A LEGNAGYOBB ERŐ

2019 Karácsonyi novella

A Torrent osztag nyílegyenesen haladt a Teth-i kolostor felé. Klón felderítők egyértelmű jelentései erősítették meg, hogy ott tartják fogva a szeparatisták Jabba gyermekét. A Hutt porontyot nem oly rég rabolták el, de Jabba csupán egyetlen nap további haladékot ad a Köztársaságnak, hogy kiszabadítsa Rottát. Így hívják az utódját állítólag, hogy Rotta. Ha kiszabadítják, a Köztársaság bízvást számíthat Jabba támogatására, melynek során területének hiperűr-útvonalait megosztja a Köztársasággal. Ám ha a szabadító akció elbukik, Dooku gróf kapja meg a lehetőséget minderre. Ezt nem szabad megengedni. Teth a két szembenálló fél közti semleges területen van, valahol a Köztársaság és a CIS (Confederacy of Independent Systems – Független Rendszerek Szövetsége) által ellenőrzött űrben. Stratégiailag és erkölcsileg is fontos tehát, hogy a Köztársaság előbb érjen el Rottához. Persze ez nem olyan egyszerű. A Teth-i kolostor ugyanis egy sziklaszirt tetején magasodó, hajdan volt B’omarr szerzetes kolostor, amit a Szeparatisták igencsak megerősítettek. Zsúfolásig droidokkal várja a közeledő Torrent osztagot. Mint egy végvár, felkészülten az ostromra. A sziklaszirt majdnem teljesen függőleges falai olyan természetes védelmi előnyt jelentenek számukra, mely alapján a droidparancsnokok talán joggal kalkulálhatták előre a diadalt.

A kolostor szinte megközelíthetetlen volt. Dwarf spider droidok, köznapi nyelven „kis pókok” voltak fent a peremen mindenhol, folyamatosan az eget pásztázva, így Republic Gunshipekkel a levegőből nem lehetett támadni. A gépek jóval odébb tudtak csak landolni, és kitenni az 501-es légió vitéz klónjait és lépegetőit. A hatalmas AT-TE lépegetők döngő léptekkel törtek utat a zöldellő Teth-i dzsungelben, és ezen a kidőlt fákkal szegélyezett kitaposott ösvényen kísérték őket a gyalogosok. A GAR (Grand Army of Republic – Köztársasági Nagy Hadsereg) legerősebb gépeinek jelenléte ugyan valamekkora biztonságot adott a klónoknak, de ahogy közeledtek a nem oly rég még parányinak tűnő, most már egyre nagyobbnak látszó hegyi kolostor felé, olyan mértékben nőtt a pulzusuk is. Bár még vészes csend volt, mert lőtávolon kívül voltak, de tudták, rövidesen iszonyatos tüzet fognak kapni a nyakukba. A Torrent kilépett a buja dzsungel rejtekéből. Immár nyílt terepen voltak. Sehol semmilyen fedezék. Az osztagparancsnokok utolsó parancsokat osztogattak a lépegetőparancsnokoknak, és a gyalogságnak, de a Torrent már régen tudta mi a feladata. Ettől függetlenül jó volt hallani még a támadás előtt Anakin Skywalker, Ahsoka Tano, és Rex kapitány utolsó gondolatait, bátorító szavait. Egyáltalán, jó volt tudni, hogy az AT-TE lépegetők brutális erején kívül e három ember is itt van velük. Hogy számíthatnak rájuk is. Velük lesznek az ostrom során. Velük vannak, és velük lesznek mindvégig. Ez pedig bármilyen bizarrul is hangzik egy csata előtti pillanatban, de valamiféle megmagyarázhatatlan biztonságérzetet adott mindenkinek. 

A hegyormon elkezdtek dohogni az ágyúk. Az ütegek, és a kispókok is immár lefelé fordított csövekkel álltak, és idejekorán tüzet nyitottak. Lövéseik még nem értek el a Torrentig, előttük szántották fel a talajt. Ám nyilvánvaló volt, hogy nemsokára mindez a nyakukba fog zúdulni. Az AT-TE-k felemelték toronyütegeiket, és felkészültek a tüzelésre. Pár lépés múlva elérték a lőtávolságukhoz szükséges távolságot, és tüzet nyitottak. A klónok még egy pillantást vetettek fegyvereikre, nagyot nyeltek, és elindultak. Elszabadult a pokol.

***

A Böhöm, a Kolosszus, és a Gigász hátul maradt, és folytonos tűzzel támogatta a Góliát és a Mamut előrenyomulását. A lépegetők alatt és mögött klónok tucatjai bújtak meg. Nyilvánvaló volt a stratégiájuk, a három lemaradó AT-TE fedezi a kettő támadó lépegetőt és a gyalogságot. Ezt a droidok is hamar felismerték. Az ütegek, a gyalogdroidok, és pókok iszonyatos tüzet zúdítottak lefelé.

-Maradjatok mögöttünk! -üvöltötte Goodwill, a Góliát lépegetőparancsnoka. Sok klón zárkózott a hatalmas fémszörnyeteg mögé, és onnan lövöldöztek felfelé, ki-ki dugva a fejüket, majd ismét fedezékbe bújva.

-Zárótűz! -adta ki a parancsot Steel, a Kolosszus parancsnoka. A hátsó három AT-TE irgalmatlan tüzet zúdított a szikla teteje felé, fedezve az előrenyomulók támadását.

-Előre! -rikoltotta a rádióba a Mamut parancsnoka, és a hatalmas lépegető névadójához méltó módon lassú cammogással, de ellenállást nem tűrő mennydörgő léptekkel indult el az erődítmény felé.

-Vigyázzatok! -búcsúzott Grande, a Gigász parancsnoka, majd abbahagyva a rádiózást tüzéreihez rohant, és személyesen felügyelte és segítette az AT-TE legénységének munkáját.

Óriási hangkavalkád, klónok üvöltése, droidok lövései, ütegek tompa dohogása, robbanások mindenfelé. A föld szinte reng a Mamut és a Góliát léptei alatt. El kell érjék a sziklaszirt alját, mielőbb. Talán ott egy pillanat erejéig megpihenhetnek, és ideiglenes fedezékre lelnek az emberek. Skywalker kék kardja fénylő Esthajnalcsillagként mutatja az utat. Mindig legelöl jár, mögötte pár klón a Jedi védelmét élvezve már a szirt alatt. Lihegve fordulnak meg, hátukat a kőfalnak vetve. 

-Gyertek! -kiáltják vissza lemaradt társaik felé.

A Böhöm egy lövése fent pár centit tévesztve a kőfalat szaggatja fel. A hatalmas kövek lavinaként zúdulnak alá. 

-Vigyázzatok! -üvöltik a Böhöm mögül, alól, de még belőle is a klónok. Fargo, a Böhöm parancsnoka a hangosbeszélőbe kiált:

-Skywalker Mester, kőomlás! 

Anakin a kardját övére akasztva előpattan, kezeit a magasba emeli, és mintegy láthatatlan esernyőként valami Jedi trükkel védelmet nyújt a kőzápor alatt lihegő klónoknak. Ám nem mindenki ilyen szerencsés. Pár klón, akik a Jeditől távolabb találtak menedéket a sziklaszirt tövében, azokat halálra zúzza a rengeteg nehéz kő.

-Tüzet szüntess! -kiáltja hátra Ahsoka.

A hátsó három AT-TE abbahagyja a tüzelést, és maguk is elindulnak a szirt felé. Szerencsére a Góliát és a Mamut immár a kőfal aljához ért. 

-Falmászó üzemmód! -adja ki az utasítást Goodwill parancsnok. A klónok kijönnek az AT-TE-k alól és mögül, és maguk is a kőfalhoz lapulva várják, hogy a két lépegető elinduljon felfelé. Két hátsó lábára állva, mint egy hatalmas dúracélból készült fém szarvasbogár, úgy emelkedik fel a két AT-TE. Első két, valamint középső két pár lábukat a sziklafalra teszik, és elementáris erővel belemélyesztik a lábak végén levő hatalmas fémkarmaikat. A négy karom olyan erőt fejt ki, hogy vizet facsarna a sziklából, ha lenne benne. A stabil fogás után vákuumos hatással a lábakat szinte rátapasztják a falra. A Góliát sofőrje kipróbálja – a gép stabil. Óvatosan felemeli az egyik hátsó lábat, és azzal is elvégzi a rögzítést. Majd a hatodik láb is felkerül a falra. Stabilan áll a gép, minden rendben. Most óvatosan kioldja a bal első vákuumát. Karmokat lazít. Láb pár méterrel feljebb. Karom, vákuum. És így tovább. A Góliát és a Mamut a falon! A klónok örömujjongásban törnek ki. A két gigász elindult felfelé! Köteleket engednek ki, melyekbe a klónok belekapaszkodnak. Mások a sziklafalon levő növényzetbe, sziklarésekbe kapaszkodva másznak felfelé. Így tesz Anakin és Ahsoka is. 

-Le ne maradj Szájas! -kiáltja Skywalker, és öles léptekkel szökell, ugrik, kapaszkodik felfelé.

-Majd fent megvárlak Mester! -felesel viccesen ifjú tanítványa.

„Furák ezek a Jedik. Mintha egymással is versenyeznének, még itt a pokol tornácán is.” -gondolja Goodwill.
S valóban, a többi klón is érzékeli, hogy a két Jedi olyan képességek birtokában van, amit ők még csak nem is értenek. Talán emiatt is veszik látszólag félvállról az egészet, és nevetnek a halál szemébe. Persze ez nem igaz. Anakin és Ahsoka is fél. Ők sem halhatatlanok. Talán nem… bár ki tudja. Talán egyszer még a halált is legyőzik. Ám jelenleg a droidok legyőzése a feladat. Ami talán mostantól könnyebb lesz, mert elhallgatnak az ütegek fent. Immár mindenki a párkány alatt, takarásban van, nem tudnak mire lőni. A droidparancsnokok utasításba adják a kispókoknak, hogy másszanak ki a falra. A kispók is képes ugyanarra ugyanis, mint az AT-TE, ez a fajta falmászást az ő lábkiképzésük is lehetővé teszi. Megannyi kispók sereglik ki a függőleges falra, és fejjel lefelé állva tüzel a lentről közeledő AT-TE lépegetőkre, és az őket követő klón hadosztályra. Ha valaki egy pillanatra ránéz erre a jelenetre, azt látja, hogy fent kőbe mélyesztett lábbal egy csomó pók, lent kőbe mélyesztett lábbal két AT-TE, rajtuk csimpaszkodik egy csomó klón, köztük lézernyalábok cikáznak, de minden függőleges. Egyfajta bizarr vertikális harcot látna, mintha a háború istenei 90 fokkal elfordították volna ennek a szürreális festménynek a vásznát. Ám ez nem valami háborús jelenetet ábrázoló festmény, ez ott maga a jéggé dermedt halálos valóság, melyet néha megtör valamelyik AT-TE lábmozdulata, és Anakin valamint Ahsoka apró bolhaként ugrálása köztük a falon. 

A Mamut és a Góliát nem használja a toronyágyúját. Nem akarnak kőomlást a saját fejükre. Orrágyúikkal próbálják a kispókokat leszedni maguk fölül. Többet sikerül is kilőni, miközben a kispókok tüzétől szinte porzanak a klónlépegetők. Iszonyat erős páncélzatuk azonban megvédi őket, és a gyomrukban levő, valamint mögöttük mászó klónjaikat. Az egyik kispók azonban talán véletlenül, talán szánt szándékkal a Mamut alá lő. A lövés felszaggatja a sziklafalat, és kitépi az épp kapaszkodó lábakat. Nem mindet, de a hatalmas tömeget ilyen függőleges helyzetben pusztán a két hátsó láb nem képes megtartani. Az AT-TE mintha hasizomból akarná megtartani magát, pár másodpercig egyensúlyi pontján billeg, szervói kínkeservesen nyögnek, majd tehetetlenül engednek a fizika törvényeinek. Előbb felsőteste indul el hátrafelé, majd miután súlypontja átbillen, hanyatt esve szaggatja ki a két hátsó lábat is a sziklafalból. A klónok egy részét magával rántva a borzalmas tömeg elindul lefelé, a Mamutnak vége! A klónok elhűlten nézik a borzalmas látványt, ahogy az egyik vezérlépegető zuhan alá a feneketlen mélységbe. Rex kapitányban is megáll az ütő, és pár másodpercig jéggé fagyva, könnyeivel küszködve néz lefelé.

-Tovább, tovább, gyerünk emberek! -üvölti végül Rex. S valóban, nem lehet megállni. Bár a távolság felénél is többet megtettek már felfelé, de már csak a Góliát maradt fedezéknek. A droidparacsnokok vékony hangon adják ki a parancsot, hogy minden kispók tüzeljen a Góliát lábaira. A kapaszkodó vaskarmok körül csak úgy záporoznak a lézernyalábok. Bármelyik lövés eltalálhatja, vagy kitépheti a falból. Ahsoka Tano a lépegető mellett mászik felfelé, átnéz, és látja, hogy a Góliát sorsa vékonyabb szálon lóg, mint az a lián, amin ő kapaszkodik az orom felé. Ha a második AT-TE is lezuhan, a Torrent osztag stratégiája semmivé lesz. A küldetés kudarcot vallhat. Ám ami még rosszabb, Goodwill parancsnok, és a teljes legénység lezuhannak, és szörnyethalnak. A Mamuton nem tudott segíteni, messze voltak tőle. Ám a Góliát elérhető távolságban van.
-Jövök Goodwill! -kiáltja oda Ahsoka, és mint egy párduc, úgy veti magát előre egy liánról átszaltózva a megmaradt vezérlépegető első kabinablakára. 

-Tartsa vízszintesen a Góliát fejét Goodwill parancsnok, fedezem magukat! -kiabálja be a togruta kislány, próbálva túlharsogni az őrült csata zaját. 

-Gyerünk, tovább, fejet tartsa egyenesen! Orrtüzérek, pontos egyes tűz a kispókokra! -adja ki a parancsokat bent Goodwill parancsnok.

A Góliát sofőrje elindul, a lépések rutinjait ismételgetve. Kiold, láb előre, karom, vákuum. Második láb előre. Harmadik. Negyedik. Még pár méter kell! Gyerünk, gyerünk! A párkány teteje már látható közelségben. Goodwill döbbent tisztelettel nézi, ahogy Ahsoka a kabinablakon állva kardjával és saját testével védi a Góliátot. A parányi kislány védi az óriási lépegetőt. Milyen groteszk. Ebben a pillanatban a Góliát tehetetlen, egyetlen esélye ez a kis Padawan. A kislány csupán a második küldetésén van. Az első nem oly rég Christophsis-on volt, pár órája. Még ott a tojáshéj a fenekén, pár órája még a Jedi Templom biztonságában élte tanuló éveit. Yoda Mester odarendelte, és Skywalker Padawanjává tette. S lám, most a Köztársaság legütőképesebb gépeinek egyikét védi egy függőleges falon Spider droidok össztüzében. Nyilván tehát kardjainak minden suhintásával nem tudja a Góliátot védeni, alapvetően saját testvonalát védi a megtanult vívásformákat alkalmazva, s emellett ha ideje, lehetősége marad, vadul csapdosva próbál minél több lövést az AT-TE fölül is hárítani. Ám az egyik olyan pillanatban, mikor egy felé tartó lövést üt el oldalirányba, egy másik lövés betalál. A szikladarab, melybe a Góliát kapaszkodik elenged, a lába kiszakad a falból. A lépegető első két lába kétségbeesetten hadonászva próbál új kapaszkodót találni, ám a gép megdől hátrafelé. A váratlan hanyatt borulás miatt Ahsoka elveszti az egyensúlyát, és elesik. Elindul lefelé, gurulva, szánkázva az egyre jobban hanyatt dőlő AT-TE fejéről a mélység felé. Azonban sikerül elkapnia a szélét, és kétségbeesetten kapaszkodva próbálja megtartani magát. Nem attól fél, hogy vele mi lesz. Attól tart, nélküle mi lesz a Góliáttal. Ám jelenleg nem tud rajta segíteni. 

-Stabilizálni! Stabilizálni! -kiabálja Goodwill a személyzetnek. -Tartson ki, Tano Parancsnok, kapaszkodjon!

A lövések csak úgy záporoznak az AT-TE testére, de az meg sem kottyan a vastag dúracél páncéllemezeknek. Azonban ezeknek a páncéloknak súlya van. Nagy súlya. Ami épp húzza lefelé a lépegetőt. Középső lábai még tartanak, a hátsók teljesen fixek. Ám még egy láb kiszakadása végzetes lehet.

Anakin döbbenten figyeli az eseményeket. Egy liánon lóg, Ahsokáéktól balra, jóval feljebb. Közvetlenül nem tud beavatkozni. Messze vannak. Ahsoka a lábaival próbál támaszt keresni, és visszatornázni magát a lépegető orrára. A droidparancsnokok fent elérkezettnek látják az időt egy végzetes támadásra. Kirendelnek egy osztagnyi STAPot. Az antigravitációs motorhoz hasonló gépek berregve zúgnak el előbb balra, majd éles fordulóval irányba állva őrült sebességgel száguldanak oldalról a bajban levő AT-TE felé. Céljuk nyilvánvaló, a támaszkodó lábak kilövése, elgyengítése. Ám mintha csak segítséget, célszerszámot adtak volna Anakin Skywalker kezébe. A Jedi a megfelelő időben elrugaszkodik a liánról, és óriási ugrással az első STAP felé veti magát. A droidpilóta későn reagál, Anakin egyszer csak szinte a szeme előtt terem a semmiből, és lerúgja őt a STAPról. A gépen megtámaszkodva, onnan továbbugorva Skywalker a második STAP felé szaltózik. Azt a pilóta droidot is lerúgja, majd a harmadikat, és a negyediket is. A mutatvány oly hihetetlen, hogy mind a droidok fent, mind a klónok a falon szinte megdermedve nézik ezt a képtelenséget, ami történt. Anakin azonban ezzel nem elégszik meg. A negyedik STAPon megmaradva a nyeregbe pattan. Éles fordulóval felrántja a gép orrát, és a fallal párhuzamosan felfelé őrült tempóra kapcsol. Skywalker a Galaxis egyik, ha nem a legjobb pilótája. Köszöni szépen a csodás gépet, a megfelelő eszközt, hogy kivételes képességeit ne egy liánon mászva kelljen elpazarolnia. Eszelős tempót diktálva a kispókok felé száguld. Mintha mégis lassított felvételt nézne, vagy élne át, belül az Erőre fókuszálva a pókok lábaira céloz, és egyiket a másik után precíz lövésekkel szaggatja ki a kőfalból. Sem a tempó, sem ellenséges tűz nem számít neki. Úgy szlalomozik saját belső „lassított felvétele” során a lövések közt, mintha csak bójákat kerülgetne. Nem tudják eltalálni. Mindeközben az Erő segítségével ő mindig akkor lő, és oda, amikor és ahova kell. Rengeteg kispókot leszed a falról.

A mutatvány oly lenyűgöző, hogy ha a klónoknak szabad keze lenne, tapsvihar fogadná. Megújult erővel másznak tovább felfelé. A Góliátnak is lehetősége lesz visszanyerni az egyensúlyát a megszűnő droidtűz miatt, és mászóhelyzetbe áll ismét. Ahsoka is támaszt talál, és tigrisbukfenc-szerű mozdulattal visszaugrik az AT-TE kabinablakának tetejére. A Góliát orrtüzérei leszedik az utolsó két kispókot a falról, gyerünk felfelé!

Ám Skywalker a STAPpal sokkal gyorsabb.

