Smug

Mai cikkem nem rövid, de nem is vészes, 5 oldal, de azt javaslom, szánd rá az időt. Szerintem meg fogja érni elolvasni. Javaslom.

Smugról fogok írni, illetve vele kapcsolatosan olyan fontos dolgokról, melyek akkor történtek, amikor láthattuk őt. Egészen pontosan 2011 márciusában, amikor a Clone Wars 3. évadjának 21.-ik része ment, majd az azt követő 22.-ik rész. Smug egy trandoshan volt, egy abból a bandából, akiket ezekben a részekben megismerhettünk.

Nézzük meg egyből magát a nevet. Smug jelentése önelégült. Esetleg pedánsan jól ápolt, ami rá nem biztos, hogy igaz. Illetve angolul még jelenti azt is, hogy csupasz, szőrtelen. Véleményem szerint az első, és a harmadik lehet mérvadó az esetében. Egy szőrtelen trando, aki meglehetősen önelégült, magabiztos, a nagy ereje és a technikai előnye miatt. Bár úgy tartja a fáma, hogy a nevet Smaug a sárkány ihlette a Hobbitból. Ami szerintem azon túl, hogy hasonló betűkből áll, nem túl sokat mondó. Apropó, ihletés. Ezeknek a részeknek ugyanis az az apropója, hogy a Trandoshan banda elkap embereket, akiket szabadon enged, hogy levadássza őket. Ez egy viszonylag népszerű téma, sok alkotás dolgozza fel ezt a témát a filmtörténelemben, valószínűleg ezek ihlették ezt a történetet is. De valami egészen fenomenális módon ültetik át a Star Wars világába. Nem olyan olcsó klisélopás ez szerintem, mint amit például a Mandaloriannél tapasztalunk. Ott ugyanis egészen egyértelmű, mit, honnan lopnak, a klisék öncélúak, nem hordoznak semmi extra töltetet magukban, pusztán átültetik a Star Wars világába egy korábbi film egy adott jelenetét. Általában jól bevált kliséket, melyektől a profitot várják csupán, nem kívánják az ötletet tovább vinni, sem magasabb nívóra emelni, valami újat beletenni és máshova kifuttatni, mint ahogy az eredeti filmben volt. A Clone Wars azonban kőkeményen feljebb emeli az adott dolgot, egy magasabb erkölcsi szintre, tartalmilag és mondandóban is többet adva, mint az elődök hasonló kliséi, melyek pusztán inspirálják az itteni történéseket.

Nyilvánvaló volt számomra például a Predator ihletettség. Hiszen egy törzs fiai részben beavatási szertatásként ezzel a vadászattal fogadják be maguk közé az újat. Jelen esetben a törzsfőnök, Garnac fia ugyanis a mostani vadászat által lesz egyfajta „nagykorú”, és elismert. Ráadásul Garnac szobájában a trónja mögött elejtett fajok trófeái láthatóak, akárcsak a Predatoroknál, itt is koponyák, kitömött és/vagy megnyúzott lények láthatóak körülötte. Wampák, narglatchok, gundarkok, wookiek, érző gondolkozó emberek, sőt, Jedik is szerepelnek a prédák között. Ugyanakkor mint ahogy a Predatoroknál, itt sem értem, miért számít hősiesnek jobb technikai eszközökkel és fegyverekkel levadászni alacsonyabb rangú, fegyvertelen áldozatokat. Miért olyan hősies egy álcázott Predatornak láthatatlanul agyonlőni egy embert egy célzóberendezéses plazmaágyúval? Mögé settenkedni, és felnyársalni? Viszonylag ritka, amikor tényleg hősies küzdelemben mérkőznek meg egyenlő erejű ellenféllel, bár láttunk ilyet nem egyszer, de mégis a többség lemészárlásában semmi hősies nincs így. Ahogy a Mandalori harcosok is álcázva gyilkolnak vukikat a Kotor 1-ben. Revanékra addig rá sem támadnak, még álcázva sem, míg el nem tesszük a fegyvereinket, és közéjük nem sétálunk üres kézzel. Marha hősies, gratulálok. Na most jelen esetben ez totál ugyanaz lesz. Lebegő szafari jeep szerű járművekkel üldözik az áldozatokat a Trandok, melyekről helikopterágyú szerű fegyverrel tüzelnek,

