AZI-3 medikai droid

A medikai droidot először a Birodalom Visszavág hozta be az Univerzumunkba, egyből kettőt is. A filmben láthattunk egy FX-7, és egy 2-1B droidot is. Igaz, jelentőségük körülbelül annyi, mint magának a filmnek: azaz nulla. Már-már megmosolyogtató, mennyire látszik, hogy csak oda van állítva egy élettelen díszletként az adott droid. Mintha egy söprűnyelet támasztottak volna Luke “kórházi” ágya mellé, vagy bacta tartálya mellé. Mikor visszahajtják Luke új műkezének nyitott paneljeit, egy közelit mutatnak, hogy ne látszódjon, hogy egy ember kezében van az a robotikus végtag, amivel ügyetlenül visszapiszkálja a fedeleket. A másik közelin a bacta tartály oldalára tapaszt valamit az FX-7-es, az is szuperközeliben. Az ember elképzelhetetlennek tartja, hogy ezek a droidok valaha is precíziós műtétre lennének képesek. Pedig hát ez lenne a dolguk. Többek között. Bár a Birodalom Visszavág csak megcsúfolta őket, az EU (Expanded Universe – a Star Wars filmeken túli Kiterjesztett Univerzuma) szerencsére magasabb szintre emelte mind a kettőt, főleg a játékok kapcsán, ezért (is), természetesen az ember megveszi és/vagy elkészíti őket. Hiszen eszmeiségük magasabb nívót érdemel.

Az emberiség örök vágya az, hogy betegség esetén meggyógyítsanak minket, fájdalom esetén a fájdalmat enyhítsék, vagy megszüntessék, baleset esetén gyors segítséget nyújtsanak, szülés során a nőt minden szempontból segítsék, és egyáltalán, az emberi élet jó kezekben lehessen.

Ahogy az ember öregszik, az egészség szerepe felbecsülhetetlenné válik. Minden más sokadrangúvá töpörödik mellette. A magyar mondás szerint életünk első felében mást sem teszünk, csak az egészségünket feláldozva hajtjuk a dolgokat, pénzt, lakást, nőt, kocsit, sok marhaságot, éjszakázva, folyton rohanva, szervezetünket kizsigerelve. Mindeközben szeméttel etetnek minket, rossz levegőt szívunk be, rossz folyadékot fogyasztunk, keveset alszunk, és még kevesebbet mozgunk. Ennek pedig törvényszerűen állapotromlás, majd betegség lesz a vége. Ezért (ahogy a mondás is folytatja) életünk második felében mást sem teszünk, mint hogy az összeharácsolt pénzeket odaadjuk mindenféle gyógyítónak, vagy olyannak, aki azt állítja magáról hogy ő majd segít, pusztán azért, hogy valahogy részben vagy egészben visszakaphassuk hajdan volt egészségünket. Persze ez nem olyan könnyű. Bármennyi pénzt is lapátolsz a sok sarlatán elé, vagy teszel a sok korlátolt látókörű, az embert nem egy komplex rendszerként vizsgáló orvos fehér köpenyének zsebébe, bizony, ami elromlott, azt már nem könnyű helyrehozni. Ráadásul a sok buta ember manapság ezzel nem is foglalkozik. Milyen szomorúan nézem azokat a fiatalokat, akik jeges téli napokon lyukas, szakadt ruháikban dideregnek! Az ember már attól dideregni kezd, ha a cipő és a nadrág szára közt bejön a kinti hideg, ők pedig kiteszik ízületeiket a jeges levegőnek! Hogy fognak azok a térdek fájni pár év múlva! Vagy azok a kislányok, akik ostoba divatot követve hasas pólókban, topokban járnak, nyitott kabáttal, pont a női szaporító szerveket kitéve a zimankónak! Aztán majd költi a százezreket a különböző lombikprogramokra, hogy gyereke lehessen, mégsem lesz… Vagy mikor látod, hogy egy kocsi ülésén nyomorog egy fiatal, kényelmetlen pozícióban, gerincét tönkretéve, előregörnyedve mobilt nyomkodva. Hogy fog fájni a háta pár év múlva! Ha meg közben a fülébe bömböl valami fura zenének mondott hangzavar, pár év múlva süketen fogja kérdezgetni, hogy tessék, mit mondtál? Közben tömve magába a chips-et, kólát, energiaitalt, junk foodot, és a sok mocskot, utána csoda, hogy megannyi gasztroenterológiai problémája lesz. És még lehetne folytatni. Nem is beszélek a kicsapongó életről, a mértéktelen alkoholfogyasztásról, a nemi úton terjedő betegségekről, ne adj Isten tudatmódosítók, kábítószerek fogyasztásáról. Tehát egyértelmű, hogy a gyógyítás egy idő múlva létfontosságú lesz, és az ember mindent átértékel. És ha már megtörtént a baj, jó kezekben akar lenni, vagy jó kezekben akarja tudni szeretteit. Ám ez világunkban nem megoldható. Az ember hibázik. Rosszul diagnosztizál, nem ért meg-, vagy nem vesz észre valamit. Mellévág. Bentfelejt a műtét során dolgokat az emberi testben! Egy idő után elfárad. Belecsömörödik, elfásul. Látva az emberi test halandóságát, fogyatékosságait, a megannyi élettragédiát, rengeteg orvos hitét veszti, vagy maga is alkoholhoz nyúl, esetleg öngyilkos lesz. Olyan futószalagon dolgozik, ahol mást sem lát, csak nyomorúságot, fájdalmat, vért, és halált. Ezt ép ésszel nehéz felfogni és elviselni.