-Fent találkozunk, Szájas! Maradj mögöttem! -kiáltja oda boldogan ifjú tanítványának azzal az örömmel, hogy láthatta ismét biztonságosan az AT-TE orrán megvetni a lábait. Nem utolsó sorban pedig azért, mert Anakinnak immár saját kezébe került a saját sorsa. Ő irányítja a történéseket. A STAP nagyon gyors. Ezért Skywalker előbb is ér fel a peremre. A STAPot elrúgva magától felugrik a sziklapárkány tetejére. Kardja felizzik a kezében, és azonnal akcióba lép. Pár gyalogdroidot azonnal lelök az Erő segítségével, akik a széléhez közel álltak. Ahogy Ahsokáék másznak felfelé, körülöttük potyog lefelé a sok droid, mintegy mintavételt adva Skywalker fenti tevékenységéből. Van amelyik egyben, van amelyik darabokban, gyalogdroid, és SBD egyaránt. Rövidesen parancsnokdroidok is érkeznek sikítva, majd elhaló kiáltással tűnnek el alant. Ám a diadal még távol. A kolostor felől droidikák gördülnek sebesen a perem felé. Kinyílnak, álló helyzetben stabilizálódnak három lábukon, és kékesen villódzó energiapajzsot fejlesztenek maguk köré. Anakin ez ellen tehetetlen. Mély lélegzetet vesz, és maga elé emeli fénykardját. Felkészül arra, hogy a záporozó lövéseiket ameddig bírja, hárítani fogja. Tudja ugyanakkor azt is, hogy védekezésre kényszerült. A droidika gyakorlatilag sebezhetetlen. Egyrészt mert távol álltak meg tőle, nagyon okosan. Másrészt saját lövedékük visszaverése sem számít nekik, pajzsuk megvédi őket. A Jedi csapdába került. Villámgyorsan jár a keze, gyakorlatilag falat húz kardjával saját maga és a droidikák közé, melyek egyetlen lövése sem ér célba, hanem a kék pengén hal el, vagy változtat irányt. Csak lőnek, lőnek, Anakin pedig hárít, és hárít. De tudja, egyetlen hiba, és meghal!
-Hol vagy már Ahsoka! -kiáltja tehetetlenül. -Mondtam, hogy maradj mögöttem!

Ebben a pillanatban villámlásszerű morajlással maga mögött hallott egy ismerős hangot. A Góliát toronyágyújának hangját. A lépegető felért mögötte, és a toronytüzér odavágott. A droidikák közé lőtt, egyetlen egyet. Ám a felső üteg egyetlen lövése olyan iszonyatos erővel, és detonációval rendelkezik, hogy a droidikák szana-széjjel repültek. Mármint a darabjaik.

-Ilyen közel gondoltad, Sky-srác? -kérdezte a lépegető orrán állva a pimasz kis Ahsoka. Anakin kiengedte a levegőt a tüdejéből, s megkönnyebbülve engedte le karját, kikapcsolva a kardját is. Megfelelő riposzt most nem jutott eszébe. Mi tagadás, Ahsoka jól időzített. És a Góliát egyetlen lövése elegendő volt a helyzet megoldásához. A sziklaszirt az övék, megvethetik a lábukat, feljöhet az utánpótlás. Irány a B’omarr kolostor!

***

Évekkel később

***

Geonosis, a vörös planéta. Gyönyörű, félelmetes, titokzatos. Ide sem Jedi, sem klón nem szeret visszajönni. Mikor először voltak itt, akkor Kenobi és Anakin is az életéért kellett küzdjön Poggle király arénájában. A klónoknak pedig az első éles bevetése volt itt a Geonosison. Sok vesztesége volt mindenkinek. A Petranaki arénában a Jediket megtizedelték, alig maradt túlélő.

A klónok is borzalmas veszteségeket szenvedtek ember- és hadieszköz-állományban egyaránt. S lám, a sors ismét idesodorta őket, együtt. A mostani hadművelet majd talán a második geonózisi csata néven fog bekerülni a történelemkönyvekbe. A köztársasági erők háromfelől fognak támadni. Az első csapásmérő egységet Ki-Adi-Mundi Jedi Mester és Jet Parancsnok fogja vezetni, a másodikat Obi-wan Kenobi és Cody Parancsnok, a harmadikat pedig Anakin Skywalker, Ahsoka, Rex, és Goodwill. A veterán csoport immár évek óta ismeri egymást, Teth óta már a sokadik alkalommal mennek bevetésre így együtt. Ezúttal sem babra megy majd a játék. A nagyszabású hadműveletben minden csoport több AT-TE lépegetővel is rendelkezik, több szakasznyi klónnal, és szakaszonként minimum egy Jedivel. Háromfelől támadnak majd, és a randevúponton egyesítik az erőiket a nagy csapás előtt. Remélhetőleg. Halkan zümmögő Republic Gunship osztagok hasítják az ébredező Geonosis hamuszürke fellegeit. Több gép hasa alatt egy-egy AT-TE van rögzítve, de a többség sima csapatszállító, fedélzetén pár tucatnyi klónnal. A hajdani Torrent osztag egy része, a teth-i kolostort túlélő klónok, és megmaradt lépegetői mellé az évek során még került pár, így egy egész csordányi AT-TE van már. Mind egy-egy LAAT/c hasa alatt várják, hogy letegyék őket a földre.

A hatalmas lépegetőkön pár fejlesztés is végrehajtottak az elmúlt évek során. Egyrészt több géppuska került rájuk, több irányba néző védelmet biztosítandó. Másrészt a sofőr-kabinablak meg lett erősítve. A Teth-en ugyanis a Góliát ablakát belőtték. Míg Anakin, Ahsoka, Rex, és pár klón Rottát keresték bent a kolostorban, Goodwill parancsnok védelmi pozícióba helyezkedett a Góliáttal és a többi klónnal a kolostor előtt. Asajj Ventress és csapatai rövidesen megérkeztek a kolostor másik oldala felől, és rájuk támadtak. Anakin és Ahsoka megtalálták a kis Rottát, és egy Twilight nevű kis hajóval elmenekültek, a szeparatisták megtámadták a kolostor előtt álló erőket, és egy kispók belőtte a Góliát ablakát, megölve a sofőrt.

Mivel a sofőr rádőlt a kormányra, a lépegető előbb térdre rogyott, majd hasra feküdt. Még így fektében is tudott tüzelni, és testével védeni Rex katonáit, hiszen a szinte sérthetetlen géptest mögött megannyi klón talált fedezéket Kenobi tábornok felmentő seregének megérkeztéig, de az esetből tanultak. Bár nincs teljesen tökéletes páncélablak, de a kabin üvegeit amennyire lehet, golyóállóvá tették. A többi ablakot, ha volt oldalt például egy kémlelő, megszüntették, a helyét bevasalták, hermetikusan zárták. Az AT-TE-nek erőt KELL mutatnia, és védelmet KELL nyújtania. Ezt az erőt, ezt a nagyságot, ezt a tekintélyt valahogy egymástól függetlenül minden lépegető névadói hasonlóképpen jelenítették meg a saját gépük nevében. Itt lógott tehát a Gunshipek alatt a Teth-et is megjárt Góliát, Böhöm, és Kolosszus, valamint új gépként a Gigász 2, a Behemót, és a Monstrum. Sajnos a Mamut már nem lehet itt, hiszen a Teth-en elvesztették. Később a Gigász is találatot kapott, de nem semmisült meg teljesen. A megmenthető darabok köré új alkatrészeket építettek be, részben új személyzetet kapott, de a hős klónok emlékére, és a babonák miatt a túlélők ragaszkodtak ahhoz, hogy az új lépegető továbbvigye a Gigász nevet. Hitték, hogy a Gigász 1-ből átszerelt alkatrészekkel régi szeretett gépük lelkéből is egy kicsi átköltözik a Gigász 2-be. A hat AT-TE azonban így együtt most először fog bevetésre kerülni. Csendesen himbálództak mind egy-egy lépegető-telepítő, úgy nevezett LAAT/c hasa alatt, s várták, mikor lesz homokos végre a lábuk, és kormosak a csöveik. Ez a fajta szennyezettség a harcedzettség szimbolikája valahogy minden klónnak babonás kötődést jelentett. Többen a sisakjukon vagy páncéljukon keletkezett sérüléseket, horpadásokat sem javíttatták ki, és végképp nem cserélték le „fényesre”, hacsak nem volt muszáj. Persze ha az anyaggyengülés jeleit mutatta a páncélelem, akkor muszáj volt cserélni. Sisakot, páncélt, mindent. Hiszen az életük múlhat rajta. Ha egy horpadás túl mély már, vagy lyukas a páncélelem, vagy akár csak elvékonyodott, egy ugyanoda érkező találat átütheti a páncélt, s ez a klón életébe kerülhet. De amíg csak azt mutatja, hogy a klón vagy a lépegető már túl van a tűzkeresztségen, kvázi harcedzett, veterán, addig a mocskot, a horpadást, az égésnyomokat, és más hasonló külsérelmi nyomokat büszkén viselték. Mi tagadás, a Góliát, a Kolosszus, és a Böhöm elég mocskosak voltak már. Fűcsomók, sár, droidolaj, égésnyomok, horpadások, kisebb sérülések bőven voltak már minden. A Gigász 2 egyes elemei rosszabb állapotban voltak, főleg amik az 1-ből kerültek át bele, de alapvetően tiszta volt. A Monstrum és a Behemót csak pár küldetésen voltak túl eddig. Nem voltak már ők sem „fényesek”, de alapvetően új, erős, alig használt konstrukciók voltak mindketten. A gép újszerűsége, alig használtsága talán kis pluszt jelentett magának az AT-TE-nek, ám pont a bevetéshiány miatt az utóbbi két lépegető személyzete, és parancsnokai is kicsit tapasztalatlanabbak voltak, mint az előző óriásoké. Volt valamekkora rivalizálás ugyan a harcedzettek, és a fényesek közt, ám kölcsönösen tisztelték és szerették egymást. Az egymásrautaltság miatt összekovácsolódtak, s bár talán picit több tisztelet övezte a régi veteránokat, az új fiúk is köztiszteletben álltak. Mégis, ez az egész egyfajta kényszeres magamutogatássá vált a klónok körében, nem is egymásnak akartak bizonyítani, hanem talán inkább kifelé. A világnak. A Jediknek. A civileknek. Hogy bár őket csak klónozták, de ők is valakik. Igenis van nevük, nem csak számuk, vagy azonosítójuk. Hogy bár a genetikájuk, a páncélzatuk, szinte gyakorlatilag mindenük azonos, de kiegészítőkkel igenis egyedivé tehetők, és ők is személyiségek, ők is emberek. Még ha nem is mindenki tartotta őket annak. Sem a civilek, sem egyes tisztségviselők, sem egyes Jedik, sem maga a Főkancellár. Kidobható, pótolható, értéktelen termékek voltak sokak szemében pusztán. Élőlények, de nem emberek. Maximum valamilyen alsóbbrendű emberek. Bár az „igazi” emberek robbantották ki ezt az őrült háborút, harcolni mégis mást küldenek a frontra maguk helyett. Őket, a klónokat. A direkt erre gyártott „lényeket”. Hogy haljanak meg értük, ha kell. A szeparatisták meg a droidokat küldik maguk helyett. Klónok…droidok…hmmm, akkora különbség nincs is köztük talán, mint ami első látásra tűnik. Feláldozható, másodlagos, lényegtelen „dolgok”. Egy a baj csak, hogy sokba kerül az előállításuk…S míg az „igazi” emberek otthon ülnek, a klónok és a droidok pusztítják egymást Galaxis-szerte. A klónoknak eredendően semmijük sem volt, sem otthonuk, sem nevük, sem értéktárgyaik, sem becsületük. Alig tartották őket többre, mint a droidokat. Hát majd kivívják maguknak a tiszteletet. Megharcolnak a becsületükért. Talán ezt is mutathatja az ütött-kopott, szétlőtt, mocskos páncélzat. Hogy nézzétek, és lássátok: értetek harcolok, s halok ha kell. Hazám sincs, a ti hazátokért küzdök, otthonomnak is csak Kaminót tartom, ahol gyártottak, és ahol nevelkedtem, ahol kiképeztek, ahol tanultam. Semmihez sem értek, csak az öléshez, a harchoz, mert ezt kaptam tőletek csak, útravalóként. De megmutatom, hogy ebben jó vagyok! JÓ! Úgy csinálom, hogy arra én magam is büszke legyek, de ti is elgondolkozzatok, hogyan bántatok velem. Hogy mit adok én nektek, és mit kaptam én tőletek… Emberi tartást viszek a gonosz világba, a szennyes háborúba. Sok mindenen túl vagyok már, életem állandó veszélyben, de ha kell, a pokolba is felemelt fejjel, büszkén masírozok. Még ha ezt a poklot Geonosisnak is hívják most.

Rádiócsend van. Jó lenne észrevétlenül eljutni a kijelölt területre. Ezért egyik Gunship sem forgalmaz, néma csendben hasítják az eget. A lépegetőkben a személyzet is csendben, feszülten várakozik. Most még tehetetlenek. A szállítók alatt himbálóznak már órák óta. A csoportok már különváltak. Mundiék és Kenobiék rég leváltak róluk, és a terv szerint kerülő úton haladnak a találkapont felé. Anakin és Ahsoka jött velük, szokás szerint ők a velük tartó Jedik. Valahol itt vannak ők is, valamelyik személyszállító Gunshipben kapaszkodnak, s jelenleg legalább annyira kiszolgáltatottak, tehetetlenek, mint a LAAT/c hasa alá rögzített lépegetők. Még ha mégoly erősek is, ilyenkor a Jedik is csak várnak, és a jó szerencsében bíznak. Vagy ők az Erőben, ahogy mondják. Goodwill parancsnok nem értette ezt az egészet, de hitt benne. Klónként döbbenten figyelte az úgy nevezett „Jedi-trükköket”. De ő ezeket inkább csodáknak tartotta, nem trükknek. Bár megmagyarázhatatlan erővel rendelkeztek, a Jedik mégis mindig jók maradtak. Sosem éltek vissza a képességeikkel. Szerények maradtak, és másokért éltek. Goodwill számára újraértelmeződött az erő fogalma. A kisbetűs erőé. Ez volt az övék. A klónoké. Bár az AT-TE ereje iszonyatos volt, a GAR pozdorjává zúzó öklei voltak ők ebben a háborúban, mindent eltiporva, mindent péppé zúzva, cafatokra lőve ha kell, de ez az erő eltörpült a Jedik Erő képességei mellett. Goodwill rájött Ahsoka által arra, hogy a nagyobb erő nagyobb felelősséggel jár. A nagynak meg kell védenie a kicsit. A nagyobb erő nem lehet öncélú. Azt azért kapta az erős, hogy szolgáljon, nem azért hogy hatalmaskodjon, vagy visszaéljen a rábízott erővel. A Jedik ebben példát mutattak. Aki a kicsivel sem tud jól sáfárkodni, arra nagy nem bízatik. Goodwill egy óriási erejű gépet kapott a sorstól, és mindig próbált megfelelni ennek a feladatnak. A Góliát mindent elsöprő ereje lenyűgözte, de félelemmel is eltöltötte. Miért csinál az ember ilyen pusztító gépeket? Hogyan lehet az, hogy a technológiai fejlődés végső soron mindig valami eszelős fegyver elkészítésébe torkollik? S lám, ő parancsol most ebben az elementáris erejű gépben. Az ő erejük ugyanakkor eltörpült a Jedik erejéhez képest, mégis, ezek az emberek bármily erejük is volt, bármekkora hatalmuk is lehetett volna, mégis mintha szentek lettek volna. Kevés kivételről ugyan hallani, akik nem jól sáfárkodtak Jediségük ajándékával és küldetésével, elhagyták a Rendet, vagy átálltak a Sötét Oldalra, de a Jedik évezredek óta csak adnak és adnak, erejükkel a gyengét, a társadalmat, és végső soron magát az Erőt szolgálva. Teth óta ez a parányi kislány, Ahsoka Tano személyes jó barátja lett. Ahsoka még kicsi volt, most is csak egy sudár ifjú Jedi lány, mégis, ha csak ránézett a Padawanra, akkor Erőt látott. Magát az Erőt. Csendes, nyugodt, másokért élő Erőt. Önzetlenséget, önfeláldozást, igazságot. Csupa régimódi fogalmat, dolgot, ami ebben a gonosz világban fura volt. Érthetetlen volt. Ami talán érdemtelen is volt. Mert Goodwill sokszor gondolkodott azon, megérdemli-e a gonosz ember azt, hogy klónok vére hulljon értük? Hogy JEDIK vére hulljon értük?! Az Erő gyermekei, a Jedik sorra halnak a háborúban, amit a gonosz emberek robbantottak ki. Zokszó nélkül, önként vállalják mindezt. Minden képességüket alávetik az ügynek, ha kell, életüket is adják. Pedig megtehetnék, hogy elfordulnak a bűnös embertől. Magára hagyják. Háborút akarsz? Akkor harcolj, te magad. Ne mást küldj helyetted meghalni az inkompetens, felelőtlen döntéseidért. Álljatok fel coruscanti foteljeitekből. Tegyétek le a finom itókát a kezetekből, és fogjatok fegyvert. Vegyétek le díszes gúnyáitokat, és öltsetek vérteket. Menjetek ki a frontra, és tapasztaljátok meg, mit tettetek, mit okoztatok. S lássátok, saját szemetekkel. Érezzétek az orrotokkal a szagokat. A saját bőrötökön tapasztaljátok meg a háború minden borzalmát, ne a klónokén, vagy a Jedikén! Délután sírva menekülnétek haza… Ha lehetne. De nem lehet. Ezek nem a’la carte döntések, vagy választások. Ezek évekig tartanak. És nincs menekvés. Vagy csak keveseknek. És ők sem úgy mennek majd haza, mintha semmi sem történt volna. A megnyomorodott testek mindvégig őrzik a háború sebeit. De annál is rosszabb a megnyomorodott lélek. Az elvesztett bajtársak emléke. A borzalmas látvány, ami a halántékban lüktet míg élsz. S hiába csukod be a szemed ha nem akarod látni, mert már örökre a retinádba égett, és mindörökké kísért. Rémálmaidban visszhangzik. Agyadban kitéphetetlenül megmarad, és bár meg lehet próbálni valahova nagyon mélyre elzárni, időnként kitör, és hullámokban zúdul rád, a legváratlanabb pillanatban. Sok klón élte már át ezt, és sokan mondták már haldokolva Goodwill karjaiban is utolsó szavakként, hogy végre vége, nincs több rémálom, nincs több fájdalom, végre szabad. Azon is töprengett, vajon nekik, klónoknak is van-e lelkük. Ők is az Erő gyermekei-e. Vajon haláluk után ők is egyesülhetnek az Erővel, mint a Jedik? Vagy a klónoknak csak a kárhozat jut? Ha eljön az idő, vajon Goodwill is tud majd dönteni? Ahsoka készen áll. Mindenre. Az Erőt mesterien ismeri, és használja, készen áll a szolgálatra. Ha mégis történne vele valami, készen áll az Erővel való egyesülésre is. De ő Jedi… Goodwill pedig csak egy ember. Sőt, csak egy klón… Szomorúság öntötte el belül. Pont ott, ahol a lelkének kéne lennie… Mikor indultak, pár szót váltottak ezúttal is Ahsokával. Mindig bátorította, mindig segítette őt ez a kislány. Jó tanácsaival, figyelmével, szeretetével ajándékozta meg. Tudta, hogy rá mindig számíthat. Néha nem is értette ezt. Hogyan ajándékozhatta meg pont őt a barátságával? Egy Jedi a barátságával ajándékoz meg egy sima halandót? Sőt, csak egy klónt? Ezt egy kincsnek érezte. Sosem szerette volna elveszteni ezt a kincset. Ha csak mellette lehetett, azt érezte, hogy most más. Most jobb minden. Most él. Mintha egy melengető napsugár járná át a fagyott lelkét, melegítené, és éltetné. Hogy fulladozás után ismét levegőt kap. Nem tudta, mit adhat viszont. Olyan ajándékot kapott, melyre méltatlannak érezte magát, és úgy érezte, méltó módon sosem fogja tudni viszonozni. Bár mindent megtett azért a saját eszközeivel, hogy valahogy mégis kifejezze, meghálálja. Vagy hogy legalább megköszönje valahogy. Ahsoka viszont úgy tűnt, semmit nem vár viszont. Egyszerűen csak szerette, és mint mindig, ebben a dologban is csak adott és adott önzetlenül, végtelen szeretetből. Mikor a Góliátot felcsatolták a LAAT/c alá, Ahsokáék már elindultak. Az emelkedő LAAT/i gunship még becsukatlan ajtajába állt, fején a menetszél mozgatta, lebegtette köpenye csuklyáját. Ahsoka bátorítólag, szeretettel integetett neki fentről. Látta, ahogy a kislány mosolyog. Pedig őt már viszik a vágóhídra. Ki tudja visszatérnek-e mindketten… Látják vajon még egymást? Goodwill próbált kemény maradni, pedig nagyon rossz volt búcsúzni. Félt. De ezt el akarta rejteni Ahsoka elől. Visszamosolygott, és visszaintegetett. Ahogy a Gunship ajtaja elkezdett becsúszni a helyére, Ahsoka még kihajolt, és lekiáltotta:

-Higgyetek! Én veletek leszek, mindvégig!

