A nyúldroid a Star Wars univerzum kitalált droidkája. Angol neve rabbit droid, illetve LEP servant droid. Gyakorta bukkan fel a Clone Wars sorozatban. Íme pár megjelenése.
Megjelenése valóban egy nyúlra emlékeztet, hiszen pici, alacsony, nagy fülei vannak, ám véleményem szerint egy mélyebb összefüggést fedezhetünk fel benne. Főleg, ha a ruháját nézzük meg! Az ugyanis egyfajta lakáj ruha, mely eleganciát, ugyanakkor szolgaiságot tükröz. Frakkszerű ruha, gombos előke, amolyan pincér, vagy lakáj kinézet.
Mint egy szolga, egy cseléd. Ez az elegancia egyfajta úri megjelenést ad neki, de nem saját maga révén, hanem az urai számára. Mintha az ő státuszukat tükrözné. Emlékszünk Hyppolit különböző megjelenési formáira?
Mindenhol ez az elegancia, felsőosztályt tükröző kinézet, beszédstílus, és attitűdök jellemezték, még a modern magyar filmekben is például Eperjes fenomenális előadásában, a régiekben („még a hagymához is hagymát eszem!” 😉 ) pedig Csortos Gyula megformálására nehéz jelzőt találni. Ha Eperjesé fenomenális, akkor Csortosé überfenomenális. Ám a magyar cselédség nem tükrözi, és jelentéstartamában sem adja vissza teljesen azt, amit szerintem a nyúldroid jelképez a Star Wars-ban az amerikai viszonyrendszerről. Hiszen a Star Wars amerikai, s mint ilyen, azt mutatja meg, hogy képezi le a világot Amerika a saját szemüvegén keresztül. Ezalatt azt értsük, hogy nyilvánvalóan képet kapunk arról, hogyan képzeli el Amerika a társadalom rétegződését és a rétegek közti interakciót, annak strukturálódását. Ebben nyilvánvalóan megjelenik Amerika történelme, hagyományai, és világlátása. Nem választható le például a témáról Amerika rabszolgatartása. Hiszen a 19. század végéig gyakorlatilag az ország négerek millióit alkalmazta kényszermunkára a földeken, a házakban (ők hasonlítanak inkább a magyar cselédhez, a házon belüli munka a rabszolga kaszton belül egy magasabb nívót képviselt), és gyakorlatilag mindent, tényleg MINDENT meg kellett csinálniuk, amit uraik parancsoltak. Akár harcolni is helyette, a háborúiban. A rabszolga értéktárgy volt, adható-vehető ingóság, kvázi tényleg mint a Star Wars-os droid. Emlékezzünk vissza a jawa sandcrawler előtti jelenetre! Jönnek kereskedők a lakosság portái elé, és munkaerőt kínálnak. A jármű elé állítják sorba a robotokat, amiket tüzetesen megvizsgál a polgár, majd vesz belőle. Mi ez, ha nem utalás a rabszolga-kereskedelemre? Pont így történt a rabszolgák sorba állítása, és a közülük válogatás is. Emlékszünk képekre, ahol a fekete szájába is benéztek, fogait ínyét vizsgálva, nem beteg-e? Mint egy lovat, megnézték ínyét, fogát, izmait tapogatták, esetenként nemi szervét szégyentelenül, ha épp olyan „szolgálatra” is számot tartottak tőle, melyhez erre volt szükség… A jawa jelenet ezt mutatja. Csak helyettesítsük be a párologtatók üzemeltetését, arról a gombák szüretelését, a locsolást, a gépek karbantartását mondjuk a gyapotültetvénnyel. A friss jószágot Luke beviszi, billogozza (mozgáskorlátozó), memóriát töröl (eltünteti a múlt nyomait, előző gazda, régi dolgok, emlékek stb.) lecsutakolja és olajfürdőzteti (lefürdetés, parazitairtás stb). C-3PO pedig Luke gazdának szólítja eleinte, mely frazeológia ugyancsak a rabszolgatartó helyes megszólítását mutatja, mely alól Luke engedékenyen kibújna, C-3PO azonban mégsem tud a belenevelt/beletáplált (belevert) alázatos megszólítástól eltérni. Ugye?
Ez a jelenet egyébként már az ókortól megfigyelhető hasonló formában például Rómában. Ott is sorba állították a rabszolgákat a megvételkor is, az új otthonukban is a szabályok elmondása miatt, meg más jelenetekben is. Nyilván ott is a rabszolgatartás különböző formái (munka, szex, háztartás, fürdetés) voltak a meghatározó formák, ám ugyanez a jelenet megfigyelhető például a gladiátorok kiválasztása, megvétele esetén is.
