, le se szarja. Illetve de, nagyon is leszarja. Az ember próbál megtenni dolgokat. Azért hogy jobb legyen, és rosszabb lesz. Harag, törlés-tiltás.

Fájdalmas történetek is lehetnek. Van egy haverod. Bemész hozzá a melóhelyére este, és záróráig beszélgetsz vele. Aztán hazafelé elkíséred egy darabig, hogy addig is együtt lehessetek, beszélgethessetek. Segíted őt mindenben. Volt olyan, hogy gyűjtött valamit, ami nekem volt, hát elsőként neki ajánlottam fel, hogy kimazsolázhassa a javát, mielőtt meghirdetem a többit, ami neki nem kell. Amikor seftelni akart, és szüksége volt számára nem beszerezhető Star Wars figurákra, hát én berendeltem neki a kívánt darabokat külföldi barátomon keresztül. Ő eladta, felhasználva a munkahelye lehetőségeit, utána feleztünk. Mindig kérdeztem, van-e hobbija más, sportol-e olyat, amit tudnánk együtt, vagy kártyázik-e, játszunk-e, vagy ha mást nem, elmegyünk-e egy helyre mondjuk csocsózni? Csak adtam, csak adtam. Írtam neki százszor, ő egyszer sem. Köszöntöttem éveken át, ő nem köszöntött. Jóra is rosszal felelt. Jelenleg ott tartunk, hogy nem beszélünk évek óta, én feladtam futni utána, ő meg képtelen emberi minőségre, jobbat akartam, de rossz lett. A hátam mögött beszél ki, a napokban derült ki, ráadásul másik ismerőst is ellenem hangolt valamiféle hazugsággal. Nyilván hazugság lehet, hiszen az igazság itt van leírva feljebb. Persze nem úgy adja elő, hogy ő egyetlen emberi gesztusra nem volt képes évek alatt, hanem valahogy úgy, hogy azzal más erre ugyancsak fogékony embereket befolyásolni tudjon valami hazugsággal. Az egyik ha jól értem az, hogy azt akartam tőle, hogy lájkolja a cikkeimet. De mint látható feljebb, kb tízféle dolgot tehetett volna, bármi emberit, tőlem ne lájkolja a cikket, nem érdekel, de gyakorlatilag bárminemű emberi gesztusra képtelen volt, nem az a lényeg lájkol-e bármit is. Jelenleg akit ellenem hangolt is rettentő fura, ő is egyre távolabb kerül ahelyett hogy egyre közelebb kerülne. Mindig megragadok minden pillanatot, lehetőséget, hogy kapcsolódhassunk, egy régi emlék, rendszeresen ráírni hol ezzel, hol azzal, vele is beszélgetést, talit javaslok mindig, de érezhetően megváltozott, sajnos a rossz irányba.

Sajnos, a barátság is olyan, mint egy virág. Locsolni, ápolni kell. Sajnos erre sokan képtelenek. Nem értik, hogy a spirál vagy felfelé tart, vagy lefelé, és ha elkezdődik az elhidegülés, gyakorlatilag törvényszerű a virág, a barátság halála. Idén már nem is köszöntött, ezzel tisztában is van, de nem érdekli. Az emberek egy nagy része addig köszönti a társát viszont, míg az is köszönti. Ha én nem írok, ő sem ír majd, hiszen én sem írtam. Arra meg én, arra meg ő, és puff, egyszer csak fényévekre vagyunk. Megbeszélés, megoldás nincs. Még egy ideig esetleg megy a ki volt a hibás, aztán vége. Ugyanakkor valahol mindenki társakra, barátokra, kapcsolatokra vágyik. Ám ő ezért keveset tesz, vagy semmit. Én próbálom a Biblia szerint azt adni, ami szeretnék kapni is, ám sajnos hiába. Ha adsz, azt korlátlan mennyiségben képesek befogadni, ám visszaadni eszébe sem jut sokaknak. Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el. Ez a világ elve.

A szeretet immár árucikk. A figyelem, az elismerés, a státusz, a hatalom, minden, amit Malak emberei hiányként élnek meg, azt mi is érezzük Olvasóim. A kérdés, hogy hiányzik-e annyira, hogy tégy érte. Előbb-utóbb mindenki szembesül fontos kérdésekkel, és a mókuskerék egyszer leáll. A fontos kérdések a lélekben zajlanak le. Azt visszük csak magunkkal, ami a lekünkben van, mint Ajunta Pall. Kardunk, színes elit dark jedi gúnyánk (értsd az anyagiak, ékszer, kocsi, földi dolgaink) itt maradnak a Földön. Az igazi szegénység a lélek szegénysége. Az igazi éhség a lélek éhsége.