***

Még körülbelül két óra lehet hátra a repülésből. A táj lent kezdett megváltozni. A sziklás táj eltűnőben volt, sivatagosabb sík területek váltották fel a hegyek látványát. Vöröses homok borította a sivatagosabb részeket, sárgás-szürkés a földeket, már amikor a felhőkön egy-egy pillanatra át lehetett látni lefelé. Felhők felett, azok rejtekében szálltak. A csapat viszonylag nagy területen szóródott szét. Nem akartak egy területen koncentrálódni. Több hanggal is járt volna, illetve nagyobb célpontot is nyújtottak volna. Így egy-egy Republic Gunship húzott csak el, halkan, szélsebesen a mit sem sejtő Geonosisiak feje, és a fellegek felett. A Kolosszus volt látótávolságban csak. Valamelyest jobbrább, és picit előrébb. Ott himbálódzott az is, az ő hordozójuk alá rögzítve. Rádiózni nem tudtak, ezért jó volt látni legalább egy baráti egységet a közelben. Általában a Kolosszus sofőrjét látták csak, aki ott ült, a másik monstrum sofőrfülkéjében. De mivel időnként Steel is előrejött a Kolosszus sofőrfülkéjébe, így a lépegetőparancsnokok is láthatták egymást. Néha átintettek egymásnak, jelezve, hogy minden rendben a másik lépegetőben. Vagy bátorítandó a sofőrt, aki magányos csendben kényszerült elől várakozni, míg a legénység többi tagja bent a raktérben legalább láthatta egymást. Goodwill úgy gondolta, hogy ismét előresétál a Góliát belső teréből a sofőrfülke felé, hogy ránézzen sofőrjére, és a nem messze himbálódzó másik óriásra. Remélte, hogy Steel is elől lesz megint.   

-Minden rendben, Mobile? -kérdezte a sofőrt.

-Minden Uram. Csend van.

-Nagyon jó. Készüljön. Nemsokára odaérünk. Bízom magában. Csak ahogy mindig, vasmarokkal, jó? -kezdte el a kis jelmondatukat.

-Úgy lesz Uram. -mosolyodott el büszkén Mobile. –Hegyen-völgyön át, együtt! -vágta rá a szokásos választ.

-Odaát mi a helyzet? -kérdezte Goodwill.

-Úgy tűnik, náluk is minden rendben. Előbb jött előre Steel parancsnok. Nézze csak, ott van! -mutatott a Kolosszus felé a sofőr.

Goodwill odalépett a sofőr mellé, és kinézett jobbra. A Kolosszus sofőrje visszapillantott rájuk. Látta, hogy elől van Goodwill, ezért odafordult Steel felé, és valószínűleg ő is szólt a parancsnokának, hogy a Góliátban is elől van a parancsnok. Steel arra fordult, és ő is odalépett a sofőrje mellé. Goodwill rámosolygott, és intett. Steel sisakban volt már. Beszélni, mosolyogni nem tudott, tisztelgett hát Goodwillnek. Katonásan, de vicces kackiássággal felemelte a jobb kezét, homlokához emelte, majd lendületesen oldalra húzta a kezét. Goodwill és a Góliát sofőrje mosolyogva viszonozták a gesztust, visszatisztelegtek. Ebben a pillanatban valami alulról közeledve becsapódott a Kolosszusba, ami hirtelen fülsiketítő robbanással lángba borult. Óriási égő darabok hullottak le belőle, a sofőrkabint is lángok, és sűrű füst lepte el. A Góliát két még mindig tisztelgő klónja rémült, fájdalmas szemekkel meredt a lángok emésztette szövetséges lépegetőre. Mintha csak ez a jéggé fagyott tisztelgés engedte volna végső útjára a Kolosszus szerencsétlen legénységét, és Steel parancsnokot.

Lent fülsiketítő durrogással légvédelmi ütegek szórták az égre szörnyű lövedékeiket. De ez hogy lehet? Észrevették őket? Vagy valaki köpött? Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! Mégis megtörtént! Mindenhol körülöttük fekete, óriási vattacukorra hasonlító füstgomolyagok lepték el a légteret. Az egyik szinte mellettük robbant, a Góliát megbillent a légnyomástól, és erős oldalhimbálódzásba kezdett. Goodwill belekapaszkodott a sofőr székének a támlájába. A robbanások nagyon sűrűk voltak. A himbálódzás pár másodperc múlva enyhülni kezdett, majd lassan megszűnt. Ahogy visszanyerték az egyensúlyukat, a Kolosszust keresték a tekintetükkel. Ahogy odafordultak, rémülten látták, hogy a Kolosszus gyakorlatilag teljesen felrobbant. Alulról kapták a találatot, a haspáncél a legvékonyabb. Valamit nagyon eltalált az a légvédelmi bomba. A hordozó még egyben volt, de a Kolosszusból csak fémcafrangok maradtak alácsatolva. Égő roncsdarabok maradtak csak a dicsőséges lépegetőből. És a legénység…oh…oda a legénység! A Kolosszus hordozója erős jobbkanyarral rántotta el magát az ellenséges tűz elől, hurcolva maga alatt a Kolosszus maradványait, egyre távolodott a Góliáttól. A szörnyű látványtól a jeges veríték öntötte el Goodwill parancsnokot. Hűlten bámulta, ahogy a hordozó lassan eltűnik a távolban. Ki kell jutni valahogy ebből a légvédelmi tűzből! Sokkos állapotából mintha felpofozták volna, úgy térítette magához egy fémes, hatalmas csattanás, amit a Góliát felett hallott, közvetlen közelről. Megrázkódtak, és azonnal elkezdtek magasságot veszteni. A sofőr előtt a pulton egy gomb elkezdett villogni.

-Uram, a hordozónk… beszélni akarnak velünk! -nézett rá halálsápadtan Mobile.

Goodwill magához tért. Ő a parancsnok. Döntéseket kell hoznia. Emberei tőle várják mostantól a megoldásokat. Immár az ellenség tudja, hogy itt vannak. Nincs értelme a rádiócsendnek. Fontos tudni, mi van a hordozójukkal. Ezáltal hogy mi lesz velük.

-A rádiótilalmat feloldom! Fogadja a hívást!

A sofőr gyorsan lenyomott egy gombot, és kitette hangosbeszélőre a felettük levőket.

-Beszéljen LAAT/c! Mi a státusza? -szólt bele acélos hangon.

-Uram, a szárny találatot kapott! Zuhanunk! -recsegte a mikrofonba a felettük levő szállító pilótája.

-Le tud szállni? -kérdezte Goodwill.

-Mindent megteszek Uram. A baloldali vezérsík fele leszakadt. A hajtómű is ki-kihagy. Nagyon rázós lesz, csatolják be magukat!

-Köszönöm, úgy lesz! Csak tegyen le minket valahogy!

Mobile lenyúlt maga mellé, remegő kézzel felemelte a sisakját, és fejébe nyomta. Goodwill bátorítólag a vállára tette a kezét.

-Készüljön…

Visszament a gép hasába. Bent a fiúk rémült szemekkel, néma csendben fogadták. Minden tekintet rászegeződött.

-Eltalálták a szállítónkat, zuhanunk. Mindenki a helyére. Kényszerleszállást hajtunk végre.

A Gunship gyorsan vesztett a magasságából. A szél csak úgy dudált a hatalmas AT-TE körül. Felette füstcsíkot húzva egy félszárnyú sebzett madárként ott bukdácsolt a LAAT/c. A pilóta mestermunkát végzett. A kaminói szimulátorokban töltött éveknek meglett az eredménye. Egyenesben tartotta amennyire lehetett, és nem fordult oldalra. Kezében rángatódzott a kormány, de akkor is, legjobb tudása szerint vigyázott a rá bízott Góliátra. Jelenleg ez volt a legfontosabb számára, ez volt az ő küldetése. Lent már látszódtak a földek, és a házak. Geonosisi parasztok néztek felfelé, döbbenten figyelve a feléjük tartó köztársasági páncélost hordozó gépet. Kezükben valami szerszámmal kuruttyoltak valamit, és csontos, vékony ujjaikkal rémülten mutogattak a levegőbe. A pilóta szabad, nyílt területet keresett. Szemei vadul pásztázták a területet, próbált olyan helyet találni, ahol épségben leteheti a gépet. Az egyik sztalagmit hegy felől egy porcsíkot húzó, sebesen közeledő valamire lett figyelmes. Hunyorogva próbálta kivenni, mi közeledik. Hirtelen egy füst hagyta el az objektum hátulját, ezzel egy időben egy tárgy vált le róla. Ami feléjük tartott! A műszerfalon sikítani kezdett egy érzékelő, vörös fénnyel lüktetve jelezte, hogy rakéta közeledik. HAILFIRE! Te jó ég! A rakéta iszonyatos sebességgel közeledett, majd becsapódott az ép szárnyba. A leszállás immár lehetetlenné vált. Szinte szabadeséssel zuhannak!

A pilóta kétségbeesetten próbálta kézben tartani a hordozót, és valahogy lejuttatni az AT-TE-t. Ismét a rádióba szólt:

-Goodwill parancsnok, egy Hailfire lő ránk! A másik szárny is roncsolódott. Irányíthatatlanul zuhanunk! Készüljenek! Lecsatolom Önöket, és amikor közeledik a talaj, leoldom a Góliátot!

A Hailfire közben tovább száguldott feléjük, és a tetején a rakétaállvány egy újabb rakétát rakott a kioldóba. A Gunship monitorján ismét felgyulladt a vörös fény. Ismét befogta őket. A pilótának pár másodperce maradt csak dönteni.

A Hailfire felé fordította a zuhanó Gunship orrát, és megnyitotta a comm csatornát. Nehezen zihálva szólt bele:

-Az Erő legyen Önökkel, Parancsnok!

Leoldotta a Góliát rögzítését, ami azonnal kihullott a hordozóból. A Hailfire a CIS egyik legveszélyesebb légvédelmi droidja, vagy kéttucatnyi föld-föld, és föld-levegő rakétával. A Szeparatisták milliókat fektettek a fejlesztésébe. Droidagya precíziós számításokat végzett a harmadik lövését megelőzően, és kikalkulálta, hogy ez a tömeg, ezzel a sebességgel, ebben az irányban legnagyobb eséllyel hol lesz, és oda lőtt. A lecsatolt AT-TE-vel azonban nem tudott előre számolni. Így a rakéta elszállt a két köztársasági gép között, hiszen a súly kevesebb lett a Góliát nélkül, a zuhanás tehát nem olyan gyorsan történt, mint ahogy azt kiszámolta, így a Gunship hasa alatt, de kicsivel a zuhanó AT-TE fölött száguldott el a kilőtt lövedék. A bátor pilóta tudta, hogy neki úgyis vége már. Nem kívánta megvárni a már töltődő negyedik rakétát. Nagyot nyelt, mormolt egy fohászt, és meghozta élete legnehezebb döntését. Szaftos célpontként a Hailfire felé vezette a zuhanó gépét, kamikázé pilótaként beleszállva. Ahogy belecsapódott, a Hailfire további rakétáit is felrobbantotta, a két harci gép óriási tűzgombóccal olvadt egymásba.

A Góliát pár tíz méterről zuhant, enyhén bal orrával előre dőlve. A sofőr zuhanás közben a hatalmas monstrum hat erős lábát enyhén behajlította, tompítandó a becsapódást. A gép hatalmas rázkódással ért földet, hasa szinte a földig süllyedt, valahol ott fogta meg a hat láb, és nyelte el a borzalmas erőt, megvédve a testet a becsapódástól. Majd a lendülettől előrebukott. Mivel a bal orr résszel előre zuhant már a levegőben is, ezt keményen odacsapták; az orrágyút, a távolsági adó külső dobozát, valamint annak antennáját is a nagy erejű ütközés letörte a lépegetőről. Az orrlemez jelentősen deformálódott, de megvédte a gép többi részét a károsodástól. Egy pár másodpercig a gép még imbolygott, bent mindenki össze-vissza dőlt, majd az AT-TE egyenesbe állt. Földet értek hát.

-Klopfoló, kosárba! -üvöltötte el magát Goodwill parancsnok.

A Steakhammer nevű klónt társai egyszerűen csak Klopfolónak hívták. Ő volt a toronytüzér. Ahogy meghallotta Goodwill parancsát azonnal felpattant, és kiugrott a lépegető ajtaján. Felmászott a gép oldalán a létrán az AT-TE tetejére, és behuppant a toronyágyúba. Óriási csövű, hatalmas tűzerejű üteg volt ez, melyet a klónok kosárnak neveztek. Az orr- és farágyúk is erősek voltak, de a nyomába sem értek a toronyágyúnak. Ellenséges területen voltak. A maximális erő miatt a tornyot azonnal be kell üzemelni. Klopfoló gyors mozdulattal végigsimított pár kapcsolón. Az üteg monitorján fények gyulladtak. Minden rendben lévőnek tűnt. Belekiabált a sisakmikrofonjába:

-Fent vagyok!

Goodwill elrendelte minden egység azonnali ellenőrzését:

-Minden egység, teljes diagnosztika!

A lépegetőben elkezdték az ellenőrzéseket. A srácok szélsebesen elkezdték a kapcsolókat nyomkodni, rutinokat futtatni, kijelzőkön csekkolni a legfontosabb részek állapotát, energiaellátás, és sérülés tekintetében. Szinte egymás szavába vágva jelentkeztek be, sorban sorolva egyiket a másik után. Elsőként természetesen a toronyágyú állapotát.

-Kosár?

-Rendben!

-Energia?

-100%

-Navigáció?

-Rendben!

-Comm?

-Távolsági adó nem működik. Rövidtávú… rendben!

-Pajzs?

-84%

-Lépegető mechanika?

-Jónak tűnik! Mobile?

-Máris indulunk, Uram! -szólt bele Mobile a mikrofonba a sofőrfülkéből. Nyilván ez csak akkor derül ki, ha elindulnak. Nyikorogva zúgott fel a mechanika, és az AT-TE elindult.

-Járunk, Uram! Bal első és bal középső sérült. Mozognak, de lassan. Bizonytalannak érzem mindkettőt.

A Góliát bicegve elindult. Hatalmas lábai döngve csapódtak minden egyes lépéssel a geonózisi földnek, mintha minden lépésével el akarná taposni ezt a kegyetlen bolygót. Bizony, Geonosis ismét ellenségesen fogadta őket. Komoly kihívást okoz mindig, klónoknak, Jediknek, már-már hagyományosan. Mobile párás szemmel oldalra tekintett, és vetett még egy utolsó pillantást a párszáz méterre hatalmas lánggal égő hordozójukra. Gondolatban megköszönte a hős pilótának, amit értük tett, lenyelte a torkában keletkező gombócot, összeszorította a száját, és tekintetét előreszegezte, a horizontra.

***

A geonózisi pusztaságban magányos bicegő AT-TE bizony egyáltalán nem tűnt olyan dicsőségesnek, sőt, már-már sajnálatra méltó volt. Gyalogos kíséret, és a többi lépegető nélkül, és ilyen bicebócán bizony sérülékeny volt. A sors most a hatalmasnak meg kívánta mutatni, milyen is kicsinek, magányosnak, elveszettnek lenni. Ez ritkán történik meg az életben. Akár leckének is veheti, aki elszenvedi. Ám per pillanat a Góliát legénysége nem tanulni kívánt az esetből, pusztán kikerülni a slamasztikából. Valahogy hazajutni. Ezt megúszni. 

-Map, tudja, hogy hol vagyunk? -fordult Goodwill parancsnok a navigációs klónhoz.

-Fél órája hagytuk el Uram az Im’g’twe Hegységet északi irányban a Gunshippel -mutatott a naviképernyőre Map. Itt kaptuk a találatot… csúsztatta odébb az ujját, -erre zuhantunk… Tehát a Pr’doo’a síkságon lehetünk, itt, a B vagy a C szektorban.

-Milyen messze van Point Rain? -kérdezte Goodwill. 

-A Köztársasági gyülekezőhely még kétórányi út lett volna a LAAT/c-vel Uram. Ám mi most csak cammogunk. Jelenlegi sebességünkkel ez egy napig is tarthat. Ha semmi nem jön közbe…

S valóban. A szélsebes Gunshiphez képest itt lent, egy bukdácsoló lépegetővel ez sokkal tovább tart majd. Azt is tudták, hogy ellenséges területen vannak, azaz bármi történhet a hosszú út alatt.

-Sonic! -fordult át a rádióshoz a parancsnok. Fel tudjuk venni a kapcsolatot Point Rainnel? 

-Nem Uram. A távolsági adó nélkül csak pármérföldes körzetben tudunk forgalmazni. A rövidtávúval nem tudjuk elérni a bázist. -felelte a SpecOps páncélzatot viselő kommunikációs tiszt. A rádióforgalmazáson kívül Sonic egy geonosisi specialista is volt. Sisakja segítségével képes volt a geonózisiak szárnyverését is meghallani.

-A közelben veszi rajtunk kívül más túlélő jeleit? -folytatta Goodwill.

-Nem Uram. Síri csend van, minden frekvenciánkon.

-Ahsokáék…?

-Negatív. Vagy még ki vannak kapcsolva a rádiócsend miatt, és úton vannak Point Rain felé, vagy esetleg… Sonic egy pillanatra elhallgatott. Vagy esetleg velük is történt valami.

-Ők előbb indultak. Reméljük, hogy őket nem érte támadás és talán már oda is értek. -szólt közbe óvatosan Logan, a bal hátsó tüzér. Szinte mindenki reménykedve bólogatni kezdett. A Góliát teljes személyzete remélte, hogy csak őket érte ilyen szerencsétlenség, meg a Kolosszust. És a többiek az osztagból megúszták. Meg Ahsokáék is. Talán már oda is értek. És ha nem jelentkeznek, rövidesen keresni fogják őket. Talán már jön is a segítség. Küldenek egy felszabadult hordozót, és kiemelik őket. De ez mind csak remény volt, feltételezés. Nincs ha, nincs talán. Egyelőre csak magukra számíthatnak. Mindent meg kell tegyenek azért, hogy életben maradjanak, és mielőbb odaérjenek.

-Egyedül vagyunk. A hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Irány Point Rain! -döntött Goodwill Parancsok. 

***

Több órája poroszkáltak már  a sivár pusztaságban. Sehol semmi. Szerencsére. Úgy tűnik, senki sem tudja, hogy itt vannak. Ellenséges egységek legalábbis nem. Csak azok a parasztok, akik látták őket lezuhanni. Jól haladnak, a Góliát bírja a menetet, szerencsére a talaj viszonylag sík. Egyenletes tempóban menetelnek.  Minden lépéssel közelebb kerülnek a gyülekezőhelyhez, a többiekhez. Csak maradjon minden így. Csak nyugiban, szépen, csendben, el kell valahogy poroszkálni addig. Észrevétlenül, a kertek alatt. Nem mintha ezek a srácok megijednének az árnyékuktól. De most egyelőre minden ellenük szól. Az esélyek nem nekik kedveznek így. De ha kell, odacsapnak az biztos. Így volt ez eddig is, a háború kezdete óta, és ezután sem lesz másképp. A Góliát nem hagyja magát. Hirtelen a rövidtávú elkezdett sercegni. Majd emberi hangfoszlányok hallatszottak. Érthetetlenül, szakadozva. A monotóniát hirtelen gyorsan záporozó, izgatott kérdések törték meg:

-Ez mi?

-Az egyik frekvenciánkon jelet fogok Uram!

-A mieink?

-Jelet erősíteni!

A lépegető belső tere felbolydult. Várakozásteli öröm, és remény öntötte el a legénységet. Valaki az osztagból a közelükben van. Ahogy meneteltek, valószínűleg beleértek, vagy rövidesen bele fognak érni abba a távolságba, ahol már a jel érthetővé válhat.

-Tudja lokalizálni a jelet Sonic? -kérdezte Goodwill Parancsnok.

-Igen Uram! Pár mérföldre tőlünk, észak-keletre.

-Küldje előre Mobile-nak a koordinátákat!

-Igenis!

A rádiós lenyomott egy gombot, és a rádiójel forrásának koordinátái máris megjelentek a sofőr monitorján. A srácok már érezték is a gyomrukban, ahogy a lépegető kissé megdőlve irányt vált, fordul az új cél felé. Feszült csendben meneteltek percekig. Csak a rádió krasnyogott. Majd egyszer csak a néma csendbe értelmes emberi szavak hasítottak bele:

-Itt a Gigász 2! Hall minket valaki?

Sonic azonnal megismerte a Gigász rádiósának a hangját.  Boldogan nyomta le az adó gombját, és felelt a kollegájának:

-Itt a Góliát! De jó téged hallani Taylor! Mi van veletek?

-Lezuhantunk cimbi! Légvédelmi tűzbe kerültünk. Remélem ti szerencsésen odaértetek Point Rainbe! A Pr’doo’a síkságon vagyunk! Átküldöm a koordinátáinkat, gyertek vissza értünk egy szállítóval!

-Tudjuk Taylor. Itt vagyunk mellettetek, közeledünk, pár mérföldre tőletek!