vagy már rögvest a szigetre dobáskor a transzportjármű lézerével megritkítják a prédának szánt, frissen elengedett áldozatokat, akik még az erdőbe sem tudtak beszaladni, mert hátbalőtték őket az űrhajó lézereivel. Gyönyörű, mondhatom.

Nyilván eszünkbe juthat az Apocalipto, ahol az indiánok hasonló módon elhurcolják a legyőzött falu lakosságát, majd elengedik őket, hogy fussanak egy kukoricás felé, ám a menekülőkre íjakkal, dárdákkal, béklyókkal lövöldöznek, dobálnak, majd a sérültekhez odarohan a törzsfőnök fia, és legyilkolja őket.

Vagy emlékezhetünk a Running Manre, a Menekülő emberre, ahol Schwarzenegger egy tévé show keretében kell meneküljön mindenféle vadászok elől, akik természetesen sokkal jobb eszközökkel, járművekkel, fegyverekkel rendelkeztek, és vajmi kevés esély volt ott is a túlélésre. Persze Schwarzinak ez sikerül, ez tőle elvárt.

Ha még tovább tekintünk így visszafelé az időben, az egyik legrégebbi „ős story” ebben a témában a „The most dangerous game”, ahol milliomosok lelték örömüket a menekülő ember levadászásában. Ám ez még tovább bonyolítható. Mégpedig azzal, ha az áldozatokat kényszerítik arra, hogy egymást gyilkolásszák a nagyérdemű legnagyobb örömére. Ugye ami legtöbbünknek egyből az eszébe jut az Éhezők viadala, ahol a körzetekből választott emberek gyakorlatilag élő adásban, egy amolyan show keretében gyilkolásszák egymást. Azaz itt az elmebetegeknek már hajtani sem kell őket, otthonról nézhetik, ahogy ezt az áldozatok elvégzik helyettük, míg ők otthon finomságokat zabálva, majd meghányatva magukat, hogy tovább zabálhassanak, s így élvezhetik (?) ahogy Jennifer Lawrence és a többi az életéért küzd.

Persze az egyre primitívebb Hollywood ezt is kidolgozta izomagyúra is az új trendeknek megfelelően. Hiszen manapság már nem a színművészetiről választják a filmvászon ikonjait, hanem a pankrátorok és ketrecharcosok közül. A színészmesterség koncepciózus lealacsonyítása bizony ez, hiszen míg kitűnő, képzett színészek nem jutnak szerephez, mert agyukat pallérozták, nem a testüket, a sok izompacsirta, az új szépségideálnak megfelelően vászonra erőlteti a Rock, Hulk Hogan, Miz, Bautista, John Cena, Roddy Piper, Steve Austin, Andre the Giant, Ventura, Savage, és a többi amorf izomtömeget nulla mimikával, testbeszéddel, játékkal, akik csak akkor élnek, amikor a kötelező akciójelenetben hajigálhatják, verhetik a többieket. Bizony ez igaz a női nemre is, Ronda Russey, Summer Rae, Paige, Bellák, vagy épp Sacha Banks, aki a Mandalorianban eljutott 3 elmondott mondatig is, igaz közben majdnem lepottyant a vászonról, annyira nem megy neki. Kivéve mikor bunyóznia kellett Boba Fettel, akkor picit felcsillant a szeme. Csak az a bibi, hogy az nem színészet, mikor egy kantinban verekszünk. Ugyanitt Gina Carano is próbálkozott, s bár többet jutott szerephez pusztán a karaktere kapcsán, de ő is inkább akkor „tündökölt”, mikor verekednie kellett. No tehát míg a Predator vagy a Running man kapcsán bizony a vadászós filmekben Arnie feszített, (a maiakhoz képest komoly színészi erényeket is megcsillantva, bár nyilván ő is inkább az akciófilmekben tündökölt), az új generációból Steve Austinnak van egy detto ilyen szerepe. A Halálraítéltben tíz elítélt arra van kényszerítve, hogy egy illegális élet-halál harc során egymást levadásszák és megöljék. Azaz itt is elvégeztetik a gyilkolászást magukkal a prédákkal. A filmet egyébként a WWE Films gyártja, így nem meglepő, hogy egy pankrátorra osztották a szerepet, Stone Cold Austin persze ad majd mindenkinek. Nem jó ez az irány. Mindennek megvan a helye. A színészet egy szakma. Egy mesterség. Évekig tanulják, és a konditermet nem helyes felcserélni a színművészetivel. Mást ad…