Ráadásul az emberben az életközépi válsága után (általában) a növekvő és szaporodó egészségügyi problémái kapcsán tudatosodik, hogy mily romlandó testben is él. Hogy öregszik. És hogy nyilván mint mindenki, ő is meg fog halni. Az emberek egy része magától a haláltól fél, mint egy ismeretlen, félelmetes misztériumtól, a másik része pedig az élettől, ami még rosszabb, mert sokszor bizony már élni tűnik nehezebbnek, mint végre meghalni. Főleg, ha már nagyon fáj a létezés, a halál megváltásnak tűnik. A hitetlenek többnyire mégis félnek tőle a teljes megsemmisülés miatt, hogy megszűnik létezni mindenestől, annyi van, amennyi az életben adatott, aztán nincs tovább. A hívők pedig sokszor azért aggódnak, hogy vajon hitük megtartja-e őket, éltek-e úgy, hogy a kegyelem által üdvözülhessenek, s legalább a lélek megmenekülve az enyészettől egy jobb helyre kerülhessen, a Fénybe, egy halhatatlan testbe, s megadatik-e a Mindenható mellett létezni az Örökkévalóságban, ahol remélhetőleg már semmi sem fog fájni, s a lélek egy boldog paradicsomi állapotban létezhet majd. Hiszen a lélek épp úgy fáj, épp úgy fél, mint a test. Betegségben is. Gondoljunk csak bele, mikor betegek vagyunk, milyen elesettek vagyunk. Milyen jól esik a gondoskodás, a szeretetmegnyilvánulás minden apró jele. Hányszor jut eszünkbe, milyen jó is volt, mikor édesanyánk behozta az ennivalót, a gőzölgő teát, mikor ágynak estünk, mikor letörölte lázas homlokunkról a verejtéket, mikor féltőn, szeretettel gondoskodott rólunk annak idején. Ezt a gondoskodást várja valahol minden lélek, mikor a test beteg. Egyes elméletek szerint maga a betegség is azért van, mert valamilyen lelki funkció bedugult, rossz irányba terelődött. A test jelez, állj meg ember. Pihenj. Gondold át. Regenerálódj. Ha kell úgy, hogy ágynak döntelek, de lassulj le, stop! Az ember gyenge amikor elesett. Testileg is , lelkileg is. Sokan mégis ilyenkor is egyedül vannak. Magukról kell gondoskodjanak, ha kell 39 fokos lázzal fel kell állni, ki kell menni főzni, mert bizony ha nem csinál magának enni, egy zsemlét nem ad oda neki senki. Ha nem megy le a piacra citromért, mézért, ezt más nem teszi meg helyette. Senki sem segíti, senki sem támogatja, és az ilyenkor oly fontos gyógyító szeretetből, törődésből, gondoskodásból sem jut. Egyedül van, egyedül néz szembe fájdalmaival, küzdelmeivel, problémáival. A kórházban sem kapja ezt meg gyakorlatilag senki. Bevágják egy kórterembe, ahol mellette horkol, krákog, köpköd, járkál másik 7 beteg ember, és látogatói, sokszor nehezebb a regeneráció az idegen hely, a jövés-menés, és a lélektelen környezet miatt, mintha otthon lábadozna. Az orvost nem is látja csak vizitkor, a nővérek rohannak, kizsigereltek, fáradtak, kevesen vannak, tőlük már egy jó szó is ajándék egy odamordulás helyett. Nem kárhoztatja őket senki, valahol érthető, de az Isten mentse az embert odakerülni, főleg most, Covid idején.