Kis csend lett a másik oldalon. Majd egy szigorúbb hang vette át a szót.

-Itt Grande Parancsnok. Adja Goodwillt!

-Itt vagyok Grande. Minket is lelőttek. Nem jutottunk el a gyülekezőhelyig. Most vett titeket a rövidhatósugarú rádiónk. Felétek tartunk, de a Góliát megsérült, lassan tudunk menni. Két lábunk félig tropa.

-Irigyellek Goodwill. Mi a hasunkon fekszünk. A Gigász mozgásképtelen. Mi a hosszúhatósugarún próbálkozunk egy ideje, azt hittük ti már ott vagytok a célnál. 

-Sajnos nem. A hordozónkat találat érte. Minket letett, de ők lezuhantak. Mi is sérültünk, de nagyjából egyben vagyunk.

-A miénket kilőtték felőlünk. Nagyot csattantunk, mind a hat láb kitört a becsapódáskor. Pár üteg is használhatatlan, és a páncélzat nagy részeken roncsolódott, leszakadt. Konkrétan egyes helyeken lyukasak vagyunk!

-Egyben vagytok?

-Shane, és Gomez… meghaltak. Van egy-két törés, zúzódás, de mi élünk legalább.

-Jövök Grande. Felszedünk titeket. Elfértek ti is itt, elcammogunk akkor a Góliáton Point Rainbe. Közeledünk. Nemsoká találkozunk!

-Várunk Goodwill. Nem megyünk sehova…

Nyilván  nem is tudnak. Mozdulni sem. Ott fekszenek a földön. Goodwill azon gondolkodott, amit Grande Parancsnok mondott. Hihetetlen, hogy minden milyen relatív. Eddig úgy vélte, hogy a Góliát nehéz helyzetben van. Ám mióta meghallották, hogy járt a Gigász 2, ez azért jelentősen árnyalódott. Hiszen a helyzetük továbbra sem rózsás. Most mégis, ők mennek segíteni. Mert mindig van, aki nálunk is rosszabb helyzetben van. Persze olyan is, aki jobb helyzetben. Például akit nem lőttek le. Akik szerencsésen elértek Point Rainbe. Hozzájuk képest persze a Góliát csúnyán pórul járt. De mégis, ha azt vesszük, hogy szerencsétlenek ott fekszenek a hasukon, ketten meghaltak a legénységből, és mozdulatlanul várják a jó szerencséjüket, ahhoz képest ők kifejezetten jól álltak. A Góliát üzemképes, még ha biceg is. Mindenki él. Még a könyöküket sem nagyon verték be, hála annak a pilótának… De jó lenne legalább a nevét tudni! Aki az életét adta értük. Hogy ők élhessenek. A saját uraik, cselekvőképesek, még ha kisebb is a hatásfokuk, a Góliát gyakorlatilag harcra kész. 

Hirtelen majdnem elbotlott. A falnak támaszkodva megtartotta az egyensúlyát.

-Bocsánat! -rikkantotta a mikrofonba Mobile. Valamibe beakadt a bal kettes egy pillanatra. De megyünk tovább, semmi gond.

Mintha csak a Góliát is jelezni akarta volna, hogy azért ő sem tökéletes. A bal középső láb akad. De azért nem semmi, hogy Mobile eddig úgy vitte őket, hogy szinte egy döccenő nem volt. Kvázi négy lábon. Jók az emberei. Mind egy szálig. Tudják a dolgukat. Saját posztjukon egyike mind a legjobbaknak. Azért egy ekkora monstrumot irányítani ezen a sziklás, sivatagos bolygón nem lehet túl könnyű négy lábon úgy, hogy a másik kettőt maximum pillanatokra terhelje. Nem lenne jó, ha a Góliát is lerobbanna. Vigyáznia kell arra, hogy a négy jó láb ezt a terhelést sokáig kibírja. Hiszen Point Rain még messze. Ráadásul most még picit távolodnak is. Mert kelet felé tartanak. Hogy segítsenek a Gigásznak. Őket felszedik, aztán visszajönnek, és folytatják az útjukat a találkahelyig. Talán másnap reggelre odaérnek, ha minden jól megy. Együtt.

-Góliát! Támadás alatt vagyunk! -harsant fel a rádióból Taylor hangja. A háttérben hallatszott, ahogy Grande parancsokat osztogat. A srácok döbbenten hallgatták, ahogy ismerős morajlással beindul a Gigász toronyágyúja. Mintha villámlana és rengene a föld egyszerre, olyan zajjal kezdett el dohogni odaát a fölső üteg. Nagy a baj. Hallhatólag kitört a káosz, teljes hangzavar. A Gigász az életéért küzd!

-Milyen messze vagyunk Mobile? -kiáltotta előre a sofőrnek Goodwill.

-Pár perc, és ott vagyunk Uram!

-Emberek, teljes harckészültség!

A lépegető minden ágyúja felzúgott. Célkereső rendszerei elkezdték pásztázni a Geonozisi tájat. Az összes tüzér a monitorjánál, készen állt a bevetésre. Fent a kosárban Húsklopfoló is minden idegszálával összpontosított. Még pár perc. Jaj, pár perc is milyen sok tud lenni! Te jó ég! Reméljük, addig kitartanak! Nekik a Góliát minden lépése a túlélést jelentheti. Jövök Grande, tartsatok ki! A távolban fények villództak már. Lézercsíkok hasították a levegőt. Nagy por szállt a táj felett, ilyen távolságból még nem lehetett pontosan látni, de több CIS gép kontúrja is kirajzolódott már. Mintha Nagy pókok is lennének ott! Igen! Több is van! Kis pókok is láthatók, meg pár Homing Spider droid, az úgy nevezett Nagy pók. Ezek még erősebbek. És páncéltörő ütegjük is van! Jaj, Mobile, siess!

Hirtelen fent megszólalt a toronyágyú. A fölső üteg sokkal messzebb lő, mint az orr és farok ágyúk. Húsklopfoló tehát már lőtávolban van. Odavágott. Az egyik Nagy pók úgy dőlt ki, mint egy száraz, korhadt fa. Oldalra borult, és ráborult pár gyalogdroidra. Ennyivel is kevesebb. Klopfoló úgy dolgozott, hogy azt jó volt nézni. Repült szana-szét minden, superbattledroidok, droidikák, kis és nagypókok, minden. A Góliát immár belépett a csata porfelhőjébe. Látható volt, mi verte fel ezt a port, több száz droid sereglette körül a porban fekvő Gigászt. Fent a kosár üres volt, kilőhették a toronytüzért. Maga az üteg is súlyosan károsodott, félig lefittyenve lógott szinte a Gigász tetejéről. Pár üteg működött már csak. A géptest úgy fel volt szakadva, mint egy felnyitott konzervesdoboz. Szinte be lehetett látni több helyen. Gyalogdroidok közeledtek, hogy behatoljanak a géptestbe.

-Swift, pucolja le azokat a droidokat! -mutatott Goodwill a besettenkedő gyalogosokra.

A Góliát jobb első orrütege lézercsíkokat eregetett ki magából. Swift, az üteg tüzére mint egy vékony késsel, úgy vágta gyakorlatilag derékba a droidokat.

-Szép lövés! -dicsérte meg a parancsnok.

-Mobile, próbálja mindig a jobb oldalunkat mutatni a droidok felé! -adta ki a következő parancsot. A sofőr finom oldalazásba kezdett, és a Góliát jobb oldalát fordította a droidok felé, ahol mindkét ágyú ép volt. Minden üteg szólt már. Úgy cikáztak a lézersugarak, mint ahogy a Sith-ek ujjából az Erő-villámok. Legalábbis ahogy Ahsoka mesélte nekik egyszer. Közben a Góliát totyog, oldalazik. Olyan indiántáncot lejt, hogy mindig a jobb oldalát mutassa az ellenség felé. Közben átgázol mindenen, lábai pozdorjává zúzzák az alájuk kerülő droidokat, és SBD-ket. Fent Klopfoló dicséretes ügybuzgalommal ritkítja a veszélyesebb ellenséges gépeket, ő főleg a pókokat és a tankokat bombázza. A csoport régóta együtt van, összeszoktak már a tüzérek. Tökéletes összhang van köztük.  Tudják jól, hogy a felső üteg erős, de lomha. Az orr- és farokütegek gyorsak, de gyengébbek. Kisebb ellenfelek ellen viszont ők a hatékonyabbak. Sokszor nem is lőnek egy bizonyos ellenfélre, pontosan tudják, hogy az a társuké. A területet felosztják maguk között, mindenki a saját belátott részén kaszál. Ám most a bal első hiányzik. Nagyon hiányzik. Morty, a bal egyes tüzére a helyén ül, folyton nézi a monitorját, de lőni nem tud. A többieknek segít, hol, mi jön épp feléjük. Forródrótot tart Mobile-al, és ha balról, elölről jönne egy ellenség, Mobile úgy fordul, hogy a bal hátsó, vagy a jobb első tüzér sávjába kerüljön az ellenség. Ha mégis baj van, az ellenséget átveszi fent Klopfoló, és abban nincs köszönet, egyetlen lövése droidok tucatjait szaggatja szét. A Góliát magára vonta a figyelmet. Egyre közelebb ér, egyre több droidot szednek le, egyre több gép robban fel, és egyre többen fordulnak feléjük, mint az új veszélyre. Ez volt a cél. A Gigászt tehermentesíteni kell! Így is, ki tudja, milyen veszteségeket szenvedtek már! Hányan vannak még életben… Az ellenségnél a parancsnokdroid egy AAT tankban ül, és elemzi a helyzetet. A nagyobb erőt immár a Góliát felé kell irányítsa. A vezérlőpulthoz nyúl, és billentyűket nyom meg. Megannyi droidegység, mint éhes hiénák, fordulnak bőszen a betolakodó köztársasági lépegető felé, ami mint egy oroszlán, el kívánja venni tőlük az elejtett vadat. A Gigász 2-t. Amit épp felfalni készültek volna, ahogy magatehetetlenül fekszik a földön. Imhol egy Nagypók fordul rájuk, és felső tányérantennaszerű ütegéből lézerpászmákkal támadja a Góliátot. Az elhárítópajzsok tűzvörösen nyögnek fel ez erős energiadózis hatása alatt. A Homing spider az alsó antennát is odairányítja, együttes energiakoncentrálással, a két üteg együttes erejével kívánja beszakítani a Góliát oldalát. Mobile picit elfordul, a Nagypók Swift elé kerül. Pontosan céloz, és a jobb első üteg úgy szaggatja széjjel a Pókdroid egyik vékony lábát, mint egy láncfűrész a hurkapálcát. A gömbtest meginog, majd oldalra húzza a tehetetlenség. Szinte még a földre sem zuhan, Klopfoló ráfordul, és megadja neki a kegyelemdöfést. Két Kispók támad, gyorsan szaladva feléjük, folyton tüzelve. Porzik a Góliát oldala. Az  egyiket Jolie lövi szét, a másikat a tornyot hátrafordítva Klopfoló. 360 fokban pörög, forog, ahol jár, amerre néz, ott csak szétrobbant droidalkatrészek, roncsok, fémtörmelék marad. Most droidikák gömbölyödve száguldanak feléjük! Az ütegek lézerei szétszaggatnak párat, sokan ezért felállnak, és pajzsot fejlesztenek maguk köré. Így az orrütegek lézerei nem tudják őket sebezni. Lassan, pajzzsal maguk körül aprókat totyognak, és próbálnak a Góliát mögé kerülni, vagy alá legalábbis, hogy alulról tüzelhessenek a hasára, vagy a túloldalára érve meglássák, mit rejteget a másik oldalán a böhöm nagy köztársági lépegető. Swift hiába lövi őket, csak azúrkék virágokat rajzol a lézere a droidikák villódzó pajzsára.

-Klopfoló, pajzsos droidikák három óránál! 

A toronytüzér pont a bal első üteget fedezi, ezért balra fordulva van épp, és szétszaggat egy Nagypókot. Mire átfordul, pár droidika látható már csak számára, a többi holttérbe került. Odacsap kettőt, és cafatokra robbantja őket. Majd balról ismét támadják a Góliátot, ezért gyorsan visszarántja a tornyot, és tüzel. Tényleg olyan, mint egy klopfoló. Ráadásul olyan klopfoló, ami tojásokra sújt le elemi erővel. Minden fröccsen, robban, szakad. Ám pár droidika már a lépegető alá jutott. Felfelé fordulva elkezdik lőni a gép hasát maguk felett. A gép hasán a lemez a legvékonyabb. Ráadásul ott is létfontosságú alkatrészek vannak. Mobile úgy lépked, hogy sikerül felrúgnia egyet. A láb szilárd, ezért átjut a pajzson, amin ugye az ütegek csík lézere nem képes áthatolni. A droidika mintha mellbe rúgták volna, súlyosan deformálódik, és azonnal tönkremegy. Pajzsa kialszik, és eldől. A Góliát egyik lába egy másik droidikára lép rá pont felülről. Úgy tapossa el, mint egy cigarettacsikket. Recsegve préseli laposra, mint valami hidraulikus prés. Ez nem jó ötlet volt, súgja a droidikák droid agya. Összegömbölyödnek, és hátul kitörnek a lépegető alól, sebesen gurulva, minél messzebb. Ismét hibáztak. Immár a farokágyúnak ez egy csemege csupán. Jolie, a jobb hátsó faroktüzér céloz, és lő. A lézercsík úgy szaggatja apró cafatokra a pajzs nélkül guruló, menekülő droidikákat, mint a részeg tatuini a kantin itallapját, ha nincs juma juice.

Goodwill a stratégiai monitorra mered. Egy AAT tank bal felől kerüli a Góliátot. Talán rájöttek most már, hogy ha valahonnan, akkor onnan sebezhető? Homlokát ráncolva próbálta kikövetkeztetni, mit csinál a tank, hova megy, miért így mozog. A droidparancsnokok nagyon ügyesek, stratégiailag gyakran egyenértékűek egy klón stratégával. A tank oldalazva próbált lőtávolon kívül maradni, és inkább megfigyelt, mintsem támadott. Bár egyértelműen nem tudta kivenni, mi a baja a Góliátnak, de a tankban ülő droidparancsnok rájött, hogy a lépegető nem száz százalékos. Ugyanakkor még így is irgalmatlan potenciállal bírt. A további támadása nem racionális. És végképp nem megtérülő. A droidsereg komoly veszteségeket szenvedett,  miközben egyik lépegetőt sem tudták megsemmisíteni. Kalkulációi szerint az erőiket a jelenleg legyőzhetőnek tűnő lépegető ellen kéne fordítani, és kihozni a csatából a legtöbbet, amit kilehet. És az pedig a földön fekvő, sérült lépegető ellen kecsegtetett csak sikerrel. Jéghidegen mérlegelve utasította a csapatait, hogy a Góliát ellen csak színlelt támadásokat vezessenek, inkább csak kössék le, míg a sereg nagyobbik része fejezze be, amit elkezdett, semmisítse meg a sérült lépegetőt, és legénységét. A szeparatista sereg mozgása megváltozott. Míg egyes egységek magukra vonták a Góliát figyelmét, addig más csoportok kerülőmanővereket hajtottak végre, és bár nem első szándékból, de a Gigász felé orientálódtak. A nagyobb gépeik takarásában mögéjük száguldott vagy egy tucatnyi Swoopos commando droid, mögöttük pedig megannyi droidika összegömbölyödve gurult utánuk. Goodwill rémülten meredt a stratégiai képernyőre. Átlátta a droidok hadmozdulatát.

-Fiúk, a droidok megpróbálnak behatolni a Gigászba! 

-Hol Uram?

-Északi 22-es zóna! A páncélosok mögött! Össztűz, nem szabad hagyni, hogy behatoljanak! Rádiós, kapcsolja Grandét!

Sonic azonnal hívta a Gigászt, és kérte a Lépegetőparancsnokot.

-Grande! -szólt bele pár másodperc múlva a parancsnok.

-Vigyázzatok! Az oldalatokon levő lyuk felé száguld rengeteg droid! Commando droidok, droidikák!

-Köszönöm Goodwill!

Grande elfordult a nyitott rádiókapcsolattól, és azonnal elkezdett parancsokat harsogni. Az ellenkező oldali tüzéreket, a rádióst, de még a felcsert is a réshez irányította. A katonák kézifegyvereket ragadtak, és a rádióból hallható zörejek, dübbencselés alapján odarohantak a felszakadt szakaszhoz. Valami nagyobb fegyverrekeszt, vagy szekrényt felborítottak, ami nagy robajjal dőlt el, feltételezhetőleg azzal próbálták elbarikádozni a lyuk előterét, vagy amögött kerestek fedezéket. Mindeközben a sérülés felőli oldalon az egyetlen működő ágyúcső amennyire tudott, a lyuk felé fordult, és elkezdte fedezni azt. A Góliát ágyúi gyilkos erővel tüzeltek, megannyi pókot szétszaggattak, ám csak egy töredékét tudták szétlőni a mögöttük fedezékben mozgó, rettentő gyors egységeknek. Tehetetlenek voltak. Mindeközben a tüzéreknek saját magukra, és a Góliátra is vigyázniuk kellett. Hiszen ha nem is az eddigi erővel, de továbbra is támadás alatt voltak ők is. Amikor tudtak, átfordultak a Gigász felé segíteni, de sajnos mivel ők maguk is életveszélyben voltak, a tűzerejük nagy része a saját lépegetőjük védelmére, saját szektoruk tisztán tartására korlátozódott. A Commando droidok odaértek. Sokan nem is fékeztek, hanem a teljes gázzal száguldó swoopról beszaltóztak a Gigászba az oldalán tátongó lyukon át, miközben a swoop belecsapódott a fekvő lépegetőbe. A levegőben kirántották a hátukra erősített vibrokardjukat annak tokjából, majd az akrobatikus mozdulat befejezéseként többségük egyből a barikád mögött ért földet. A klónok tüzet nyitottak. A rádióból hallható módon gyilkos közelharc, kézitusa vette a kezdetét a Gigászban. Még több és több commando droid jutott be, mivel a klónok le voltak foglalva a már bent lévőkkel, nekik már nem is kellett a swoopot odavágni a Gigász oldalához, hanem letették mellette, majd beugráltak. Gondolván arra, hogy utána valahogy el is kell menniük… Mint megannyi hiéna, amik a sebesült, földre vitt prédát támadják, körbevették őket, majd hol innen, hol onnan odamartak. Akrobatikusan ugrálva a klónok körül villámgyorsan mozogtak, szinte alig lehetett eltalálni őket, bár  azért jó pár már a földön hevert szétlőve. Sajnos a klónok közül is, egyre többen. Grande hangja még hallatszott, de nem tudni, a klónok közül ki élt még. Most épp hallhatóan Grande visszavonulást parancsolt, egymást fedezve a sofőrfülke felé. Talán be akartak oda zárkózni. Kirendelte az egy szem tüzérét is a székéből, immár nem volt értelme kifelé lövöldözni. A droidikák is a lyukhoz értek. A Gigász utolsó ágyúja is elhallgatott. A klónok lassan hátráltak, folytonos tűzfüggönnyel fedezve a visszavonulásukat, ám a betörő droidikák ezt a tervüket keresztül húzták. Páran pajzsot fejlesztettek, és iszonyatos tüzet nyitottak a klónokra, páran pedig továbbszáguldottak, és elvágták a visszavonulásuk útját, mögéjük kerülve. A hiénák rövidesen elharapják a kivéreztetett préda torkát.

Grande hangját hallották a nyitott commcsatornán át:

-Végünk! Menjetek, Góliát, meneküljetek! Nincs értelme maradnotok tovább! Az Erő legyen veletek testvérek!

Majd minden csendes lett. Nem hallatszott több lövés. Még valamit gépies hangjukon nyikorogtak a commando droidok, feltételezhetőleg jelentettek, majd hallatszott a droidikák görgése, és megjelentek a lyukban. Nagyjából mindenkinek jutott swoop, mert bár sokat odacsaptak a Gigászhoz, de több commando droid is megsemmisült odabent. A behatoló egység sebesen távolodni kezdett a Gigásztól. De érdekes módon nem a Góliát felé. Hanem elfele, ellenkező irányba. Majd mintegy varázsütésre, a támogatóegységek, a páncélosok, és a többi egység is beszüntette a támadást, és bár lövöldöztek tessék-lássék a lépegető felé, alapvetően teljes visszavonulásba kezdtek. A Góliát még lőtt utánuk, jó pár egységet lekaszálva, de alapvetően a csata véget ért. A szeparatisták egyre távolabb kerültek, immár lőtávon kívül, már nem is fedezték tovább magukat, hanem megfordultak, és teljes sebességgel távolodtak a helyszíntől. 