Spartacustól a Gladiátorig láthatunk hasonló képeket, és tudhatjuk, hogy az ingóság (a rabszolga) arra is használható, hogy egymás ellen harcoltassák őket. Erősebb, vagy harcban járatos férfiakat tehát egy rövid képzés után az arénákba küldtek, hogy egy költőies képpel élve a vérükkel tegyék termővé az egyre „aszályosabb” birodalom földjét, és cirkuszt adjanak a népnek, ám a sorsukat és végzetüket nem kerülhették el ezek a nagy birodalmak, és törvényszerűen szétrohadtak, széthullottak, és elmúltak. Ezekkel a viadalokkal csak késleltetni tudták az elkerülhetetlent. A Solo filmben láthatunk több ilyen utalást is, például egy arénában a kártyapartis rész után láthatunk droidokat, akik verekednek, hasonló módon gladiátorként harcolva egymás ellen, az emberek pedig sportfogadásokat kötnek rájuk. A pyke-oknál pedig a teljes állomás belső üzemeltetését droid rabszolgák végzik, akiket L3-37 felszabadít, és lázadásra buzdít. Eltávolítja rögzítőpeckeiket, és modern kori agitátorként „érzékenyíti” őket. Felkelti bennük a vágyat a szabadság iránt, a gyűlöletet gazdáik iránt, és elindítja őket az anarchia felé vezető erőszakos és véres úton, melynek az lesz a vége, hogy az ügyetlen, fegyvertelen, semmihez sem értő droidokat gyakorlatilag a halálba küldi, és a kirobbanó harcban mozgó céltáblává teszi őket. Végül ő maga is találatot kap, így a felszabadító mozgalom gyakorlatilag a felszabadító és a felszabadított együttes megsemmisüléséhez vezet.
Az is nagyon érdekes szempont, ha megfigyeljük, hogy az ember a „gazda”, és a munkát a droid végzi sok-sok helyen. WA-7 szolgál fel Dexter bárjában, amolyan pincérként. Droidok vezetik a szülést, végzik a műtéteket. Takarító droidok nyalják fel a mocskot, a törmeléket. Pit droidok lesznek olajos kezűek, kvázi szerelik az „autót”, egyfajta autószerelőként, mechanikusként. Asztrodroidok sürögnek-forognak mindenhol, nem csak repülőgépeken, hanem köznapi szolgálatban is, egyfajta személyi asszisztensként szolgálva akár egy átlag ember mellett is. A piacon, a boltokban vendor droidok a kofák és a bolti eladók. A házakban nyúl droidok szolgálják fel a menüt, jelentik be a vendéget, no meg a protokoll droidok. Ezek nagy részéről már írtam külön-külön is, olvasd a cikkeim, mindent megismersz! De még a frontra is a droid megy harcolni az ember helyett, vagy legjobb esetben tenyésztett klón. De ő, az ember, semmiképp. Ő otthon ül, bárokban italozik, céltalanul lézeng. Munkája vagy a droidok miatt nincs, hiszen a gépesítés a Star Wars-ban rendkívül magas, az élet minden területén droidok végzik a munkát, magyarán az ember mint munkavállaló gyakorlatilag nem létezik. Azaz törvényszerű a kérdés: mit csinál a Galaxis megannyi faja? Hiszen nem csak az ember létezik a Star Wars-ban, hanem mindenféle más fajok százai. Ez a nyugati társadalom, és az emberiség jövőjének félelmetes, és sötét jövőképe. A robotizálás örök morális kérdése. Jelesül, hogy mit fog csinálni akkor az ember? Nem lesz rá szükség? Nem dolgozik? Akkor miből él? Valamiféle alanyi jövedelemből, amit az államtól kap? De ezt miből fogja finanszírozni az állam? A céltalanul lézengő embert megfigyelhetjük a bárjelenetekben, ahol alkoholizál, csajozik, sportfogad, kvázi csak létezik. A pszichés bajaira meg tudatmódosítókat szed. Erre is ott a válasz, a remek Epizód 2 ezeket is megmutatja! A bárban emberek százai röhécselnek, italoznak, narkóznak, és íme ott a nepper, aki vesztére pont Obi-wannak akar eladni narkót. Persze a jóságos varázsló kivarázsolja belőle bűnös üzelmeit (nem akarsz halálpálcát eladni, hazamész és átgondolod az életed), de a jelenség adott. És félő, hogy nem ez az egy szerencsétlen él meg abból, hogy a többi szerencsétlennek narkót ad, hogy céltalanul vegetáló életük a szer hatására ideiglenesen jobbnak tűnjön.