Lukács Evangéliuma szerint Jézus Urunk kiment a pusztába koplalni, meditálni, negyven napig. Gyengeségét megérezve a Gonosz azonnal megkísértette. Hiszen éhezett, alig élt már. Odajőve megszólította, hát íme ott egy kő, miért nem változtatod kenyérré? Megteheted! Hatalom van a kezedben, hát élj vele! Használd magadra! Tégy csodát! Minek koplalsz? Abból a kígyóból varázsolj halat! Jézus elküldte, távozz tőlem Sátán. Aztán a Gonosz, a világ ura felvitte egy magas hegyre. Lemutatott. Íme, a Föld. Én vagyok az Ura. Hódolj nekem. S mindezt neked adom, míg a szem ellát. Hatalmat adok, HA engem követsz. Ami egyben hazugság is, hiszen Jézusnak már eleve hatalma volt, ami viszont a Gonosznak adatott, abból semmit sem ő teremtett, ő csak rombolni tud, és amit adott volna az sem az övé, csak bitorolta. Mindenesetre érdekes, hogy második kísértése mennyire hasonló a szituációnkhoz. Kilátásba helyezek egy széles perspektívát, egy nagy dolgot, amit megkapsz, amennyiben pont pont pont, itt jönnek a feltételek, meg a HA. De Jézus nem tárgyalt vele. Harmadjára felvitte a toronyba, mondván, hogy vesse le magát. Minek élni daróc ruhában, számkivetettként, hogy alig hisznek neki, és még kevesebben követik? Itt a lehetőség, bizonyítsd be! Vesd le magad, úgysem halsz meg, majd felállsz, leporolod magad mint egy cirkuszi artista a mutatvány után, látjátok emberek? Mondtam, én vagyok az Isten fia! Íme, meghalni sem tudok, leugrottam, semmi bajom. Most már hisztek? Csakhogy ez nem hit, ez megtapasztalás. Aki csak ezután hinne Jézusnak, az olyan mint Tamás, vagy még rosszabb, aki csak akkor hitte hogy feltámadott, mikor ujjait rátehette a szögek ütötte hegekre. Akkor már elfogadta, de az nem elhívés, hanem megbizonyosodás. Persze Jézus nem vetette le magát a toronyból, hanem immár végleg elzavarta a Gonoszt. Nincs veled beszélnivalóm. Nem kell tőled semmi. Én a Fény vagyok, te a Sötétség. Nincs bennünk közös. Küldetésem van, ha kell darócruhában, szöcskét éve, idegen emberek házában meghúzva magam éjszakára az ő jóságuknak köszönhetően, vagy ha úgy sem, akkor egy bokor alatt elaludva, de én csinálom ami helyes. És képviselem ami helyes. Aki erre fogékony velem tarthat. A többiekért is megteszem, ami szükséges, nem egyszer, nem kétszer feléjük nyújtva a kezem, de ha nem fogadják el, nincs mit csinálni. Én megyek tovább a helyes úton, a világ meg rohan a végzete felé, s benne ezek az emberek is. Aztán egyszer majd felébrednek, de akkor már késő. Ez egy fontos üzenet.

S tudjuk-e végezetül, mi lett Malak elitjeivel? Elindultak Revanra hárman, hogy majd utána végre megkapják azt, amire vágytak. Mesterük elismerését, szeretetét, és hogy a győztes lesz a tanítványa. Ami ismét egy hazugság volt, a Gonosz hazugsága. Malak már ott, miután az ajtó becsukódik, hahotázni kezd. You fools. Ti idióták. Menjetek csak. Majd megdöglötök. Az a feladatotok, hogy időt nyerjetek nekem. Lefárasszátok Revant. Meg fogtok halni, de leszarom. Arra vagytok tartva. Csak kapcák voltatok mindvégig, most is azok vagytok, sosem lesztek mások. És csak nevet rajtuk, kihasznált, kizsigerelt embereken. Meg is ütköznek Revannal és két kísérőjével.

Akik persze valóban meghalnak. Hárman sem bírnak Revannal.

Malak sem bír majd vele. A Fény végül legyőzi a Sötétséget. MINDIG LEGYŐZI. Csak sajnos soká, s míg sötét van, sokan eltévednek, s meghalnak. Jó lenne, ha előbb lenne világos, de sajnos arra még várnunk kell. Mindenesetre a három becsapott ember ott fekszik a földön, kihűlt testtel. Nem tudatosan, de eszközei voltak a Sötétségnek, szembeszálltak a Fénnyel, ez nem lehetett másképp. Rengetegen indulnak ma is el „Revan ellen”, egyedül, vagy csoportosan, és valószínűleg a Dark Jedik sorsára fognak jutni, és melléjük fognak kerülni. S ez így helyes. A világ minden hazugsága, bűne, becstelensége végül a tisztítótűzre vettetik. De addig itt fertőz köztünk, egyre többeket elragadva, de hát mint tudjuk, ez a Gonosz célja. Próbálnunk kell világítani a Sötétségben, példát mutatni, és rosszra is jóval felelni, de ez roppant nehéz, hiszen mi is emberek vagyunk, gyarlók, és gyengék. De vallom, ha mindenki csak egy kicsit a jó irányba menne, az összhatás hatalmas lenne. Sokkal szebb, jobb, barátságosabb, őszintébb, igazságosabb, szeretetteljesebb világunk lehetne. Panaszkodunk, hogy így nem jó, de nem csinál senki semmit, sőt, rálocsol a tűzre. Beáll a sorba, hogy ha mindenki erre megy, hát én is arra megyek. Így menetel szépen a többség a széles úton a Pokol felé.

Tekintsétek meg custom elit dark jedi figuráimat!