-Tüzet szüntess! -adta ki az utasítást Goodwill.

A Góliát minden ágyúja elhallgatott. Néma csend borult a tájra. A pár másodperccel ezelőtt még eszelős hangzavar  után szinte fájdalmas, kísérteties csend volt. Főleg szegény Gigász felől. A lépegető füstölögve feküdt a földön. A rádió halkan sistergett, néma csend volt abban is. Vége hát.

-Kárjelentést!

A srácok sorban jelentettek. Embert nem vesztettek, és a lépegető is egyben maradt. A páncélzat több helyen is kritikus vékonyságúra csökkent, súlyosan megégett, deformálódott, de továbbra is hermetikusan zárt. Rajtuk nem keletkezett lyuk. Egy pici sem, nem úgy, mint szegény Gigászon. Az ágyúk változó módon, de körülbelül fele energiaszintre csökkentek, mind a teljes töltöttségéhez képest csak félig volt. Beleértve a toronyágyút is. Még egy ugyanekkora csatát ők sem bírnak ki tehát, sem lőni nem fognak tudni, sem a páncélzat nem tudja majd megvédeni őket. Szerencsére ezt a Szeparatisták nem tudhatják. Ők visszavonulóban vannak. Nem mertek tovább reszkírozni. Így most egy ideig talán a Góliátnak nyugta lesz.

**

Még egy AT-TE lezuhant, nem messze ettől a helyszíntől. Ám erről a csata résztvevői nem tudtak. A Behemót füstölgő maradványai magányosan, kiégve, teljesen szétzúzódva hevertek egy geonosisi szellőzőkürtő legalján. A gép nagyon komolyan károsodott, először a légitámadások miatt még fent a levegőben. Majd a zuhanás miatt is, mikor vagy pusztán véletlenül, vagy tán szándékosan a geonózisiak egyik kürtőjébe zuhant. A hatalmas gépezet szétszaggatta a kürtőben keresztül-kasul elhelyezkedő merevítőket, vagy hidakat, leszaggatott párkányokat, tojáskamrákat, és alvócsarnokokat. Emeletről emeletre zuhanva gyakorlatilag mindent szétzúzott, vagy magával rántott a mélybe. Nem egy geonosisit is agyonütött, szétpréselt, vagy megnyomorított. Ahogy földet ért több száz méter mélyen, már csak valami amorf fémtömegnek tűnt, mintsem egy hajdan volt dicsőséges köztársasági lépegetőnek. De még ez a fémhalmaz is fájdalmas sebet ütött a geonosisi szívekben, mikor a kürtő alján megannyi geonosisi porontyot temetett maga alá. Mint egy darázsfészek, úgy bolydult fel minden. Mint a feldühödött darazsak, úgy reppentek fel a túlélők, ragadtak fegyvert, vagy épp a kezükben levő szerszámmal indultak rohamra a lépegető ellen. Sokan pusztakézzel, halálmegvető bátorsággal tartottak a többi geonosisival a hatalmas lépegető ellen. Ami viszont nem lőtt rájuk. Nem is mozdult. Valószínűtlennek tűnt, hogy bárki is élve maradt volna a romokban. Ám egy geonosisi különítmény ezzel a feltételezéssel nem elégedett meg, ezért odarepültek, hogy az esetleges túlélő klónokat elpusztítsák. Ám nem találtak senkit élve bent. Vérszomjas, fájdalmas dühhel hatoltak be a géptestbe, de csak hullák hevertek mindenhol. Miután mindent átvizsgáltak, kimenekítették a túlélőiket az omladozó kürtőből. A szomszédos kaptárakból sokan átjöttek segíteni nekik, romokat takarítani, sebesülteket hordani, menteni, ami menthető. Ekkor hallották meg a távolban egy csata morajlását, ahogy hallhatóan páncélosok estek egymásnak eget rengető morajlással. A geonosisi klánok azonnal döntöttek – odacsapnak. Elegük volt már, rettenetesen. A droidokból is, akik ugyanúgy a földüket tiporták, mint a klónok. Az ő hazájukban öli egymást a két frakció. Az ő légterükből zuhannak a házaikra a repülők, az ő földjeiket perzselik fel a szembenálló felek, az ő porontyaik éheznek, élnek egy háborúszaggatta világon, vagy halnak meg oly fiatalon. Elindultak délfelé, sebesen száguldó swoopokon, felettük pedig az elitek repültek, zizegő szitakötő-szárnyakon. Már jó messze, a távolban volt csak a Behemót. A csata zaját egyre közelebbről hallották, gyorsan közeledtek. A csata zajai azonban hirtelen elültek, úgy tűnt, hogy vége, de ők töretlenül közeledtek. Ha a klónok nyertek, hát reszkessenek. Teljes sebességgel száguldottak. Ám legnagyobb megdöbbenésükre egy visszavonuló CIS osztagba futottak. A geonosisiak parancsnoka pürrögve karattyolt valamit, széles gesztusokkal mutogatva a helyszín felé. A droidparancsnok megállította a tankját, és kidugta a fejét fent a nyíláson.

-Tolmácsot!

Rövidesen előkerült egy fordító droid.

-Mit mondott? -kérdezte a droidparancsnok.

-Azt kérdezte, hogy megsemmisítettük-e a betolakodó klón kutyákat?

-Mondja meg neki, hogy két lépegető közül egyet megsemmisítettünk, igen.

A tolmács karattyolni kezdett. Majd visszafordult a parancsnok felé, hol beszélve, hol kuruttyolva fordított mindkét félnek.

-És a másik?

-A másikhoz nem volt elég erőnk.

-Hogyhogy? Ez a sok nagy gép, ez a sok droid nem elég egy lépegető megsemmisítéséhez?

-Túl sok veszteségünk volt. A csata folytatása nem logikus. Bevárjuk a Hailfire-öket, és az NR-N99-eseket. Ha megjön az erősítés, rajtuk ütünk.

-De addig elmennek! Nem menekülhetnek!

-Nem fognak. A gép sérült.

-És maguk elmenekülnek egy sérült vasszörnyeteg elől?

– Nem „menekülünk”. -kérte ki magának a racionális droidparancsnok. Mi visszavonulunk. Az egészen más! Megvárjuk az erősítést, és végzünk velük!

-És mi van ha ők is erősítést kapnak? Mi van, ha értük jönnek?

-Értsék meg, a csata folytatása nem racionális. 

-Akkor majd mi! A hős geonosisi nem fél! Megvédi a hazáját, eltiporja a betolakodókat! -fejezte be a fordító droid a fordítást, mert még egy ideig dühösen taglalták a geonosisiak, hogy ők bizony más fából vannak faragva, mások a motivációik, de ez a droidokat nem érdekelte tovább. Őket a jéghideg logika, és a százalékok érdekelték. Míg a geonosisiak a földjüket védték. Dühödten szárnyra kaptak, swoopokra pattantak, és valóban elviharzottak dél felé.

**

-Fiúk, át kell menni a Gigászba. Meg kell nézni, hogy valaki életben maradt-e. Doc, jöjjön velem! -szólította meg a lépegető felcserét Goodwill. Hozza a gyógycuccait. Morty, magának nincs lövege, jöjjön velünk, fedez minket. Sonic! Maga is velünk jön! Meg kell nézni, jó-e Gigász távolsági adó-vevője. Szükségünk lesz magára is, hogy segítséget kérhessünk végre.

-Igen, Uram! -pattant fel minden megszólított klón. A kis csoport kézifegyvereket vett magához, Doc pedig még hozta a medikai készítményeit és felszerelését is, Sonic pedig pár szerszámot, amivel ha kell, megpróbálja megbütykölni a Gigász 2 adóját.

-Mobile! Vigyen minket közelebb a Gigászhoz!

A páncélos lassan mozgásba lendült, és közelebb ment a kilőtt társához. Minimálisra kell szorítani azt a távolságot, amit a katonák a biztonságos lépegetőn kívül kell megtegyenek. Goodwill úgy gondolta, hogy a droidok lehetséges, hogy csak látszólag vonultak vissza. És tán rajtuk ütnek ismét. Ha kint lófrálnak a biztonságos Góliáton kívül, akkor sérülékenyebbek. Bár a klónok páncélban voltak, de ez gyakorlatilag maximum a gyalogdroidok kézifegyverei ellen védi meg őket. A tankok, droidikák, páncélosok ellen nem. A Góliátnak elérhető távolságban kell lennie. A gép lassan oda  is battyogott végre a Gigász mellé. Az oldalajtó felnyílt, és a kis csoport kiugrált a lépegetőből. Gyorsan odaszaladtak a Gigász oldalán tátongó lyukhoz, és bemásztak. Szörnyű látvány fogadta őket. Ahogy sejtették, Grandéék megpróbálták eltorlaszolni a bejáratot, egy fegyverszekrény hevert a lyuk előtt. Belül mindenhol karbonnyomok a falon, szinte minden szétlőve. Sajnos a legénység is. A fiúk a padlón hevertek, szitává lőve. Doc ugyan odaguggolt mindegyik mellé, de már a szétlyuggatott páncélok alapján is látható volt, nem lesz túlélő. Szomorúan nézett Goodwillre, és megcsóválta a fejét.

-Mind meghaltak…

Goodwill nyilván sejtette ezt, de borzasztó volt hallania, és látnia is. Megacélozta magát, és a rádióshoz fordult:

-Sonic! Maga jön! Hol az az átkozott távolsági adó?

-Máris mutatom Uram.

Sonic odasietett a falon egy dobozhoz.

-Ez az. Legalábbis a beltéri rész, a kezelő egység. Lefuttatok gyorsan egy diagnosztikát!

A rádiós gyorsan nyomkodott pár gombot, fények villantak fel, majd aludtak el. Visszafordult Goodwillhez.

-Úgy tűnik, egyben van! A külső rész is működik, és ez is itt bent!

-Remek. Fogjon munkához! Keresse Point Raint, vagy bárkit, akit tud, csak hozzon be nekem valakit!

-Uram, igen, Uram!

Sonic gyakorlott kézzel nyomkodott le pár kapcsolót. Sorban próbálta azokat a frekvenciákat, amin a klónok forgalmaznak. De minden csatorna néma volt. Sehol semmi. Próbálta kiterjeszteni a frekvenciát, de senki sem felelt. Szenvtelen sercegés volt csak, statikus zörej, de senkit nem tudott elérni.

-Uram, úgy tűnik, hogy még vagy nem értek oda Point Rainbe, vagy még rádiócsend van. Nincs senki elérhető közel s távol.

Szomorúan néztek egymásra. Hát ennyire nincs szerencséjük? Minden ellenük játszik össze, csoda, hogy egyáltalán még életben vannak.

-Mikor várható hogy odaérnek? Mikor lesz feloldva a rádiótilalom?

-Elméletileg egy, maximum két órán belül.

-Itt maradjunk? Megpróbáljuk később is?

-Negatív. Ismerik a helyzetünket. Ha visszajönnek bajba kerülhetünk.

-Nyilván visszajönnek majd. Csak az a kérdés, hogy mikor. – gondolkoztak szinte egymás szavába vágva.

-Uram, beállíthatunk egy vészjelzést. Akkor a távolságin automatikusan kimegy a Gigász helyzete, rendszeres ismétlődésekkel küldve a jelet, mi pedig elindulhatunk Point Rain felé. Majd veszik, amikor megnyitják a csatornákat.

-Ennek lesz látható nyoma? Ha visszajönnek a droidok, észrevehetik a jelet? Megsemmisíthetik?

-Igen, ez a kis jelzőfény fog villogni a konzolon Uram. Ha visszajönnek, és bejönnek ide, észrevehetik. Akkor szétlőhetik az adót, és a jelnek vége.

-Ki tudja iktatni a jelzőfényt?

-Megpróbálom kikötni, Uram.

Sonic serényen munkához is látott. Kis hidrokulcsaival kilazított pár rögzítő elemet, és leemelte az adó burkolatát. Elkezdett a drótok közt matatni.

-Mi legyen a bajtársainkkal Uram? -fordult oda Morty a Parancsnokhoz.

Goodwill összeráncolta a homlokát. Nem akarta itt hagyni őket. Megérdemelnék, hogy legalább méltó módon eltemessék őket. Hogy hazavigyék a testeket. De a Geonosison nappal nagy a meleg. Ki tudja, mennyi ideig kényszerülnek még itt lenni. Egyáltalán hazajutnak-e valaha? Tíz hullával egy légtérben, akár napokig…? 

Ahogy a többiekre nézett, látta, hogy bennük is hasonló gondolatok futnak végig. Tanácstalanok voltak. Ám úgy döntöttek, hogy nem hagyják itt a testvéreiket. Átviszik őket a Góliátba. Megpróbálják hazajuttatni mindet, hogy a méltó végtisztességhez juthassanak.

Sonic hirtelen kiegyenesedett, és megszólalt:

-Kész is. A jelzőfény kiiktatva. Elméletileg nem fogják észlelni, hogy… A füléhez kapott. Sisakjába épített szenzorai jeleztek. Szárnysuhogást hallott. A jelen erősített, majd elhaló, remegő hangon megszólalt:

-ELITEK!

***

A kis csapat sápadtan kapott a fegyverei után. Sisakjaikat fejükbe nyomva rohanvást indultak a lyuk felé. Goodwill rádiózni kezdett:

-Fiúk, Geonosisiak jönnek!

A Góliát minden rendszere felzúgott. 

-Uram, a Gigász takarásában vagyunk! Nem látunk semmit! -kiabálták sisakmikrofonjaikba bent a klónok.

S valóban. A Góliát olyan közel volt, hogy az ágyúk nem láttak semmit, csak az előttük fekvő Gigászt. Eltávolodni nem tudtak, hisz a csapat egy része még kint volt. Map a stratégia térképen gyorsan közeledő piros pöttyöket látott. Sok piros pöttyöt…

-Siessenek Uram, vakok vagyunk! Az ágyúk így nem tudnak fedezőtüzet biztosítani!

Goodwill motorzúgást hallott. Egyre közeledő, ezáltal egyre hangosabb swoopok motorikus hangját. Rohantak, még pár méter a Góliátig. Hirtelen meghallotta az elit geonózisiak jellegzetes szárnyverését is. De nem látta őket. Hol vannak? Felemelte a fejét, és észrevette: a Nap felől támadnak! Szinte merőlegesen, fentről közeledtek.

Klopfoló magasabban volt, mint az orrütegek, így jobban átlátott a hason fekvő Gigász fölött. Beindult a felső üteg, egyedüliként ő tudott lőni, meg is kezdte a swoopok támadását. Az ágyú hangos bömböléssel kezdte magából okádni a tüzet. Klopfoló nem látta a feje fölött érkező elit geonosisiakat. De ha látta volna is, nem tudna mit tenni. A toronyágyú nem légvédelmi üteg. Egy fix páncéltörő installáció, korlátozott felfelé mozgással.

Goodwill hangosan üvöltött: -Klopfoló! Azonnal szálljon ki a kosárból! Jöjjön le!

A kis csapat pár lépéssel a Góliát előtt megtorpant. Az oldalajtót kinyitották nekik már a többiek, de nem szálltak be. Kézifegyvereikkel tüzet nyitottak az elitekre, hogy fedezzék Klopfolót.

Klopfoló kimászott a kosárból, és az oldallétrához pattant. Mellette záporoztak a társai lövései, akik próbálták fedezni, míg lejön a Góliát tetejéről. Az egyik elit geonosisi szonikus fegyvere hang- és lökéshullámokat bocsájtott ki Klopfolóra. A klón a fejéhez kapott, mintha a fülét akarta volna eltakarni. Majd elernyedt, és mint egy zsák, úgy zuhant le a Góliátról. Morty mellett ért földet, tompán csattant mellette a földön. A klón lehajolt érte, hóna alá nyúlt, ám egy elit őt is eltalálta. Morty rángatózni kezdett, majd összeesett. Egy lövés elérte Goodwill parancsnokot is. Érezte, ahogy ájulás környékezi. Kezei elkezdtek remegni. Hánynia kellett. Idegrendszere mintha sérült volna, rángások törtek rá. Páncélzatába beépítettek egy szonikus betétet, de mégis úgy érezte, mintha áramütés érte volna. Tagjai véletlenszerű módon hol itt, hol ott, rángásba kezdtek. Térdre rogyott. Küzdött az ellen, hogy elájuljon. Mellette Morty is rángani kezdett a földön. Alányúlt, és elkezdte vonszolni a Góliát felé. Közben Klopfoló felé tekintett. A klón nem rángott. Meg sem mozdult.

Az oldalajtóban megjelent Swift és Jolie. Ki akartak ugrani, segíteni bajbajutott társaiknak. Goodwill  rémülten nézett rájuk. Odaüvöltött:

-Maradjanak bent! Nehogy kijöjjenek!
Doc-ra és Sonic-ra nézett. A két klón felé indult. Nem akarta, hogy nekik is bajuk essen. Rájuk parancsolt:

-Befelé!

A medic és a rádiós megtorpant picit, majd engedelmeskedett. Odarohantak a lépegető ajtajához. Felnyúltak a kezükkel, és Swifték beemelték a Góliátba előbb az egyiket, majd gyorsan a másikat is. Logan ágyúja megszólalt. Kibukkantak a Gigász mögül a swoopos osztagok. A tüzér kaszálni kezdett parancsnoka körül. Swifték kétségbeesetten nyújtották a karjaikat kifelé:

-Jöjjön Uram!

Goodwill erejét megfeszítve húzta, vonszolta Morty testét. Alányúlt, és ölébe vette. Felemelte, Swift és Jolie kikapták a kezéből, és beemelték a Góliátba. Elkezdett elsötétülni körülötte a világ. Mielőtt eldőlt volna, érezte, hogy négy erős kéz megragadja, és emelkedik. Mintha repülne. Elvesztette az eszméletét. Társai gyengéden tartották, beemelték a Góliát biztonságos belső terébe, majd hangosan csattant az oldalajtó mögötte. A fiúk óvatosan letették, hátát nekitámasztva a Góliát falának, majd az ütegeik felé rohantak.

-Mobile, vigyél innen minket! 

A sofőr azonnal elindult. Nyílt terep kell, ahol az ütegek rá tudnak fordulni a swoopokra. Ha már csak pár méterre eltávolodnak a Gigásztól, már jobbak az esélyeik.

A geonosisiak csak úgy sereglettek körülöttük. Logan ágyúja kaszált köztük, de nem érdekelte őket. Olyan önfeláldozó módon támadtak, olyan tökéletes összhangban, mint egy raj darázs. Vagy mint a hangyák. Valamiféle kaptártudat által irányítva. Nem volt én. Csak mi. Nem volt félelem. Csak valamiféle szent cél. Valami megmagyarázhatatlan, és ember számára felfoghatatlan közösségtudat. Ha egy elesett, a helyére egy másik lépett. Lépésről-lépésre közeledtek, s immár lényegtelen volt, hol áll a Góliát, takarásban, vagy nyílt terepen, mint megannyi hangya, ellepték a lépegetőt. Feketéllett a sok geonózisitól. Eszeveszett dühhel és megszállottsággal keresték a gyenge pontjait. Mindent, ami kint volt, letörtek, szétzúztak, vagy dárdáikkal döfködték. A Góliát ágyúit is ráncigálták, megpróbálták kiékelni őket a dárdáikkal. Amelyiket sikerült, az egy irányba nézett tovább a továbbiakban, mozogni nem tudott. Oda tudott lőni, ahol utoljára volt. Ezek az ágyúk onnantól semmit sem értek. Egyszerűen kikerülték őket a geonózisiak. Nem tudott az ágyú csöve utánuk fordulni. Ha pont nem került elé az egyik geonózisi, akkor csak dísznek volt onnantól, de lőni nem tudott. Célzott lövést leadni legalábbis. Arra pedig vigyáztak a geonózisiak, hogy lehetőleg a statikusan előremeredő ágyúcső elé ne kerüljenek. A torony is üresen, Klopfoló a porban. Bár az a hatalmas üteg túl nagy volt, hogy kiékelhessék, és túl erős, hogy kárt tehessenek benne, a tüzért kiiktatták, így az az ágyú sem ért semmit. Nem volt aki kezelje. A Góliátot legyőzte egy parányi ellenfél. Egy kicsi. Egy sokak által lebecsült faj. A geonózisi. S lám, menekülnek előlük. A hatalmas gép lomhán, bicegve távolodik a Gigásztól, sérült lábait immár teljes kapacitással terheli Mobile, el innen, el! Egy geonosisi alul mászik a gép hasán, s megtalálja azt a sérülést, amit a csatában a Góliát alá férkőző szeparatisták lőttek a hasába. Purrogva szól a társainak, odamászik a páncélsérüléshez, és megpróbálja bedugni a kezét, ám lepottyan. Az egyik láb alá kerül, ami eltiporja. Társai dárdáikkal feszegetik a kis rést, mint egy konzervnyitóval, próbálják valahogy tágítani, de nem megy. A duracél erősebb. Az egyik benyúl a résen, s valami csöveket talál. Próbálja kiszaggatni, nem tudja. Bedugja a fejét, és fanatikus megszállottsággal elkezdi harapni, marcangolni. Hirtelen a vezeték szétroppan, s valami viszkóz folyadék fröccsen a pofájába, szemeibe, de nem érdekli, csak tépi-tépi. A folyadék spriccel, nagy nyomással, s mintegy véres csíkot húz a menekülő Góliát után a porban. Eltrafálták. A hidraulika csöve volt. Közben fent is mindent, antennától dobozokon át vezetékekig, lecsupaszítják a nyers fémig. A nyomás csökken, a Góliát lassul. Egyre fájdalmasabb, és egyre reménytelenebb módon vonszolja magát. Még pár percig bukdácsol, majd végleg megáll. Pár kilométerre a Gigásztól, immár a Góliát is mozgásképtelenül vesztegel a Geonosis kegyetlen sivatagában.