Szerencsére Smugék közt egyetlen pankrátor sincs. Mind Trandoshan. Mind Pat Presley concept artist rajza és terve alapján lett elkészítve, ők fogják el tehát Ahsokát, és elviszik az ú.n. Négyes szigetre. Egy hálókilövő fegyverrel kapja el ez a Trandoshan. A fegyver nem csak megkötöz, hanem kábít is.

Az első rész mottója, hogy a jó tanítvány mestere álmát váltja valóra. Gyönyörű gondolat. Hiszen az életben is ismerjük azt, ahogy egy szülő a gyermekét legjobb tudása szerint neveli, taníttatja, istápolgatja, hogy sokra vigye, hogy megállja a helyét a világban. Yoda mester mondja azt az idős Luke-nak, hogy mindenkinek az a célja, mármint a Jedik között is, hogy a Padawanja, tanítványa többre vigye, mint ő. Legyen még jobb, még erősebb, még tisztább. Az életben megállni a helyed a legnagyobb teszt. A felkészítés igazi próbája. Kiderül, hogy amit hozol, mennyire predesztinál. Hogy amit kaptál, vagy tanultál, mire lesz elég. Más ez ám, nagyon is, mint a Jedi próba, mikor letesztelik a Padawant egy steril környezetben, mielőtt lovaggá ütik. Hiszen tudja, mire számíthat, évezredes hagyományok szerint folyik minden a Mesterek előtt. Más az ám, amikor az emberre vadásznak, és minden attól függ, hogy amit tud, az elég-e, életben tartja-e eszelős Trandoshanekkel a sarkában egy idegen helyen, egyedül, fegyvertelenül. Ahsoka eddigre már megjárta a frontot is, de még a front pokla is jobb ehhez képest, hiszen ott volt mellette azért mindig Anakin, mögötte Rex, és klónok ezrei. Most viszont egyedül volt. Akikkel együtt érkezik hamar elbuknak, gyakorlatilag rögvest az elején, és a kislány egyedül fut, menekül, majd egy idő után szembefordul üldözőivel. Érdekes. Hiszen ő mégis csak egy Jedi. Elárad benne egyfajta gőg. Nehogy már fussak. Jedi vagyok. Cic cicc, gyíkocskák, merre vagytok? Így kiabál az erdőben. Hiszen bár kardja nincs, de Jedi ereje, úgy hiszi legalábbis, hogy majd segít neki, és legyőzi a Trandoshaneket is. Ám hamar rá kell eszméljen, ez nincs így.

Hiába taszítja el a trandoshanek puskacsövét a lövés pillanatában, egy idő múlva hibázik. Közelharcra kényszerül, és hát egy két méteres hatalmas trandoshan szorítása az bizony erős. Ám ekkor váratlan segítsége érkezik, apró Jedi ifjoncok jelennek meg, és húzzák ki a csávából, majd menekülnek el együtt.