Tehát mindezeket figyelembe véve, a hibázás lehetőségétől a hálapénzen át a lelkileg belenyomorodásig, a rendszer egyik gyenge pontja a humán erőforrás, az orvos. A Star Wars megteremtette nekünk hát a medikai droidot. Aki tökéletes. Nem tud hibázni. Nem kér hálapénzt. Mindenkivel ugyanolyan. Mindenkin segít, odamegy, vagy odalebeg, és meghallgat, majd teszi a dolgát, mint egy varázsló, vagy mint a gyógyítás felkent apostola. Csiribu-csiribá, kész is! Ugye nem fájt? Meggyógyultál! Sosem őrül bele a közben látottakba. Nem fárad el, egy nap annyi műtétet hajt végre, amennyi idő van a nap során, ha kell 24 órán át, nap mint nap. Nincs előtte akadály, mindig tudja mi a baj, hova kell nyúlni, mi a teendő. Tévedhetetlenül profi. Aki kezében az ember meg fog gyógyulni, már amikor ez elérhető. Ráadásul a Star Wars ezeket olyan dramaturgiai pillanatokhoz rendeli többnyire, (nem a Birodalom Visszavág, hanem a Star Wars!), melyek fontosak. Vegyük például az Epizód 3 egyik csodáját, a záró pillanatok egyikét. Mit látunk? Milyen jelenetekben kapjuk a medikai droidokat, és ez milyen nagysággal bír? Mennyi mindent befolyásol a tevékenységük? Ugye Anakin és Padme Amidala egy időben kerül a műtőasztalra, hihetetlen profi módon megkonstruált párhuzammal láthatjuk, ahogy fekszenek 1-1 műtőasztalon, körülöttük megannyi medikai droid. (Anakin körül felsejlik a Birodalom emblémája, jele is a fények játékaként, de ez jelenleg inkább csak érdekesség.)

Mind a ketten üvöltenek a fájdalomtól, Padme a szülési fájdalmai miatt jajgat, Anakin pedig őrjöngve, szenvedve üvölt. Mind a ketten meghalnak az asztalon, de életet adnak egy újabb minőségnek. Anakin megszűnik Anakinnak lenni, ahogy Kenobi mondaná bizonyos szemszögből meghal, de megszületik belőle Darth Vader, aki a fél Galaxist lángba fogja borítani. Padme is meghal, ám életet ad ikreknek, Luke-nak és Leiának. Értelmezésem szerint nem a Rogue One Halálcsillag terveket tartalmazó lemeze az Új Remény, melyre a digitalizált Leia azt mondja, hogy Reményt kaptak. Szerintem a sorba nem illeszkedő, a filmeket rosszul összekötő Rogue 1 nélkül az Ep3 mutatja meg mi az Új Remény: a GYEREKEK, akik itt, ebben a pillanatban megszületnek, és mind a ketten, ki-ki szerepe és lehetőségei szerint száll majd szembe a másik műtőasztalon megszületett Sötétséggel, ők hozzák el a Fényt és az Új Reményt, az ebben a pillanatban eléggé reménytelennek tűnő Galaxis számára. Az egyik asztalon köztársasági/birodalmi (-jellegű, vagy inkább prebirodalmi) medikai droidok kalapálják össze a szerencsétlen megégett torzóból Darth Vadert, olyan erős jelenetben, hogy én például gyakran azon veszem észre magam, hogy visszatartom a lélegzetem, mintha az én arcom elé jönne Vader arcmaszkja, és mikor felzúg az első gépies, vaderes szuszogó lélegzetvétel, akkor jut eszembe, hogy levegőt vegyek, gyakorlatilag vele együtt/először véve levegőt. A másik asztalon pedig a Polis massai medikai droidok segítik ki az ikreket, akik ugyanúgy először véve levegőt sírnak fel, és születnek ebbe a nehéz világba, viszonylag predesztinált sorsra. Ha csak ezt az egyetlen jelenetet hasonlítjuk össze a Birodalomban Luke ujját böködő medikai droidos jelenettel, megérthető tehát, miért írtam azt, hogy a Klasszikus során jelentéktelen a szerepük, míg az Előzményben igencsak fajsúlyos.