**

A geonosisiak oly közel voltak a prédához, de mégis oly távol. Bár a lépegetőt megbénították, nem fértek hozzá a klónokhoz. Hiába marcangolták, döfködték, tépték-harapták a fémszörnyeteget, a klónok bent egyelőre biztonságban voltak. A szikár kis kezek emberfeletti erővel feszegettek minden illesztéspontot, minden lemezszélt, minden sebezhetőnek tűnő részt, de a Góliát ellenállt nekik. Mint egy teknősbéka, amit bár körbevettek, felfordítottak, ezáltal elmenni nem tud, de behúzta magát a páncéljába, ezért nem férnek hozzá a ragadozók. Egyelőre. De nem lankadtak, nem adták fel egy pillanatig sem. Alámásztak, próbáltak rést keresni, dárdáikkal feszegettek mindent, ám kitartó erőfeszítéseik ellenére sem értek el semmi eredményt. Hirtelen az egyik elitnek támadt egy ötlete. Purrogva jelzett a többieknek, akik egy szempillantás alatt lemásztak a pilótakabin ablakáról. Azt is próbálták betörni korábban, mert gyenge pontnak tűnt, de a Teth-i csata után belőtt, majd megerősített páncélüveg ellenállt a dárdáknak. Ennél az elitnél azonban nem szonikus fegyver volt, hanem lángszóró. Kolibriként lebegve az ablak előtt pár méterrel ráirányította a fegyverből kitörő hatalmas hővel rendelkező tűzsugarat, majd elkezdte hevíteni a kabinablakot. Bent Mobile rémülten nézte, ahogy egyre több és több elit geonózisi jelent meg előtte hasonló fegyverekkel, és izzó sugárral perzselték a Góliát sofőrfülkéjének ablakát. Hirtelen egy hajszálrepedés jelent meg előtte. Az üveg pattant egyet, majd a repedés gyorsan végigszaladt, egész a keretig. Majd több, oldalirányban, sebesen terjedve. A kabinablak recsegni kezdett. A színe is megváltozott, ahogy hevült, olvadt. Úgy tűnik, rést találtak a teknőspáncélon! Az üveg vészesen hevült, repedezett. A geonosisiak izgatottan karattyoltak, és egyre több és több gyülekezett ide. Érezték, hogy most meglesz! A lángszórósok mögött egyre több jelent meg, készen a behatolásra. Ha az üveg megadja magát, beözönlenek, mind! Bent további klónok jelentek meg a fülke túloldalán, valamit ordítottak, amit a geonosisiak úgy hallottak, hogy „Mobájl dzsürre beh a rokhtehrbe”, meg hogy „záhrjátoc be dzsorsan a pánszélajjhtoct” majd az összes eltűnt a fémszörny gyomrában.

Pont jókor. Az ablak még remegett, pattogott egy kicsit, majd hatalmas robbanással szilánkosra tört, és kihullt a helyéről. Az elitek leállították a lángszórókat, s felreppentek magasabbra. A gyalogos geonosisiak meg sem várták hogy a rés kihűljön, vagy nem foglalkoztak a szilánkok kiverésével, már sereglettek is befelé. A szilánkok véresre hasogatták őket, de egyre több és több hatolt be a Góliát sofőrfülkéjébe. A gép belsejébe azonban nem tudtak továbbmenni. A klónok bezárkóztak. A sofőrfülke és a belső tér közti zsilipajtó egy vastag, erős páncélajtó volt. Hiába estek neki, ezen megint fentakadtak. Dühödten kaszabolták, feszegették, de a teknős még beljebb húzta magát a páncéljába. Féktelen dühükben szétverték a műszerfalat, az összes irányítókonzolon levő jelzőfény kialudt, a vezérlések, a kormány, a navigációs eszközök, mind-mind cafatokra lettek verve, szurkálva, harapva. Az bizonyos, hogy a Góliát magától innen már nem megy el. Ám a klónok még mindig élnek.

**

Point Rainbe egymás után érkeztek meg az egységek. A gyalogosszállító gunshipek szinte mind megérkeztek. A páncélosszállítók közül azonban egy sem. Anakin, Rex, és Ahsoka minden Republic Gunshipet személyesen fogadott, és gondterhelt tekintettel néztek a fellegek felé, hátha jön még valaki. Türelmetlenül, egyre idegesebben fürkészték az eget, de az utolsó beérkező transzport óta hosszú, véget nem érő percek teltek már el. Lassan egy óra az már. És bizony csak nem jönnek a LAAT/c gépek. Pusztán csak gyalogosállománnyal nem lesz könnyű végrehajtani az egységre váró, nem könnyű feladatokat. Arról nem is beszélve, hogy sok jó klón, sok jó barát tűnt el. Vagy legalábbis egyelőre nem érkezett meg. Még remélték, hogy talán csak késnek, talán csak lassabbak, mert nehéz terhet cipeltek. De ez egyre hiúbb reménynek tűnt. Ennyi idő alatt a LAAT/c-knek is meg kellett volna már érkeznie. A LAAT/i-kat már kipakolták, a gyalogság gyakorlatilag készen állt a folytatásra, de a lépegetők nélkül mihez kezdjenek? Ahsoka nagyon aggódott Goodwill parancsnokért. De ahogy a többi lépegető, úgy a Góliát sem érkezett meg.

-Mester! Érzem, hogy élnek! Tudom!

-Előbb mondtam már Szájas. Nem tudunk mit csinálni! Még ha így is van, nem tudjuk hol vannak.

-Visszamegyek értük, Mester. Megkeresem őket. –folytatta makacsul Ahsoka.

-Nem mehetsz Ahsoka. Szükségünk van rád. Itt és most. A feladatra koncentrálj, ne a vágyaidra! –felelte Anakin.

-Ezek nem csak vágyak Mester. Hát te nem érzed? ÉLNEK!

-Nem érzem Ahsoka. Bevallom, nekem nincs is olyan jó kapcsolatom a lépegetőparancsnokokkal, nem vagyok úgy rájuk hangolódva, mint te.

-Akkor higgy nekem Mester!

-Nem mondtam, hogy nem hiszek, Ahsoka. Csak azt, hogy a feladatunkra kell koncentrálnunk. Obi-wan nem egyszer feddett meg engem is, ha egy klónért kockáztattam egy küldetést. Ők vannak értünk, nem mi értük. Ezt mondta mindig.

-Te is tudod Mester, hogy ez ÍGY nem igaz. Ráadásul olyan kegyetlen gondolat, hogy az borzalom! Ők nem csak valami használati tárgyak, amik miértünk vannak! Nem lehet, nem szabad így gondolkoznunk! Emberek! Számítanak ránk!

-Tudom Ahsoka. Hidd el, én magam is állandóan küzdök ezzel a gondolatsorral. Nem nevelték ki teljesen belőlem még a Jedik, de kénytelen voltam belátni, hogy van benne némi igazság.

-Mester, segítenünk KELL!

-Nem tudunk rajtuk segíteni! Értsd már meg! Hogy segítesz? Nincs hordozónk. MINDET lelőtték! Ha tudnánk is, hogy hol vannak, nem tudjuk őket kiemelni! Hogy hozod ki őket?! Ha élnek is egyáltalán, mit csinálsz velük?

-Akkor életben tartom őket Mester… Amíg csak lehet. Aztán majd te küldesz hordozót. Megnyered a csatát, és utánam jössz.

-Mivel Ahsoka?

-Nem tudom Mester. Majd megoldod. Mindig megoldod. Eddig is megoldottad. Engedj elmenni! Adj egy Gunshipet, hadd menjek vissza! Majd utánam jössz. Majd megkeresel. Engem érezni fogsz az Erőben, megtalálsz könnyen. Hadd segítsek nekik! Egyre gyengébben érzem őket, félelemrezgéseket érzek az Erőben, elhaló életjeleket… Félek, később már nem lesz kiken segíteni!

-Ahsoka, rád ITT van szükség. Több ezer klón van itt is. Ők is számítanak rád. Mindannyian.

-Tudom Mester. De mondd kérlek, ha neked van tíz bárányod, és az egyik beesik a kútba, otthagyod-e a kilencet, hogy lemássz azért az egyért, és kihúzd onnan?

Anakin szomorúan, de ugyanakkor büszkén nézett kis Padawanjára. Mint ha saját magát látta volna. Mint ha pár évvel ezelőtti önfejű, akaratos, világmegváltó énjét látta volna Ahsokában. Aki bár jót akar, de túl veszélyes. Önmagára, de hosszútávon a többiekre is. A küldetés sikere foroghat kockán. Nem elég, hogy nincs páncélosuk, még Ahsokát is nélkülöznie kelljen a roham során? Az bizony itt is sok klón életébe kerülhet. Akik mind-mind életben maradnának, ha Ahsoka ITT MARADNA. Még ha ő nem is érezte, de elhitte Ahsokának, hogy vannak túlélők. Egyszerűen azt nem tudta, melyik ujját harapja meg. Ha valóban vannak túlélők, ellenséges területen egyedül nem valószínű, hogy túlélnek addig, mire ők megnyerik a csatát. Az sem biztos, hogy megnyerik… Meg végülis jól jönne egy lépegető is. Azon túl, hogy kimentenék a klónokat, Ahsoka is megnyugodna, és legalább támogatná őket egy AT-TE. Bár ki tudja, milyen állapotban van az a lépegető… De mivel emeljék ki, ha meg is találják? Gondterhelten ráncolta a homlokát, majd döntött. Odafordult egy közelben ácsorgó klónhoz.

-Kommunikációs tiszt! A rádiótilalmat feloldom.

-Igenis Skywalker Tábornok! –csapta össze a bokáit a rádiós.

Rövidesen felsercentek az adók, és a rádiósok elkezdték az éterben megnyitni a köztársasági frekvenciákat.

-Várom a parancsát Tábornok.

-Hívja Obi-wanékat! Nem! Öhm… vagyis… inkább hívja Mundiékat!

Anakin egyelőre nem akart Kenobival beszélni. Tudta, hogy Mestere mit mondana. Úgyis elutasítaná. Még kicsit ki is oktatná. Most arra nem igazán vágyott. Talán Mundival könnyebben zöld ágra jut.

A rádiós gyorsan nyomkodott a kapcsolókon valamit, majd rövidesen jelzett, hogy Mundiék a vonalban.

-Mundit kérem! Itt Anakin Skywalker!

Hamarjában előkerült Ki-Adi-Mundi a túloldalon.

Kiderült, hogy őket is támadás érte, ők is veszteségeket szenvedtek. Lépegetőket is vesztettek, és a gyalogságból is sokan meghaltak, mert Geonosisi támadás érte őket egy barlangban, ám Mundi lángszórósai visszaverték a támadásukat, és elértek a gyülekezési pontjukra. Ezért is voltak ők már rádión elérhetők. Bár nem forgalmaztak, de megnyitották a csatornáikat. Közölte, hogy Obi-wanék még nem jelentkeztek. Anakin is beszámolt mindenről, ami velük történt eddig, és egy nélkülözhető LAAT/c hordozót kért Mundiéktól. Mundi bár tudott volna nélkülözni egyet, ám a gépnek olyan terület felett kellett volna átrepülnie, melyet ellenséges légvédelmi ütegek ellenőriztek, ezért ezt rendkívül kockázatosnak tartotta volna. Ha a hordozó nagy ívben kerülne, nagyon soká érne Anakinékhoz, és hát ezek szerint a többi területen is volt légvédelmi tűz, ahogy a példa mutatta, Anakinékat is megtizedelték, azaz a többi repülési zóna sem volt biztonságos. Mundi inkább azt javasolta, hogy Anakinék menjenek Obi-wanéknak segíteni, egyrészt mert velük is történhetett valami, hogy ha még nem jelentkeztek, másrészt közelebb lettek volna, és tán Kenobiéktól könnyebben lehetett volna LAAT/c hordozót szerezni. Anakin szomorúan zárta le a beszélgetést, ezek rossz hírek voltak. És LAAT/c sincs tehát. Ahsokára pillantott. Ahsoka mindent hallott, hiszen végig ott állt mellette. Ő is lehangolt volt, ám a kislányban nagy volt a tettvágy. Ő menne. Ő az esélyek ellenére is visszamenne, mert hisz. Hisz abban, hogy még élnek Goodwill-ék. Hisz önmagában, tudja, megvédi a klónokat, amíg csak tudja életben tartja őket. És legfőképp hisz az Erőben. Ennek így kell lennie.

-Rex! Jöjjön ide!

-Igen, Skywalker Tábornok!

-Fogjanak egy Gunshipet, és menjenek vissza a túlélőkért. A lépegetőt nem tudjuk kiemelni, de akit tudnak, hozzanak ki onnan.

-Igenis Tábornok!

-Rex, egy lépésre ne távolodjon el Ahsokától! Maradjon vele, vigyázzon rá! Felesleges kockázatot ne vállaljanak! Keressék meg a túlélőket, hozzák ide őket.

Rex elmosolyodott. Majd katonásan tisztelgett.

-Nyomában maradok Uram, mint egy árnyék.

-Köszönöm Mester! –mosolyodott el Ahsoka is. Köszönöm, hogy bízol bennem. Meglásd, nem fogsz csalódni. Jól tanítottál. Semmi baj nem lesz. Hazahozzuk a fiúkat!

-Vigyázz Ahsoka! Légy óvatos!

-Úgy lesz Mester! –totyogott Ahsoka, egyik lábáról a másikra állva. Látszott, hogy ő már menne.

-Szájas, nem fókuszálsz! Higgadj le! Érezd, ahogy az Erő áramlik! Hagyd, hogy átjárjon, és csak utána cselekedj! Koncentrálj! Figyelsz egyáltalán rám?

-Persze, figyelek Mester! Mehetek?

Anakin nem tartóztathatta tovább. Le kell róla emelje a gondoskodó, védelmező szárnyakat, hagynia kell kirepülnie.

-Menj. Az Erő legyen…

-Skywalker Tábornok! Érkező gép! -rikkantotta az egyik navigátor, félbeszakítva Anakin búcsúmondatát.

A klónok egyetlen pillanat alatt harckészültségbe vágták magukat, és feszült éberséggel az eget fürkészték. Kézifegyvereiket felfelé emelve felkészültek arra, hogy bármi is bukkan elő a fellegekből, ők ha kell, akkor megvédik magukat. Anakin a navigátorára pillantott. A klón az egyik Gunship radarját bámulta, és gombokat nyomkodott.

-Ellenséges?

-Nem Uram! Úgy tűnik, a mieink! A miénk!

Az egyik gombot lenyomva tartva beleszólt a mikrofonba.

-Érkező jármű, azonosítsa magát!

-Itt az Angel nevű LAAT/c hordozó! Engedélyt kérek a landoláshoz!

-Az Angel? Az a Kolosszus hordozója Uram! Mégis csak lesz lépegetőnk! De jó hallani téged! Gyertek, szálljatok csak le!

A klónok megnyugodva eresztették le fegyvereiket. Ahsoka és Anakin is izgatottan sietett a LAAT/c elé. Már hallatszott is, igen, ez egy lépegetőhordozó öblös motorhangja! De jó!

Kibukkant az Angel a fellegek közül, és mint egy viharvert madárka, billegve ereszkedett, de jaj, alatta csak pár fémcafat, roncsok, a Kolosszus maradványai! Anakin torkában gombóc keletkezett. Ahsokára nézett. A kislány is óriási, rémült szemekkel meredt a Kolosszus roncsaira. Steel parancsnok… és a fiúk mind… ez borzasztó! Nagyon kedvelte őket is. Teth óta barátok. Hogy fogja a kislány ezt a sok borzalmat megemészteni? Tudta, ezek után nem tartóztathatja. Ha Goodwill tényleg él, a kislány mindent meg fog tenni, hogy ne jusson Steel sorsára. Ahsoka vállára tette a kezét. Padawanja lehajtotta a fejét, és egy könnycsepp gördült végig pirosas arcán. Ahsoka átölelte Mestere derekát, és elsírta magát. Anakin is alig tudta visszatartani.

-Minden rendben lesz Ahsoka. Odamész, megmented őket. Ők nem járnak így. Hiszek benned. Erős Jedi vagy. Hallod? Erős! És már van hordozód is. Vidd az Angelt, és hozd haza a Góliátot!

A pilóta óvatosan ereszkedett, majd nem túl magasról kioldotta a Kolosszust. Illetve ami maradt belőle. A tőle telhető legfinomabb módon pottyantotta le a roncsokat a földre, majd picit előrébb szállt, és letette az Angyalt.

Fáradtan tolta el a kabinablakot, és kászálódott kifelé, mikor látta, hogy Rex kapitány rohanvást érkezik felé. A parancsnok pár szóban beszámolt a helyzetről, és megkérdezte, mennyi üzemanyaga van még. Szerencsére volt, megfelelő mennyiség. A klón feszes vigyázzba vágta magát, és szinte látszódott távolról is az arcán, hogy bármilyen fáradt is, és bármit is élt át, vállalja a visszautat, és ha kell, kész máris indulni. Rex visszafordult és intett. Anakin elengedte a tanítványát, képletesen, és a valóságban is.

-Menj Szájas. Mentsd meg a barátod. Várlak, itt várlak, siess vissza hozzám!

Ahsoka megtörölte az arcát, és párás szemmel nézett a Mesterére. Szeretettel nézett fel rá, nem mondott semmit, csak biccentett. De tekintetében minden benne volt. Arca megváltozott, koncentrálttá vált. Kiegyenesedett, és határozott léptekkel elindult az Angel felé. Anakin látta, ahogy a kislány mentében kezeit egy pillanatra az övére teszi, végigsimít a kardjain, mintegy ellenőrzésképp, majd látta, ahogy immár nem egy kislány, hanem egy erős Jedi Padawan fellép a Gunshipre, majd az Angyal felemelte őket, fel, a fellegekbe… Anakin elgondolkozott ezen a képen. A dolog szimbolikája egyfelől nyugtatta, másfelől megrémítette. Egy ideig kísérte a távolodó gunshipet a tekintetével, majd gyors mozdulattal hátat fordított, és embereihez lépett. Meg kell szervezni az Obi-wanék megsegítésére indítandó hadmozdulatot. Rá most itt van szükség. Ahsoka helyt fog állni.

**

Goodwill magához tért. Időnként elvesztette az eszméletét, időnként magához tért. Most épp ismét tudatánál volt. Kinyitotta a szemeit. Egy pillanatra nem látott semmit. Szemeit összehúzta, próbált fókuszálni. Mintha egy csőbe nézett volna. A látómezeje szűk volt, egy kis kör, a többi, ami körülötte volt, mintha fekete lett volna. Próbált körbenézni. Nem tudta hol van. Ahogy elfordította a fejét, rájött, hogy a Góliátban fekszik, a padlón. Hátát a falnak támasztva, félig ülő, félig fekvő pózban. Ahogy fordította a fejét, látómezejébe kerültek a fiúk. Egy kupacban voltak, valamiről beszéltek. Rémültnek tűntek. Tanácstalannak. Logan észrevette:

-Magához tért! Gyere gyorsan Doki!

Doc odaszaladt hozzá, és mellétérdelt. A többiek is, mind.

-Hagyjatok körülötte helyet! Hadd legyen körülötte levegő! Álljatok picit távolabb!

A klónok hátrébb álltak. De aggódva pislogtak felé.

-Hogy van főnök?

-Iszonyúan szédülök. Forog velem a világ. Remeg mindenem. Hányingerem van.