Coruscant maga egyfajta megjelenési formája az Egyesült Államoknak. Sok faj egymás mellett élése, a szenátusi politikai rendszer struktúra, a sokszínűség tolerálásának kísérlete, és kudarca. Elég arra utalni, hogy ezzel mind a valóságban, mind a filmben mennyi bajuk van. És hogy mennyire nem megy nekik, csak kommunikáció szintjén. De ha belegondolunk, hogy aki idegen faj, azt akcentusos külföldies beszédstílusú színésszel alakíttatják, hogy a plebsz társítani tudja hozzá az „ufo feelinget”, akkor máris láthatjuk mennyire nem elfogadó és kirekesztő a társadalom. Azaz már a beszédjének is tükröznie kell – az illető kívülálló. Furán beszél, tehát nem közülünk való. Bár papíron elfogadóak vagyunk, de a Facebookon kiwinek nevezzük Omega színésznőjét, mert új zélandi. Röhögnek rajta, csúfolják, minden szarnak titulálják pusztán azért, mert a fülüknek szokatlan akcentussal ejti az angol szavakat. De mindezt úgy, hogy anyanyelvi szinten beszéli az angolt, tökéletesen, hibátlanul, nyelvtanilag, szókincsben kikezdhetetlenül, de új zélandi „kiwi” akcentussal, hát ujjal mutogathatnak rá, és mondhatják, hogy minden idők legrosszabb karaktere, még Jar Jarnal is rosszabb. Mondják gyalázatos módon. Kérdezem, akkor mi mihez kezdhetünk etéren? Mi, akik magyarként megtanuljuk a nyelvüket, és küzdünk vele, megannyi hibával, magyaros mondatképzéssel, hunglish akcentussal?! Mi nem is vagyunk emberek számukra. Miközben saját anyanyelvükön beszél a fél világ, ő a saját anyanyelvén is csak hellyel közzel beszél szlengesen, más idegen nyelvet elvétve beszél, de az igénye sincs meg rá, hiszen felsőbbrendűségében elvárja, hogy mindenki az ő nyelvén beszéljen. Az átlag amerikai tudatlan, iskolázatlan, és star warsos plebsz-szerű öntudatlan állapotban lézeng, vagy chicken versenyeken száguld egymás felé méregdrága kocsikkal, hogy ki rántja el előbb a kormányt. Gyorséttermi junk foodot eszik, egészségtelenül él, és a tudatmódosítókhoz is gyakran nyúl. Egy vaktérképen saját országát sem találja meg, ugyanakkor véleményt formál olyan országok politikai és államvezetési rendszereiről, mely országokról gyakorlatilag azt sem tudja, hol van. Ahol törpeminoritásokkal fragmentálják a társadalmat, és keltik a belső feszültséget. Ahol az említett rabszolgatartás után nem tudnak mit kezdeni ennek hozományaival, és hiába térdepelnek a porban a fekete társadalom előtt és formálják át gyakorlatilag a kultúrájukat ennek megfelelően valamiféle fura vezeklésként, a megoldás nem látható, hogy hogyan fog megtörténni azáltal, hogy az önmegtagadás útján társadalmukat és a világban betöltött szerepüket aláássák, és valószínűleg hosszabb távon meg is semmisítik.