A Clone Wars-ról már nem is beszélve. Rögtön a pilot epizódban kapunk egy érdekes és vadonat új projectet: a hologram medikai droidot. Büdöske beteg, és Anakinék nem tudnak rajta segíteni. Ahsoka hátraviszi a Twilight egyik termébe, ahol egy hologram medikai droid megvizsgálja a kis Rotát, majd megmondja Ahsokának, melyik szerből kell adni a jobbulás érdekében, s valóban, a kis Hutt poronty rövidesen sokkal jobban lesz. (Másik utalás az Alien 3-ban látott medikai szkenner, mely Ripley kapszulájába épített alapvető medikai funkciókkal rendelkezik, például a teljes test scan, mely szűrés mutatja ki a benne fejlődő Alien királynőt. Itt egy hasonló rendszer vizsgálja épp Büdöskét!)

Fontos ez? Hát persze! Gyakorlatilag a film egyik fő motívuma, hogy a két versengő fél Jabba kegyeiért küzd, versenyt futnak az idővel, és egymással, hogy ki tudja visszahozni a kis Rottát Jabbának, hiszen az kapja meg a jogokat Jabba hiperűr-útvonalainak a használatára! A Legnagyobb Erő című novellám első részének alapfelvetése is ez. Rota egészsége legalább olyan fontos, mint az, hogy Anakin itt ismeri meg Ahsokát, vagy hogy harcolnak a klónok a droidok ellen! (Erről is megemlékezem novellámban.) Tehát nem csak korszakalkotó újítás a holo medikai droid, hanem fontos is.

De mind közül a legfontosabb AZI-3. A droid ugyanis nem csak azért fontos, mert ő veszi ki Fives fejéből az inhibitor chipet. Hanem gyakorlatilag emberivé válik. Döntési helyzetekbe kerül. Kvázi felelősséget kap, és nem rutinszerűen gyógyít, hanem mérlegelve, adott esetben felettesével, vagy bizonyos Asimovi programelemeivel konfrontálódva! Adott pillanatban AZI medikai droid VÁLASZT. Persze Fives befolyásolja, nem is kicsit,

de ha belegondolunk, hogy többször megszegi a parancsot, sőt, saját kikapcsolását, elpusztítását kockáztatja, mégis felettese ellen szegül, és nem Nala Se utasításait hajtja végre, hanem segít Fives-nak, az több mint elgondolkodtató. Kvázi a gyógyítást választa, és az IGAZSÁGOT. Persze döntése részben logikai természetű, nem feltétlenül morális. De pusztán azt belátni, hogy ha Tupp chipje