-Idegrendszeri károsodást szenvedett Parancsnok. Úgy tűnik, valami új tervezésű hangfegyvere van a bogaraknak. Valami örvénygyűrű generátoros akusztikus fegyver. Eltrafálták Főnök. Még szerencse, hogy a tiszti ruhájában volt valami szonikus betét. Emiatt él még. De súlyosan károsodott az idegrendszere. Próbáltam magának gyógyszereket adni, de ilyen esetre nem voltunk felkészülve. Azért pár szurit kapott, infúziót kötöttem be, meg adtam fájdalomcsillapítót is.

–Köszönöm Doc. Akkor most már megmaradok?

-Reméljük Főnök.

-Állunk fiúk? Mintha nem mozogna a Góliát.

-Megbénítottak minket Parancsnok. Miután magát behúztuk, elleptek minket a geonózisiak. Valahogy hozzáfértek a hidraulikához, elfolyatták a folyadékot. Egy ideig tudtunk még menni, de aztán nem volt nyomás. Megálltunk. Aztán lángszórókkal megolvasztották a kabinablakot, és betörtek. Mobile is hátul van, lezártuk a zsilipet, ide szorult be mindenki.

-Mindenki? Nincs veszteségünk? Nem emlékszem semmire.

-Klopfoló… Klopfoló meghalt Parancsnok. És Morty is. Őt maga mentette meg kint, mikor eltalálták, de Morty nemrég meghalt. Súlyosan károsodott neki is az idegrendszere. Elvesztettük őt Főnök… -mutattak egy nem messze fekvő halottas-zsákra.

Goodwill oldalra fordította a fejét, és szomorúan konstatálta, hogy valóban ott egy hullazsák. De nem tudta azonosítani a zsákot Morty-val. Akit nagyon kedvelt. És ezek szerint ő mentette meg kint. Vagyis dehogy is! Nem mentette meg! Ha megmentette volna, most nem egy hullazsákban lenne! Hullámokban tört rá a gyász, a fájdalom és az önmarcangolás. Vádolta magát. Pedig dunsztja sem volt arról, hogy mi történt kint. Azt sem tudta, hogy ő is azért fekszik itt, mert kint maradt az embereiért a geonosisiak közt. Emiatt sérült meg. De nem tudta ezt, nem emlékezett semmire. A kinti dolgok teljes mértékben kiestek.

-Mi történt vele fiúk? Mi történt kint?

A srácok röviden felvázolták a kiesett történéseket, kezdve onnantól, amikor átmentek a Gigászba. Goodwill döbbenten hallgatta őket. Elképesztő hibát követtek el, amikor közel álltak a Gigászhoz. A Góliátban maradtak szemüvegén keresztül látva az eseményeket, elképzelve az ő szemszögükből is, meg szegény Klopfoló és Morty halála megrázta. Elérzékenyült. Nagy kövér könnycsepp gördült le az arcán. Orra is kicsit meglevesesedett úgy érezte. Szégyenkezett, hogy most a srácok előtt bőg. Odanyúlt, és elmaszatolta az arcán. A srácokra tekintve azonban nem azt látta, hogy megvetnék mert sír, vagy hogy gyengének mutatkozott előttük. Rémülten nézték. Doc gyorsan mellétérdelt, és az orrához tartott egy gézszerűséget, majd befújt az orrába valamit. Goodwill rápillantott a kezére. Nem takony, vagy könny volt az ujjain, hanem vér. Patakokban folyt a vér az orrából. Doc próbálta az ereket lezárni valamivel, de Goodwill körül ismét kezdett elsötétülni a világ. Teljes testében remegett. Mintha fázna. De nem fázott, mégis úgy remegett, mint a kocsonya. Feje félrebicsaklott, és elájult.

**

-Skywalker parancsnok, kérem jöjjön csak ide!

Anakin felegyenesedett a geonózisi térkép felől, és odalépett a navigációsok és rádiósok számára kialakított kis sátorhoz. Az egyik navigációs klón egy lokátort bámult, amin egy apró fény villogott. A rádiós pedig levette a fülhallgatóját, és Anakin felé tartotta.

-Ezt hallgassa Tábornok!

Anakin fejébe nyomta a fülest, és feszült figyelemmel hallgatta az ismétlődő jeleket. De nem tudta mire vélni.

-Jó, hallom. Mi ez?

Vészhelyzeti frekvencián sugárzott segélyjel Uram! A Gigász 2 jele!

-A Gigászé? Elérték őket, van kapcsolat?

-Sajnos nem felelnek Tábornok. Egyetlen frekvencián sem tudjuk elérni őket.

-Bajban lehetnek. Vagy talán még rosszabb… -súgták Anakin ösztönei, s mondta ki hangosan a félelmét. Feltételezem az a villogó pötty ott magánál az a helyzetük? -fordult a navigációs klónhoz.

-Igen Uram. Ellenséges zóna. Nem tudunk róla túl sokat, feltérképezetlen geonózisi terület. De az biztos, hogy ott nincsenek jó helyen…

Anakin arca gondterheltté vált. Homlokát ráncolva próbált megoldást találni egyre sűrűsödő problémáikra. Nincs több hordozójuk. Képtelenek kiemelni a Gigászt is. Ám a Góliát státusza még problematikusabb. Azt sem tudják, egyáltalán élnek-e még. A Gigász legalább életjelet ad magáról. Bár koránt sem biztos, hogy élnek is, de ott legalább van valami.

-Ahsokáék hol járnak most? -kérdezte meg végül a navigációs klónt.

-Máris nézem Parancsnok. 

A klón pár szakszerű simítást végzett a kapcsolókon, és megjelent egy mozgó zöld pötty is a lokátoron.

-Ők azok Uram.

Nem voltak olyan messze a Gigász villogó pöttyétől. Mondjuk olyan közel sem. De kis útvonalmódosítással rövidesen odaérnének. Anakin ismét a rádióshoz fordult.

-Hozza be nekem az Angelt.

-Igenis Parancsnok! Angel, Angel, jelentkezz! Itt a bázis, Angyal, jelentkezzetek!

Pár másodpercen belül az Angyal vonalban volt, a fiatal klónpilóta hangja törte meg a sercegő vonali zajokat.

-Itt vagyunk! Hallgatunk bázis!

Skywalker intett, hogy kéri a fülest.

-Adom Skywalker Parancsnokot!

-Itt Skywalker! Ahsokáék is hallják, amit mondok?

-Kiteszem Önt hangosbeszélőre Uram… Igen, most már mindenki hallja. Parancsoljon, beszélhet!

-Köszönöm. Figyeljetek Ahsoka! Küldünk nektek egy koordinátát. Egy jelre bukkantunk, a Gigász 2 vészjelére. Nincs messze tőletek. Úgy érzem, hogy támpontot jelent számunkra. Akár a többiek vonatkozásában is. Nem tudom pontosan, de valahogy összefüggenek a szálak az ösztönöm szerint. Menjetek oda! Vizsgáljátok meg a nyomokat. Ha még élnek, akkor vegyétek fel őket, kérdezzétek ki őket, hátha tudnak valamit a Góliátról is. Utána folytathatod a keresést.

-Értelek Mester. Kiemeljük a Gigászt? Mert ha visszavisszük, nem tudom, hogy a Góliáthoz odaérünk-e, időben. Túl nagy időveszteség lenne. Mit gondolsz?

-Ezen én is töprengtem. Azt javaslom, hogy emeljétek ki a Gigászt, ha jó állapotban van. Nagy hasznotokra válhat később, ha ellenségbe botlanátok. Vigyétek magatokkal! Bár picit nyilván le fog lassítani, de az ereje sokat jelenthet számotokra, ha beüt valami. A Gigász legénysége harcedzett, jók, segítenek nektek majd. Főleg, hogy ha a Góliáttal baj van. De vissza már csak egyet tudtok hozni. Ha megtaláljátok a Góliátot is, mérlegelj. A jobb állapotban levő gépet hozd vissza, és a két gép összes túlélőjét.

-Úgy lesz Mester. Küldd a koordinátákat.

Anakin biccentett, és a klónjai azon nyomban küldték a Gigász pontos helyét az Angyalnak. 

-Itt is van. Indulunk a célzónába!

-Az Erő legyen veletek!

Az Angel picit megdőlt, és felzúgó motorokkal száguldott immár az új koordináták felé. 

***

A Geonózisiak már rég teljesen lecsupaszították a Góliátot. Nem maradt rajta semmi kívül. Amit elértek, azt szétszaggatták, leverték, szétzúzták a dühödt geonosisi harcosok. Ám a klónokhoz nem fértek hozzá, rést továbbra sem találtak a pajzson. Úgy döntöttek, hogy kifüstölik őket. A korábban már bevált lángfegyvereikkel ezúttal nem az ablakot hevítették, hanem a Góliát fémfalát. A hatalmas monstrum falai immár helyenként vörösek voltak. A fém már-már izzott. Iszonyat erős volt, vastag, de azért jócskán melegedett már az elmúlt órákban. Bent is nagy volt a forróság. A fiúk el is hozták Goodwill parancsnokot a faltól. Nem lehetett nekitámasztani már semmit a falnak. Főleg nem a parancsnok alélt testét. Tűzforró volt a fal. Szinte sütött. A kabin hőmérséklete is rohamosan emelkedett. A levegő is egyre nehezebb volt, már szinte fájt belélegezni. Ráadásul azon kívül, hogy egyre elviselhetetlenebbül forró volt, lassan fel is élték. A feldúsuló széndioxid miatt egyre nyomottabb volt a levegő, bágyasztóbb, fullasztóbb. A legénység tudta, még pár óra, és ők is elájulnak. Aztán megfulladnak mind egy szálig. De úgy gondolták, hogy ezt nem várják meg. Méltatlan halál egy klónnak. Egy emberként, mindannyian ahányan csak maradtak, mind úgy szavaztak, hogy kitörnek. Nem fognak megfulladni, megfőni szeretett Góliátjuk vaskoporsójában. Inkább kitörnek, és szabadon, férfiként, harcban esnek el. Semmiképp sem itt, ebben a kelepcében. Magukkal visznek legalább pár bogarat is. És abban biztosak lehetnek ezek az átkozott geonózisiak, hogy a Köztársaság klónjai nem adják majd olcsón a bőrüket! Nem csak a Góliát miatt ütőképesek. Közelharcban is jók, lövéseik pontosak, csapatszellemük ugyanolyan fókuszált, mint amikor a Góliát fegyverzetét működtették tökéletes összhangban. Bátorságuk, moráljuk is a toppon van. Ugyanakkor azt is tudták, hogy nem nyerhetnek. A geonózisiak sokkal többen vannak. Körbe vannak véve. És bizony a geonózisi sem egy lebecsülendő ellenfél. Sőt! Már kicsinálták a Gigászt, és lám, most kicsinálják őket is. Tudták jól. Meg fognak halni. Már csak azt tudták megválasztani, hogy milyen módon. És úgy döntöttek, hogy szembenéznek a vitéz ellenséggel, és kard ki kard, harcban fognak elesni.

A klónokban ugyanakkor átfordult valami. Itt, a vég küszöbén, a világtól elszigetelve, ebben a megváltozott tudatállapotban nem számított immár, hogy mit gondolnak majd róluk a „rendes” emberek. Nem akartak többé megfelelni nekik. Bizonyítani. Harcedzettségüket, vitézségüket piszkos vértekkel, harci sebesülésekkel bizonygatni. Immár csak magukért akartak küzdeni. Barátaikért, társaikért, és önnön magukért. Ezért a pár emberért itt bent, a Góliát egyre forróbb gyomrában. Valahogy minden letisztult. És lám, a klónok rituálisan elkezdték tisztogatni a páncéljaikat, fegyvereiket, sisakjaikat. Amit idáig koszosan, horpadtan, szennyezetten mutogattak a külvilág felé, lássátok ti emberek, mennyit szenvedek értetek, mekkora hős vagyok, s bár csak klón, de annak a legjobb, legvitézebb, immár a távolba veszett. A páncél visszanyerte eredeti funkcióját. Hogy védi a testüket. Valameddig legalábbis… Utána pedig halotti ruhájuk lesz. És ők a legszebb ruhájukban akartak a halál szemébe nézni. Ünneplőbe öltözve belekacagni, és beleköpni a szemébe. Nem félek tőled. Sem a geonózisitól, sem a haláltól. Semmitől. Immár a „fényesség” nem a kopaszságot jelentette számukra, a kevés tapasztalatot a harctéren, vagy hasonlókat. Hanem a lelki- és testi tisztaságot. Felkészülést, rituális tisztálkodást, a bizonyos halál előtt. A srácok gondos koncentráltsággal tisztogatták a felszerelésüket, közben megacélozva a szívüket is. A Góliát legénysége az utolsó csatájára készült.

***

-Nincs mozgás. –nézelődött Rex.

-Már elmentek. Már vége. -vélte a pilóta.

-Sehol senki. Tegye le a gépet! –utasította Rex.

-Úgy tűnik. De nem tesszük le a gépet. Vigyen közelebb, és szálljon alacsonyabbra. Én kiugrom. Utána fent marad, és onnan fedez. A Gunship a levegőben erős, nem lehetünk óvatlanok. A földön védtelenek lennének. Csak én megyek. -bírálta felül őket a bölcs Ahsoka.

-Tano Parancsnok, Skywalker Mester azt parancsolta, hogy maradjak Ön mellett! –tiltakozott Rex.

-Tudom Rex. De ez lehet, hogy csak egy csapda. Akik ezt tették a Gigásszal visszatérhetnek. Lehet, hogy a közelben ólálkodnak, és várnak. Úgy tud segíteni most, ha nem hátráltat. Itt fent majd vigyáz rám. Az Angyal egyik ütegjét kezelheti, ha baj lesz majd fedez. Csak körbenézek, és jövök. A jelzésemre ismét felvesznek.

-Értem Parancsnok. Arra szálljon! –fordult Rex a pilótához. A Gunship halkan ereszkedett, és nem túl közel, de nem is nagyon távol megállt a Gigász közelében a levegőben. Ahsoka hátrament oda, ahol a Gunship nyitott része van, ahova fel szokták rögzíteni a lépegetőt, és kivetette magát a gépből. A repülő azonnal felemelkedett biztonságos magasságba, és a területet pásztázva fedezte a kislányt. Amúgy nevéhez méltóan, mintegy védőangyalként lebegett felette kivont karddal, azaz csőre töltött ágyúkkal.

Ahsoka finoman huppant le a geonózisi homokra. Kinyitotta a kardját, és szinte szemmel nem követhető sebességgel, Erő-Futással a Gigász 2 felé iramodott. Elmosódó csíkként fentről Rexék szinte nem is látták volna, oly sebesen szaladt, hogy ha zöld kardja nem húzott volna egy fényes csíkot arra, ahol épp járt, gyakorlatilag szabad szemmel követhetetlen lett volna. Átugrálva droidok maradványain, géproncsokon igyekezett a Gigász felé. Mindeközben ő mindent észlelt, és felmért. Észrevette, hogy rengeteg kilőtt szeparatista gépnek nem a Gigász felőli oldalán vannak óriási lőtt lyukak. Ekkora sérülést csakis egy AT-TE okozhatott. De nem a Gigász, hanem nyilvánvalóan egy másik AT-TE, ami az ellenkező irányból jött, mint ahol jelenleg a Gigász fekszik. Volt sok olyan is, amin a Gigász ütötte sérülések voltak, de megannyi nagypók túloldala roncsolódott a másik irányból, tehát a másik lépegető segíteni jött. Rengeteg lábnyomot is észrevett. Azt is, hogy honnan, melyik irányból jött a másik lépegető, azt is, hogy a lépések a Gigász felé tartanak, egész közel, annak takarásába. Ahsoka szomorúan konstatálta, hogy a másik lépegető takarásba került, hibát követett el. Szerencsére ők ezt nem követték el. Felpillantott. Az Angyal biztonságosan, teljes készenlétben lebegett felette, 360 fokban látva, szabadon mozogva. Viszont a lépegető korlátozta önmagát, mozgásában, és látásában is. Odaért. Észrevette, hogy a Gigász oldalán egy hatalmas lyuk tátong. Odasprintelt, és óvatosan felugrott a nyílásba. Kardját maga előtt tartva fedezte magát. Borzalmas látvány fogadta. Mindenhol halott klónok. De nem adták olcsón a bőrüket, megannyi droidika és commando droid is hevert mindenfelé.

A legtöbb klón szitává volt lőve. Akiknél kérdéses lehetett, hogy esetleg él-e, azokhoz odament, de sajnos senki sem maradt életben. A lépegetőparancsnok sem. Ott hevert a fiai mellett. Részt vett az utolsó csatában. „Hogy is hívták? Grande. Igen, Grande. Szegények. Mind meghaltak.”

-Van itt valaki? Él még valaki? –kiáltott fel Ahsoka. Bekukucskált a raktér hátsó részébe, és előrement a pilótakabinba is. De senkit sem talált már. Visszafelé sétálva egy pillanatra rámeredt a távolsági adóra. Halkan zümmögött. De nem világított. Odalépett. Éles szeme azonnal észrevette, hogy a panel szélei karcosak, el lett távolítva, majd hevenyészett rögzítéssel visszapattintva az eredeti helyére. A jelzőfényt azonban bölcsen kiiktatták. Így úgy tűnik, hogy nem működik az adó. Okos. Nagyon okos. Kardjával alászúrt, a panel leesett. Jól sejtette. Az adót megbütykölték, a jelzőfényt kiiktatták. A drótok szakszerűen blankolva, és spéci alkatrészekkel átkötve. Aki ezt csinálta, az ért hozzá. Talán rádiós volt? Bár berhelés jellege volt a dolognak, de Ahsoka érezte, hogy ez szerszám-, vagy időhiány miatt történt hevenyészve, mégis megfelelő módon. Lám, lám. A fiúk mindig mondogatták, hogy a Gigász 1 alkatrészeit azért kell átrakni a Gigász 2-be, hogy a lelke átkerüljön bele. Hogy később, ha szükség lesz rá, a Gigász 1 segíthessen, hogy a Gigász 2-ben éljen tovább. A távolsági adó az 1-ből került át! Íme, az eszköz meghálálta, hogy szervdonorként tovább élhetett utódjában. Idehozta a felmentő sereget. De kár, hogy későn… ‘De ki babrálhatta meg az adót? Ki küldte ezt a jelet? És hol a másik lépegető?’ Ahsoka egyelőre nem tudta ezekre a kérdésekre a választ. De remélte, hogy amit a szíve súg, azok voltak. Talán a Góliát… De eltökélte, hogy bármelyik lépegető is járt itt, ha tud, akkor segít rajtuk. Felkutatja őket, és kimenti a túlélőket.

Még egy utolsó pillantást vetett a Gigász legénységére. Tisztelettel fejet hajtott a hős klónok előtt, majd odaszaladt a lépegető oldalán levő nyíláshoz. Leugrott a földre. Körbenézett.
-Hol vagytok? Hova tűntetek? –forgatta a fejét, nyomokat keresve. A sok lábnyom közt nehéz volt kiigazodni. Úgy tűnik, a másik lépegető táncolt. Forgott. Saját nyomait is széttaposta. De miért? Az látható, hogy sok droidot eltaposott. De ahhoz nem kell így forogni. Ahsoka összeráncolta a homlokát. „Koncentrálj!” Odahajolt a homokhoz. Észrevette, hogy a lépegető bizonyos lábai nem ugyanolyan mélyen süppedtek a talajba. Sőt! Úgy tűnt, helyenként vagy nem is ért le a földre, vagy elhúzódó nyomot hagyott, nem telitalpast. A gép egyes lábai hibásak! Kímélte őket a sofőr. Jó sofőr az illető. De akkor a támogató lépegetőnek is van valami baja. Az biztos. Egy pillantás erejéig visszanézett a Gigászra. Minden lába kitörve, hason fekszik. Valószínűleg a kényszerleszállás miatt sérültek! Nem szétlőtt, hanem kitört lábak. A másiknak is megsérülhetett egy vagy több lába. A táncolást továbbra sem értette viszont. Azt sem, hogy a másik lépegető miért ment el. Nem lőtték ki, hiszen nem fekszik itt, mint a Gigász. Iszonyú sok droidot megsemmisítettek a Gigásszal együtt, úgy tűnik, a szeparatisták eliszkoltak. De akkor hova mentek? Talán a gyülekezőhely felé bicegnek épp? Próbált kiigazodni a nyomokon. Végül megakadt a szeme egy frissebbnek tűnő, elfelé haladó lábnyomsorozaton. Nem a gyülekezőhely felé vezettek a nyomok. Viszont ott már mind a hat láb terhelve volt. Egyforma mély, földet kiforgató, szinte szaladó nyomok. „Hova mentetek, miért szaladtok?” Ahsoka lassan elindult a nyomok után. Látta, ahogy a távolba vezetve nyílegyenesen mennek, míg a szem ellát.