Elviszik a rejtekükre, és Ahsoka még ekkor is tanulásra szorul. Hiszen gőgje nem engedi, hogy egy rangban alacsonyabb ifjonc neki megmondja, mit s hogy. Hiszen Ahsoka mégis csak egy frontot járt Padawan! Nehogy már neki cincogjanak az egerek! A konfliktust az okozza, hogy bár a többiek régebben vannak ott, ismerik a helyet, és van tapasztalatuk, ám „csak” ifjoncok, míg Ahsoka már Padawan, azaz egy fokkal magasabban van a Jedi ranglétrán, viszont dunsztja sincs az itteni viszonyokról. Mégis átvenné a vezetést. És ez konfliktust okoz köztük. Már csak azért is, mert egy korábbi cikkemben feszegettem, egyén- és helyzetfüggő, hogy mi a jobb. Lapítani a langyos vízben, bujkálni, de túlélni, vagy felállni, kijönni a barlangból, szembenézni a veszéllyel, ezzel kockáztatni akár a halált is. S az ifjoncok már láttak ilyet. Már volt itt olyan, aki Ahsokához hasonlóan felállt, de mind meghaltak. Ezért az ifjoncok mostanra elvesztették a reményt. Nem akartak mozdulni. Volt egy túlélési stratégiájuk, amivel immár elég régóta túléltek itt. Nem kívánták feladni ezt. Ahsoka viszont haza akart jutni. Egyedül viszont úgy néz ki, erre képtelen lesz. Hihetetlen feszítő, érdekes helyzetet teremt nekünk ez a rész.

Eközben Anakin is hatalmas lelki mélységeket él át. Egyrészt magát hibáztatja, hogy Ahsoka eltűnt. Nem tudja hol van, a Galaxis nagy, tűt a szénakazalban nem lehet megtalálni. Fél. Ráadásul amolyan Anakinosan ragaszkodik. Nem tudja elengedni Ahsokát, nem tudja elfogadni, hogy eltűnt, esetleg meghalt, és sosem látja viszont. Érdekes módon a Geonosisi fegyvergyár ostromakor volt egy hasonló etűd, amikor Luminara viszonylag könnyen elfogadja Barriss elvesztését, Anakin viszont nem Ahsokáét. Akkor Ahsoka visszatalált hozzá. Most azonban egyelőre nem úgy tűnik.