kaminói medikai droidok műtik ki Tupp agyából a meghibásodott chipet

meghibásodva döbbenetes cselekedetekre késztette a klónt, majd gyakorlatilag megölte, és tudva, hogy Fives-ban is lehet egy ugyanolyan chip, arra készteti a droidot, hogy megvizsgáljon dolgokat, majd az élet és a klón egészsége érdekében Fives mellé álljon. Valóban megtalálja a chipet, és gyors, szakszerű agyműtéttel eltávolítja. AGYMŰTÉT! Amikor a magyar nyelv azt mondja egy buta emberre, hogy hát nem egy agysebész, azzal azt fejezi ki, hogy nem okos, hanem a skála másik végén áll, mint ahol egy agysebész. Nem tanult éveken át az egyik legfontosabb emberi szervről, melyhez hozzányúlni sem játék. Hihetetlen precízió, pontos kéz, több órás műtétek. Az orvostársadalom csúcsán van valahol az agysebész. AZI számára ez egy rutinműtét. Sőt, ő az aneszteziológus is. Elaltatja Fives-ot, majd kiszedi a chipjét. Mikor Fives magához tér, pusztán egy kis kötés a fején jelzi, valaha ő is robot volt, robotabb robot, mint AZI. Mert hogy Fives chippel a fejében nem tudott volna a kiadott 66-os parancs ellen cselekedni. Nem tudott volna mérlegelni, ostoba hóhérként támadt volna Anakinra, vagy Ahsokára, valószínűleg úgy, mint a többi 501-es. S lám, AZI-3 a robot ezt megtette, ő döntésre képes, ő lázad, ő mérlegel, és a jó mellé áll, ösztönösen követve azt, amit oly sok ember nem tud megtenni, még akkor sem, ha a starwarsos meseszerű viselkedésszabályzó chip nincs is a fejében. Nincs mire fogni hát, miért nem a jót cselekszi, és miért tartja a gondolkodást luxusnak annyi ember. Vegetatív életük robotikusabb, mint a starwarsos droidoké, s valamiféle Matrixos áldott tudatlanságban léteznek, nem törődve semmivel. És itt nem feltétlenül a magasztos gondolatokra kell gondolni, a Maslow piramis magasabb régióira, mint az önkifejezés, alkotás, az élet értelmének vizsgálata, a hit, a másokon segítés, kognitív szükségletek, bizony sokaknak az elemi létfenntartás problémamentes megvalósítása is gondot okoz, ha visszanézünk a kezdeti felvetésre, hogy pusztítják magukat, az egészségüket, és a világunkat.

AZI-3 hátán olyan eszköztár van a kis hátitáska szerű részén, melyben a legfontosabb eszközei azonnal kéznél vannak. A kis droid antigravitációs elven lebegve közlekedik. Ugyanakkor ez a gravitáció ellen ható tolóerő nagyon hasznos lesz később, mikor Kamino óceánján gyakorlatilag egy jetskit csinál magából, Fives a hátára pattan, a kezeibe kapaszkodik, míg a kis droid a hajtóművei segítségével a vízen száguldva kimenti őt az óceánból. Kicsit botcsinálta a személyisége, de azt kell látnunk, hogy nem arra volt programozva, hogy kell hazudni, úgyhogy ő köpi el véletlenül, naívan Fives-nak, hogy mind a kettejüket ki fogják úgymond kapcsolni, őt is, és a klónt is, ez triggereli a klónban, hogy rátámad a kísérőire, és menekülni kezd.

Vagy azt sem tudja, hogy kell “természetes módon viselkednie”. Az egyik legviccesebb jelenete az, amikor Fives megkéri, legyen természetes, erre AZI hangos danolással vonja mindenki figyelmét rájuk. Az is cuki, mikor integet egy kaminoi security klónnak, ezt a kéztartást én is megörökítettem a custom figurámon.

Nala Se AZI-3 és egy 2-1B droid számára ad utasításokat

AZI elölről

Shaak Ti, AZI-3, Fives, KSF clone, Nala Se

AZI jobbról

AZI eltereli a többiek figyelmét, hogy Fives elszökhessen

AZI elölről

AZI-3 Fives-szal beszél

AZI hátulról

Nala Se, medikai klón és medikai droidok

AZI balról

Medikai klón, AZI-3 és egy 2-1B droid

AZI balról/hátulról

Medikai droidok

AZI elölről

Köszönöm a figyelmet. Remélem elnyerte tetszésed ez a cikk is. Rajtam nem múlt.

A cikket írta Rostás Norbert 2020 december 5., a figura készülte évekkel ezelőtt.