S miközben a droidok dolgoznak, a munkanélküli fajok tömegei elszegényednek. Teljes bolygók válnak gyakorlatilag földönfutóvá, és a fentiekben vázolt, ahhoz hasonló módon céltalanul lézengő tömeggé, masszává. A Solo film szerintem ebben is nagyot alkotott. Ott van Corellia, ahol az emberek nagy része éhezik, ahol a bűnözés az életfenntartás egyik, hanem nem az egyetlen módja. Ahol már a gyermekek is Twist Olivéri módon zsebtolvajok, ahol a lopott árut egymástól is lopkodják, és az számít, ki adja át végül Proxima úrnőnek, ki kap érte pár garast, amiből egyszer megtömheti a hasát. Ahol az átlag embernek dunsztja sincs, mi folyik kint a világban. Nem tudja, de nem is érdekli, mi folyik a nagypolitikában, hogy áll a Lázadók és a Birodalom harca. Arra meg már tényleg nagy ívben szarik, hogy a még megfoghatatlanabb, már-már eszmei síkú küzdelem a Sith-ek és a Jedik közt hogy áll. Nem érdekli. Nem lát tovább Corelliánál, a holnapnál, a napi betevőnél. A társadalom saját magát teszi rabszolgává, s mint olyan, lefekszik egy helyi kiskirálynak, aki törvényszerűen felemelkedik egy ilyen esetben. Az anarchia után általában az államszerveződés is megsemmisül, és egy erőszakszervezet emelkedik fel, vagy katonai puccsal, vagy valamilyen maffia szerű bűnszervezet áll a zavarosban halászó rendszer élére, ahol a Soloban látott erőszakos módon kényszeríti a társadalom alsóbb rétegeit az engedelmességre. És a rendszer természetesen kitermeli a seggnyalókat is, és azokat, akik hajlandóak korbácsolni a saját népüket az adott új vezető, jelen esetben Proxima szolgálatában. Beállnak hát pribéknek, és ütik Solót is. Még mindig jobb, mintha engem ütnének alapon kiszolgálják a rendszert, önkéntes rabszolgának állva, épp csak egy lépcsőfokkal feljebb, mint maga az áldozat, mégis azt érezheti a pribék, hogy magasabb polcon van, a rendszer védi őt, addig amíg ő is védi a rendszert magát. Önfenntartó módon konzerválja tehát a rendszert és benne saját státuszát. Hiszen Proxima egyedül nem tudná fenntartani. Ehhez kellenek az olyanok, mint az adott pribék, aki kiszolgálja a rendszert, és fenntartja azt. Ezek az erőszakszervezetek néha olyan erősek, hogy adott bolygón erősebbek, mint a megszállóhatalom. Láthatjuk a reptéri jelenetben, hogy a vérebes Proxima pribékek félrelökdösik a birodalmi rohamosztagosokat, miközben Solot és Kyrát keresik, és a gárdisták mukkanni sem mernek. Egyfajta no go zóna effektus ez, mikor a rendőrség nem mer, vagy már nem tud beavatkozni olyan dolgokba, melyek egy olyan területen zajlanak, ahova talán jobb be sem lépni. Ahol saját jogrendszer uralkodik, ahol a helyiek már annyian vannak, és olyan potenciállal bírnak, hogy a rendőrség, vagy jelen esetben a birodalmi rohamosztagosok inkább nem avatkoznak bele. Ezért inkább egy családot lökdösnek, meg helyi kisembereket molesztálnak, igazoltatnak, motoznak, s elfordítják a fejüket, hogy a Proximát szolgáló pribékek azt csinálhassanak a reptéren, amit akarnak, s a szemük láttára vonszolják el Kyrát.
Egyébként pont ezt mutatja meg a Martez nővérek története is. És még Corelliáig sem kell elmenni, elég ha lejjebb megyünk pár szintet Felső Coruscantról Alsó Coruscantra, és máris láthatjuk, hogy ők sem tudják, mi folyik a fejük felett pár méterrel. Egyszerűen élni akarnak. Seftenek, lopnak, csalnak, hazudnak ha kell. Lehet mondani, hogy bűnözők, főleg az idősebb nővér, aki olyan életrevaló, amit ez a létforma megkíván. Huga egyfajta naiva, pont az ellenkezője, de mivel nővére a dominánsabb, ő is azt teszi, ami szerinte nem helyes, de élni akar, nem marad más választása. Pont azt mutatja meg ez a rész, amit a plebsz nem ért, pedig róla szól. Emiatt utálja is. Hiszen nem kardoznak benne villogó fénykardokkal, és „unalmas”. Mert érteni kéne, mert jelentést hordoz, nem csak egy hollywoodi limonádé. A társadalomkritika, a mélyebb összefüggés, a mondanivaló mára nemkívánatossá vált. Nekik a nyúldroid cukifaktorsága elég, mögé nem lát, nem is akar mögé nézni.
Szóval aranyos a nyúldroid, persze, mert olyan nagyok a fülei. De azért az értő nézés sosem árt. Az a képesség, hogy összerakjuk a jelekből azokat a dolgokat, mely a film mögött húzódnak. Amit egy adott karakter megszemélyesít. Ami ihlette őt, és ami árulkodik arról, hogy a készítője hol és hogy él, milyen társadalomban, milyen történelmi múlttal, s milyen gondolkozásmóddal, hogyan tekint a világra, és hogyan festi le azt.
Remélem tetszett az anyag. Olvasd rendszeresen a CustomStarWars oldalt, és csatlakozz a Facebook csoportjához, ahol további érdekességek várnak.
Custom nyúldroid elölről
Custom rabbit droid oldalról
Custom LEP servant droid hátulról
A cikket írta Rostás Norbert 2021 július 19, a figura készülte évekkel azelőtt