Plo Koon mester felhívja a figyelmét arra, hogy ha jól képezte ki, Ahsoka visszatérhet. De most bíznia kell benne. Nem tudja a harcot helyette megvívni. Ahsokát most az élet teszteli. És akár el is bukhat. Azt pedig el kell fogadni. Jelenleg Anakin nem tud mit tenni. És ő nem ilyen. Ebbe félig beleőrül. Annak idején a CW pilot epizódjában adták mellé a kislányt. Yoda nem titkolt vágya volt, hogy ne csak Anakin tanítsa Ahsokát. A kislány is tanította Anakint. Nem egyszer. Kölcsönösen alakították egymást, csiszolták a személyiségüket közös küldetéseken, vitákon, együtt s külön is. Évekig. De kár, hogy ez most jött el. De kár, hogy nem volt több idejük egymásra. Bizonytalan magában is, vajon eleget adott-e, eleget tanított-e. Elég jó-e a kislány. Ugyancsak Yodához kapcsolódik az Epizód 2 egyik félreértett gondolata, a mily csodálatos a gyermeki elme mondat. Mikor Kenobi nem találja Kaminot. A Jedik el sem tudják képzelni, hogy mi lehet a gond. Egyszerűen más síkon gondolkoznak. Ráadásul gőgösek. Elképzelhetetlennek tartják, hogy a Jedi Archívumból valaki törölte volna, nyilvánvalóan egy közülük. Mikor egy ifjonc ezt kimondja, figyeljük meg, ahogy Kenobi ajka lefittyenve elmosolyodik. Alig bírja visszatartani, hogy kinevesse a gyereket. Ugyan már, ez nem létezik, ne beszélj már hülyeségeket! Aztán megdöbben, mikor Yoda elismeri a kisgyerek mondatát, és elmondja ezt az ominózus bölcseletet. Igen, ezt hívja a magyar józan paraszti észnek. Vagy hogy nem látjuk a fától az erdőt. A gyermek néha a maga naiv tisztaságával, lineáris gondolkodásával meglátja azt, amit a felnőtt nem. Mindig van mit tanulni. Kisebbtől is. Ezt Anakinnak is meg kellett tanulnia, és most Ahsokának is. Az ifjoncok tudása, tapasztalata kincs a szigeten. Ugyanakkor nekik is inspiráló Ahsoka dinamizmusa, frissessége, lendülete, akarata. Kölcsönösen alakítják egymást, az ifjoncok felbátorodnak, és elő mernek bújni a sötétből, Ahsoka pedig együttműködni tanul, kooperálni, bevonni őket a döntésbe, és vezetni nem pedig irányítani, ami nagy különbség! Ahsoka „legalább harc közben haljunk meg” gondolata továbbra sem kedvükre való, nyilván meghalni továbbra sem szeretnének, de előjönnek az árnyékból, és felveszik a kesztyűt. Sajnos azonban ez nem ilyen egyszerű. A halál sajnos nem elkerülhető adott helyzetekben. Egyik oldalon sem. A csapat találkozik Darral, a főnök fiával, aki ugye mint írtam, a beavatási ceremónia alanya. Azonban ahogy dulakodnak, Ahsoka földre kerül, a trandoshan ráveti magát, a kislány megrúgja, és átdobja maga felett, ezért Dar lezuhan, és felnyársalja valami hegyes fa.

Az őrült Garnac dühében lövöldözni kezd, és egy lövedék leteríti Kalifát, a csapat úgymond eddigi rangidős vezetőjét, aki Ahsoka kezében hal meg. Persze ennek a terhe elemi erővel nyomja a kislány lelkét, hiszen úgymond ő presszionálta erre a többieket, akik ha a seggükön maradnak, Kalifa élne. Most Ahsoka vonulna vissza, és a gyerekek bátorítják, most már küzdjenek, ne legyen Kalifa halála hiábavaló! Érzelmi hullámvasúton ülünk. Nagyon jó rész! Ilyet csak a Clone Wars tud adni. Egyszerre élmény, történet, látvány, mondanivaló, és minden, ami kell egy igényes szórakozáshoz, íme így kell egy témát úgy beemelni a Star Wars világába, hogy új minőséggé váljon!

A gyerekek akcióba lépnek. Megtámadnak egy transzportot, ami a következő szállítmányt hozza a szigetre levadászandó rabokból. A járművet kívánják megszerezni, ám a Trandoshan személyzettel való kézitusa során a gép megsérül, és lezuhan. Nem tudnak elmenni tehát a szigetről, de pár jó dolog történt. Egyrészt erőt mutattak. Kihúzták magukat, szembenéztek félelmeikkel, és a vadászokkal. Másrészt sikerült likvidálni párat a Trandok közül. A legnagyobb kincs azonban mégsem ez, hanem az, hogy miközben a gép roncsaihoz mennek, felcsendül a Klasszikus trilógia egy zenei témája, és a füstölgő romokból egy vuki morgást hallunk. A pajeszom is felállt, a bőröm libabőrös lett, mikor ezt megéltem akkor, s azóta is, ha újranézem. Az ember tudja, érzi, ez nem EGY vuki. Ez Csubi lesz! S valóban! A lezuhant gépből előmászik Chewbacca, személyében olyan erős szövetségest kapnak a gyerekek, mely gyakorlatilag megfordítja az erőviszonyokat! Mintha egy kártyázásnál a rossz lapokra végre húzunk egy aduászt! Mintha megváltást nyernénk a kárhozattól. Csubi sosem volt olyan jó a filmekben, mint itt a Clone Wars-ban. Sosem kaptunk belőle annyit, mint itt, vagy később a Solo filmben, amit ugyancsak nagyon szeretek. A Klasszikus filmekből nem derül ki, miért mondják bivalyerősnek, a Soloban láthattuk kart kitépni, láthattuk könnyedén felkapni a koaxium tartályokat és beszaladni velük a hajóba, azokat a nagy és nehéz tartályokat úgy vitte, mint a pelyhet. Láthattuk a veremben, mint egy „szörnyet”, egy félelmetes, sejtelmes, de eszelősen erős lényt. S mikor a többi wookie is segít nekik a kitörésben, kvázi mint egy felmentősereg, az ember fellélegzik. Hasonlót érzünk most is. Csubi a felmentősereg. Csubi az, aki erősebb, mint egy Trandoshan. Csubi a jó szerelő, mint ahogy a Kotorból tudjuk, hogy a vukik remek szerelők, jó repair mutatókkal, de sajnos ez sem rezonál a filmekkel. Hegesztgeti a Falcont mégsem jó sosem, C-3PO fejét fordítva szereli fel, stb stb, semmi nyoma ennek, pedig Hanharr és Zaalbar is remek szerelők. És Csubi is! Mert itt végre kiderül róla, hogy a roncsokból ki tud nyerni pár alkatrészt, melyekből E.T. szerűen tud készíteni egy adót, mellyel „hazatelefonál” Kashyyykra, és felmentősereget hoz. Tudjuk, TUDJUK, hogy sikerrel fog járni. Fel tudnánk kiáltani az örömtől. Olyan dramaturgiai pont Csubi megjelenése, mely mindent megfordít.

Miközben a roncsban keresgélnek Ahsokával, Smug egy mesterlövészpuskával megpróbálja kilőni őket. Elhelyezkedik egy magaslati ponton, és befogja őket. Ám az ifjoncok kiplankolják őt, felmásznak, és pont a lövés előtt megtámadják. Dulakodnak, leesnek a földre. A hatalmas Smug kezeiben a pici gyerekek úgy szenvednek az erős szorítása miatt, hogy szinte érezzük ahogy a csontjaik törnek mindjárt. Úgy hajigálja, dobálja őket, hogy méterekre repkednek. De küzdenek, ugrálnak, lökdösik az Erővel, de tehetetlenek. Smug előhúzza belezőkését, és a magasba emeli.

Ám egy szőrös, hatalmas tappancs ragadja meg ekkor hirtelen, és olyan elementáris erővel szorítja, hogy a hatalmas Trandoshan kiejti a kezéből a kést. Naná, Csubi az. Megragadja a grabancát, és térdre kényszeríti. Micsoda kép! A térdre kényszerítés a megadás jele. A győzelemé. A behódolásé. A megalázkodásé. A hatalmas Trandoshan úgy vergődik a wookie markában, mint korábban a gyerekek az ő markában. Az ember egyfajta igazságérzetet érez, mintha végre ezúttal a rossz megkapná azt, ami mindig is járt volna neki. Mintha az ég ezúttal rendet csinálna, beavatkozva a jó védelmében, és végre egyfajta elégtételt érez az átlag ember, azon vágyát kielégítve érezve, hogy nem tehetetlen a rosszaság ellen, a gonoszok nem tehetik meg mindig amit akarnak, nem védi őket a törvény, jó ügyvéd, a befolyásrendszerük, a sok pénzük, hanem ez egyszer a jó diadalmaskodik és a rossz ellentmondást nem tűrő módon megkapja majd, ami jár. Végre igazság lesz a Földön. Végre a gyengék védelmet kapnak egy erősebbtől, aki erejét arra fordítja, amire kapta az égtől – a jó védelmére, nem a saját hatalma erősítésére, vagy az erejével való visszaélésre.

Csubi úgy szorítja Smugot, hogy az mozdulni sem tud. Az egyik ifjonc a végre vele egy magasságba került Trandoshan elé áll, és elmetrükkel próbálkozik, ám Smug először ellenáll, de Csubi úgy megszorítja, hogy a fájdalom miatt nem tud koncentrálni, és a Force mind trick hat.

Arra kényszerítik, szóljon a többieknek, hogy jöjjenek érte.

Smug megteszi, rövidesen meg is jelenik a többi Trando. A gyerekek és a wookie Smug szafari jeepével felmegy a szálló erődbe, és felveszik a harcot a Trandokkal, ám elbuknak. Azok többen vannak, és erősebbek. Mikor már-már feladjuk a reményt, megjelenik egy wookie szállítójármű, és pár vuki ugrál le róla, és esik neki a Trandoknak. Ha egy Csubi annyit jelentett, amit feljebb írtam, elképzelhetjük, Tarfful és még pár szőrös társa hogy borítja fel az erőviszonyokat. Igazi finálét kapunk, és igazolást Csubi adójáról és szakértelméről, az adás célbaért, íme, itt a wookie felmentősereg. Garnac embereit kint a többiek majdnem utolsó szálig likvidálják, míg magával a főnökkel Ahsoka végez bent a hajóban. Diadalmaskodtak hát.

Az utolsó képek is csodásak. A gyerekek hazajutnak, a hajóhoz siető Anakin megrendülve szalad Ahsoka elé. A szemünkbe könny gyűlik. Az önmagát marcangoló Anakin még most is magát ostorozza, ám Ahsoka szavai mindent megváltoztatnak bennünk, és mesterében is. „Amikor egyedül voltam, semmire sem számíthattam, csak amit tőled tanultam, és neked köszönhetően túléltem. Vezetni tudtam másokat, és győzni tudtam.”

Anakin azt mondja, nem tud mit mondani. Ahsoka azt feleli, ő tudja mit mondjon. „Köszönöm, Mesterem!” – na ekkor akiből nem törnek ki a könnyek, az nem érző lélek. Anakin átkarolja, és elindulnak hazafelé. A távolból Yoda mester les utánuk. Lám, pedagógiai célú tanítványkirendelése működik. A páros működik, szeretik egymást, és kölcsönösen tisztelik egymást. Mester tanít Padawant, de a Padawan is tanítja a mesterét. Alakítják egymást, kölcsönösen. Yoda is, és mi is úgy nézünk utánuk, bárcsak több idejük lett volna, bárcsak még lehettek volna együtt, bárcsak adott volna több időt a sors, talán a szörnyű jövő elkerülhető lett volna, ha még legalább egy picit együtt lehettek volna, csak addig, hogy Anakinnak lehetett volna esélye nem betölteni azt a szörnyű szerepet, amit úgy tűnik az ég, vagy az Erő ruházott rá, már-már elkerülhetetlenül, de e kép láttán mégis úgy érezzük, talán lehetett volna másképp, ha Ahsoka és Anakin együtt maradnak így, ebben a harmóniában.

Tekintsétek meg custom Smug figurámat!

Custom Smug puskával

Custom Smug kést ránt

Custom Smug figura

Csubi szorítása miatt Smug elejti a kését

Köszönöm ha elolvastad. Ha tetszett, nyugodtan fejezd ki elégedettséged. Sokat dolgozom ezekkel a figurákkal, rengeteg idő, energia, és pénz megy el mindenre. A cikkek írása, a képek készítése, a webszerkesztés, és minden más sok munkával jár. Fizetséget nem kapok ezért, informálásod és szórakoztatásod szerintem megér egy emberi szót viszont, az lenne a fizetségem.

Írta Rostás Norbert 2021 március 6, a figura készülte évekkel azelőtt.