Felnézett. Az Angyal felette lebegett. Intett nekik, hogy ereszkedjenek felé. Az Angel lesüllyedt, és amikor már megfelelő magasságra ért, Ahsoka egy hatalmas ugrással bevetette magát a gépbe.

-Mit talált Parancsnok? –ugrott rá mohó kíváncsisággal a két férfi.

-Sajnos későn érkeztünk. A Gigász teljes legénysége halott. A gép súlyosan károsodott, kiemelnünk teljesen felesleges. Sem embert, sem gépet nem tudunk magunkkal vinni. Majd később visszajövünk a halottakért. Viszont volt itt egy másik AT-TE! Segítettek a Gigásznak, majd elmenekültek valamiért abban az irányban! Látják azokat a nyomokat, ott?

-Igen Parancsnok!

-Kövessük őket. A gép sérült lehet, pár lábát húzta, olyan messze nem juthattak.

A pilóta máris nekiiramodott. Az Angel nagy sebességgel elindult a nyomok felett, olyan magasságban, hogy még lássák azokat, de azért annyira felemelkedve, hogy a hajó ne legyen veszélyben egy esetleges földi támadás esetén. Nem beszéltek. A horizontot fürkészték, és a nyomokat. Pár másodperc múlva a botladozó lépegető nyomai között fekete folyadék csíkjára lettek figyelmesek.

-Olaj… -vélte a pilóta.

Ahsoka szíve hevesebben kezdett verni. Egyre erősebben érezte a Góliátot. Egyre erősebben úgy vélte, hogy a Góliát volt ott a Gigásznál, és a Góliát nyomait követik. Bajban vannak. Sérülten bicegnek valami elől, menekülnek, és folyik az olaj. Ez nem jó. Nagyon nem jó.

-Siessen… -nyögte a pilótának.

A pilóta biccentett. Az Angyal száguldott. Rex a szája szélébe harapva bámult előre, keze ökölben. Ahsoka szíve majd kiugrott. Kimondta, amit kezdetektől érzett:

-Szerintem a Góliát! Itt vannak a közelben! Tudom.

A két klón egy pillanatra ránézett. Sosem értették ezeket a csodás Jedi érzékeket. De bízvást hitték, sőt, tudták, hogy Ahsoka nem téved. Tiszta volt a cél: mennek a Góliátért. Nem lehet más.

Ahsoka a távolba révedt. Kiterjesztette érzékeit, és a Góliátra hangolta. Immár szinte látta őket. De veszélyben vannak!

-Arra vannak! –mutatott egy irányba. Nem szükséges a nyomokat követni tovább. Egy idő múlva el fognak fordulni a nyomok. Erre rövidebb. Siessünk! Geonosisi támadás alatt vannak!

**

A Góliátot szaunaszerű forróság árasztotta el. Eresztékei recsegtek, de még tartottak. Falai vörösen izzottak. Levegője fullasztóan forró és nehéz volt. A klónok fulladoztak.

-Addig kell cselekedjünk, míg magunknál vagyunk. Míg cselekvőképesek vagyunk! –mondta Swift.

-Ha elájulunk, nem fogunk tudni kitörni. Már így is szédülünk. Mindenki szomjas, álmos, fullad. Lassan a fegyvert sem bírjuk el. Menni kell. –értett egyet Logan.

-Nincs tovább. Öröm volt veletek szolgálni, Testvérek! Készen állok. –állt fel Jolie.

-Jövök… jövök én is. –Botladozott oda Goodwill, feltápászkodva a földről. Megbillent, majdnem elesett. Nekitámaszkodott a falnak, hogy el ne essen. Keze sercenve majdnem odasült a falhoz. Felszisszent.

-Főnök, állni is alig tud… -lépett oda Doc, és karolt a hóna alá. Pihennie kell!

-Mire pihenjek Doki? Kimennek meghalni, én meg maradjak itt? Mit csináljak? Várjam meg míg magukat megöli a sok geonózisi, és bejönnek velem is végezni? Együtt halunk meg fiúk.

A klónok szomorúan nézték a remegő, szédelgő parancsnokukat. A pisztolya lógott a kezéből, alig bírta el. De akkor is velük akart tartani. Mindig is együtt voltak. Összetartoztak. Egyek voltak. Mobile felállt, és másik oldalról a hóna alá karolt parancsnokának.

-Adjunk nekik, Uram! –s rákacsintott.

Goodwill szeretettel nézett kitűnő sofőrjére. Útjuk úgy tűnik véget ér. Végállomás.

Elkezdte a csaták előtt megszokott mondatukat, ami így, hogy Mobile épp őt tartotta, fájdalmasan ironikusnak tűnt:

-Aztán csak vasmarokkal Mobile!

– Hegyen-völgyön át, együtt! –vágta rá harsányan a sofőr a jelmondatuk reá eső részét.

A többiek is mind elmosolyodtak. Hányszor hallották már ezt korábban is. Minden csata előtt elhangzott. Eddig mindig szerencsét hozott. Minden csatát megnyertek. Eddig… Most azonban más a helyzet. Kirohannak a Góliátból. Valószínűleg életük utolsó csatája lesz ez. De nem féltek jobban, mint máskor. Együtt voltak, és ez, mint mindig, most is erőt adott számukra. Bátorságot. Eltökéltséget. Fókuszáltságot. Itt az idő. Rajta hát.

A klónok kibiztosították fegyvereiket, fejükbe nyomták sisakjaikat és a Góliát ajtaja felé indultak. Doc és Mobile továbbra is támogatta a rogyadozó, koordinálatlan lépegetőparancsnokot. Aki összeszorított szájjal próbált tudatánál maradni. Legalább addig, míg kilépnek a Góliátból. Legalább párat lőni, és csak utána meghalni. Együtt a srácokkal. Map odalépett az ajtóhoz, hogy majd ő feltépi, és mindannyian kirohannak. Megfogta a nyitókart, és a többiekre nézett.

-Indulhatunk?

A többiek biccentettek. Puskáikat előretartva maguk elé meredtek. Vettek egy mély lélegzetet, és szinte mikor elindultak volna kifelé, a rövidtávú adó sercegni kezdett.

-Góliát lépegető! Itt az Angyal! Látjuk magukat! Ahsoka Tano Parancsnok, és Rex kapitány is itt van velem a fedélzeten! Tartsanak ki, jövünk! Mindjárt lepucoljuk a Góliátot a bogaraktól!

A magas akciós potenciál, és az adrenalin már majdnem kilökte a klónokat az ajtón. Ám az angyal megérkezett az égből, mikor már az ember nem várta…

Doc és Mobile letették óvatosan Goodwill parancsnokot a földre.

-Pihenjen főnök! Itt a segítség!

Majd a többiek után rohantak a rádióhoz. Sonic már be is lépett a commcsatornába:

-Örülünk nektek Angyal! De jó hallani téged!

A látóhatár szélén a szürke porfelhőből kibukkanó köztársasági gép úgy jelent meg, mint valami látomás, mint egy fanfárok hangjától zengő csodás jelenés. Gyorsan közeledett.

-Kapitány, mi kiugrunk! –fordult oda Ahsoka Rexhez. Jöjjön hátra velem! Meg kell tisztítanunk a Góliátot a geonózisiaktól. Maga fedezzen bennünket fentről! –nézett a pilótára.

-Úgy lesz Parancsnok!

-Kérdezze meg tőlük, hogy működnek-e az ütegek! –folytatta Ahsoka, miközben ő és Rex a raktér egy peremére álltak, ugrásra készen. Kezükkel fent kapaszkodtak a fogódzókba.

-Góliát, mi van az ütegeikkel?

-Az orr és farokágyúk nagy részét kiékelték, vagy letörték a geonózisiak.

-A toronyágyú?

-Azt nem tudjuk. Klopfolót, a toronytüzérünket megölték. A rendszerdiagnosztika szerint a toronyágyú működőképes, de nincs tüzérünk, és az elit geonózisiak miatt nem is tudunk felmenni.

-Önök harcképesek?

-Igen!

-Figyeljenek! Tano Parancsnok és Rex kapitány leugranak. Ha tudnak, jöjjenek ki, és avatkozzanak be a küzdelembe! Minden fegyverre szükség lesz! Szólunk, amikor kijöhetnek!

A klónok összemosolyogtak. Úgy tűnik, ezt a kirohanást már az ég is elrendelte. Nem ússzák meg. Viszont az esélyeik jelentősen javultak. Immár nem meghalni mennek. Hanem győzedelmeskedni. Felállni a padlóról, megfordítani az esélyeket, és diadalt aratni. Az Angyal segítségével életet nyerni…

-Számíthatnak ránk! Csak szóljanak és megyünk!

-Pilóta, vigyen bennünket a Góliát fölé! –hallatszott a mikrofonba Ahsoka utasítása a háttérből.

A Góliát legénysége örömteli, de izgatott várakozással fülelt. A szél dudált a Gunshipben, ezt folyton hallották a nyitott commcsatornán keresztül. Meg az ismerős zümmögő motorhangját is. Egyelőre még csak a mikrofonból hallották, de másodpercek múlva már kintről is. Az Angyal közeledik. Nagyon jó volt ezt hallani. Szíveiket a remény töltötte el. Olyan jó volt tudni, hogy valaki segít. Hogy visszajöttek értük. Hogy nincsenek egyedül. Helyzetük még mindig kritikus volt. De már volt ok bizakodva tekinteni a jövőbe. A dolog még koránt sincs lejátszva. De már van értelme küzdeni. A kegyetlen élet azonban csak ezt a pár reménnyel teli másodpercet szánta nekik. Legnagyobb döbbenetükre a Gunshipben elkezdett sikítani az a konzol, ami azt jelzi, hogy az Angelt befogták. Hirtelen zavar támadt, és hallották, ahogy a pilóta üvölt Ahsokáéknak, hogy jöjjenek beljebb az ajtóból, és kapaszkodjanak. Egy Hailfire rakétája száguldott feléjük a távolból. Talán egy kósza őrjárat? Vagy az az erősítés, amit a visszavonuló Szeparatista csapatok vártak? Ki tudja. Egy bizonyos, egy Hailfire száguldott feléjük a földön, a rakétája pedig a levegőben.

A pilóta kitérő manőverbe kezdett, és megemelte az Angelt. A Gunship megpróbált feljebb szállni, és hátrált a borzalmas erejű légvédelmi jármű elől. A rakéta rettenetes sivítással közeledett. Rex beljebb szaladt a gépbe, és becsatolta magát. Ahsoka azonban a helyén maradt. Tekintete a semmibe révedt, transz-szerű állapotban meredt maga elé, majd mikor már a rakéta elég közel volt, egy Erő-lökéssel eltérítette azt. A pilóta nem hitt a szemének. Rex már kezdte ezeket a „csodákat” megszokni, de ő sem gyakran tapasztalt még eddig ilyet. A Hailfire viszont közeledett a földön, és már ki is lőtte a következő rakétát. Az is sisteregve közeledett feléjük. Sőt, a távolban megjelent még egy Hailfire! Az is igyekezett mielőbb lőtávolba kerülni, és a helyszín felé száguldott, egyelőre még a háttérben maradva. Nem lehet két Hailfire rakétáját ellökdösni. Emelkedni, el innen, gyorsan!

A második rakéta is közeledett. Ahsoka becsukta a szemét. Erőt gyűjtött. És koncentrált. Csukott szemhéja mögött pontosan látta a Hailfire-t a földön. Tudta, hogy épp most élesíti a harmadik rakétát. Nem pingpongozik tovább vele. Az Erőre hangolódva várt. Mikor a rakéta közel ért, egy hatalmas Erő-lökéssel visszafordította azt, ami hihetetlen módon elkezdett a Hailfire felé száguldani. Ahsoka koncentrált, és célon tartotta a rakétát, ami hatalmas robbanással csapódott bele a CIS gépbe, és emésztette hatalmas lángokkal magába a Hailfire-t. A másik gép droidagya visszavonulót fújt, és a biztos távolban egy sztalagmit mögött keresett fedezéket. Rakétáival az eget pásztázta, gyakorlatilag megakadályozta, hogy az Angel folytathassa az útját a Góliát felé, viszont nem támadott. Ott sunnyogott a sztalagmit mögött, és várt.

Ahsoka fáradt szusszanással fújta ki magából a visszatartott levegőt, és lassan kinyitotta a szemét. Kicsit elvakította a napfény is. Hunyorgott. Nem látta a másik Hailfire-t, de tudta, ott van a felfelé növő cseppkőhegy-szerűség mögött. Kialakult egyfajta patthelyzet. Vett egy mély lélegzetet, kiegyenesedett, és visszaindult a pilótafülke irányába.

-Kapcsolja nekem a Góliátot!

-Itt vannak Parancsnok, azóta is a vonalban. Beszélhet velük azonnal. –felelte olyan tisztelettel a Gunship pilóta, melyet az előbbi produkció után akár hitnek is lehet nevezni. Úgy nézett a Jedi lányra, mint egy Messiásra.

-Góliát lépegető! Sajnos nem tudunk egyelőre közelebb menni magukhoz. –kezdte el a Jedi. Egy Hailfire bujkál a közelben, ami miatt egyelőre nem tudunk kiugrani a Góliátra, hogy megtisztítsuk a Geonózisiaktól. Valamit kitalálunk! Tartsanak ki! Lehet, hogy… lehet hogy távolabb kiszállunk Rex kapitánnyal, és gyalog megyünk oda. Vagy valamit kitalálunk, ígérem! Csak maradjanak életben!

A várva-várt angyali közbenjárás megakadt. A klónok szíve összeszorult. Valahogy a forróságot is rosszabbnak érezték, mint pár perccel ezelőtt. Mert akkor még úgy gondolták, hogy már csak egy kicsit kell elviselniük, és rövidesen kiszabadulnak ebből a pokolból. Ám ez ismét tovatűnt. Pusztán azáltal, hogy a remény ismét megfakult, ismét magukra maradtak, a helyzetük megint olyan fojtogatóvá vált, mint a Góliát lassan már-már tényleg a Pokolra emlékeztető, száraz, forró levegője. De nem csak a levegő, az egész helyzetük pokoli volt. Magányos. Reménytelen. Elhagyatott, halálra ítéltetett. S az Angyal bár szinte látható, mégis oly távol… Nem tud segíteni a bűnös emberen… Valami elválasztja őket egymástól, mintha két világ lenne a Góliát és az Angyal. A Pokol és a Mennyország. A kárhozat és az üdvösség. Tudták, további erősítésre várni balgaság. Nem fér bele az időbe. Az ő idejükbe. Az kevesebb már, mint ami alatt bárki is ideérne. Ha egyáltalán tud jönni még bárki…Rajtuk múlik mi lesz hát. Rajtuk, és az Angyalon. Valahogy ki kéne iktatni az őket egymástól elválasztó dolgot, azt a Hailfire-t. De hogy? Kézifegyverekkel lehetetlen. Gyalogosok ellen a Hailfire lánctalpai igen hatékonyak. Kitapossa a belüket, ha csak a közelébe mennek. Puskáik, gránátjaik hatástalanok ellene. Abban nem bízhatnak, hogy mindent Ahsoka old majd meg. És egyelőre úgy tűnt, a kislánynak sincs ötlete. Kockázatot kell vállaljanak, és kitörni Ahsokáék nélkül? Vagy mit tegyenek? Hirtelen megcsapta őket valami hűvös levegő. Úgy simította végig őket a forró kabinban, mint valami mámorító tavaszi fuvallat. Hátrapillantottak. A Góliát ajtaja nyitva, és Goodwill rogyadozik kifelé rajta. Fegyver nélkül, puszta kézzel, egyik kezével kapaszkodik a külső létrába, másikkal próbálja gyorsan visszacsukni rájuk az ajtót.

-Zárják be az ajtót mögöttem!

-Főnök, ne! –üvöltötte Sonic.

-Maradjanak itt! Éljenek!

Az ajtó döngve csúszott vissza a helyére. A klónok az ajtó felé rohantak, de már késő. Goodwill már mászott felfelé. Úgy döntött, közbenjár érettük. Áthidalja, ami elválasztja az embert az Angyaltól. Ha kell életét adja, hogy életük legyen.

Ahsoka érzékei azonnal ráhangolódtak, ahogy észrevette. Érezte, hogy nagyon rossz állapotban van a Parancsnok. „Hova megy? Mit csinál egyedül?” Ahsoka rémülten észlelte, ahogy az elitek felreppennek a Góliát mellől a magasba, nem hevítik azt tovább, és a többi figyelmét is magára vonta a magányos klón, aki eközben felcsimpaszkodott a Góliát tetejére. Odavonszolta magát, és belerogyott a toronyágyúba.

Ahsoka rájött mit fontolgat a fejében a parancsnok.

-Pilóta, teljes sebességgel a Góliát fölé!

Goodwill rápillantott a toronyágyú konzoljára, és lenyomott egy gombot. A kosár elfordult. Kézzel irányítva addig forgatta, míg az ágyú a sztalagmithegy felé nem fordult. Rátenyerelt a tűzgombra. A toronyágyú felzúgott, és odacsapott. Úgy visszarúgott, hogy a gyenge Goodwill majdnem kizuhant a kosárból. A sztalagmithegy semmivé vált. Gyakorlatilag eltűnt, a helyén egy kis törmelék maradt csak. A meglepett Hailfire mögötte rájött, hogy pucéran maradt, fedezéke megsemmisült. Sérülékeny, mint egy meztelen csiga. Az egyik szonikus fegyveres geonózisi közben odaért, és tüzet nyitott. A löket úgy vágta mellbe Goodwill parancsnokot, hogy egyszerre hányt és székelt, miközben gyakorlatilag elsötétült előtte a világ. Ahogy csúszott ki az ülésből oldalra, utoljára rátenyerelt még egyszer a tűzkioldóra. A toronyágyú odacsapott, és az egykori sztalagmit mögött veszteglő Hailfire atomjaira hullott.

Mint egy üstökös, úgy vágódott a Góliát fölé az Angyal. Ahsoka és Rex kivetették magukat belőle, szabadeséssel zuhanva. Goodwill lecsukódó, álmos szemein keresztül megnyugodva látta, hogy áldozata nem volt hiábavaló. A kislány ide tudott jönni. Akkor pedig megmenekültek. Ez bizonyos. Látta, hogy amikor majdnem leértek, Ahsoka egy föld felé mutató Erő-lökéssel lassította magát, finoman lehuppanva a Góliát tetejére, majd kezeit kinyújtva az Erő segítségével elkapta Rex kapitányt is, akit letett nem messze magától. Kardjait kirántva azonnal a Geonózisiak aprításába kezdett. Rex kirántotta két pisztolyát az övéből, és ugyancsak a geonózisiak ellen fordult. Fent az Angel ágyúja elkezdte kaszálni az eliteket. Ahsoka úgy forgott, mint egy harcos amazon. Lerugdosta a gyalogosokat a lépegetőről, levagdosta őket, és az Erővel is manipulálta őket. Egy elit épp felé tartott és rálőtt, ám a koncentrikus gyűrűk elől a lány elbukfencezett, és belehajította a kardját az elitbe. Majd visszaszippantotta magához, és lehasította egy másik szárnyait, miközben másik kezével méterekre taszította a Góliátról egy Erő-lökéssel. Egy harmadik próbált távolabb menni, hogy ne érje el őt a Jedi, és jó messziről lőhessen rá, azt Ahsoka egy Erő-Húzással magához rántotta, és kettévágta. Goodwill szent áhítattal próbálta figyelni, de nem tudta tovább magát tartani. Feje lebicsaklott, ereje elhagyta. Szeretett volna aludni… Fáradt volt. Ahogy elkezdte húzni magába a sötétség, érezte, hogy erős férfikezek fogják meg. Gyengéden, de határozottan kiemelik a kosárból, és lefektetik a Góliát tetejére. Majd ismerős hangokat hallott, Sonic-ét, Swiftét, Mapét, Joliét, Loganét, és Doc-ét. „Kijöttek a srácok”, tudatosodott benne. Megszólaltak a klónok DC fegyverei is. Fel akart kelni, hogy segítsen. Győzni kell! Nem halhatnak meg! De nem volt már ereje. Mozdulni sem bírt.

–NR-N99-es! -rikkantotta Map. És valóban, egy hernyótalpas közeledett a Góliát felé a távolban. Mögötte pár kis és nagy Pók lépegető. Immár bizonyos, ez volt az erősítés, amit a Szeparatisták vártak. Nyilván a visszavonult egység felé igyekeztek, hogy egyesítsék erőiket, mikor belebotlottak a Góliátba.

Rex bepattant a toronyágyúba és feléjük fordult vele. Már korábban Anakinnal is volt pár küldetés, amikor AT-TE-t kezelt. Ismerősen simított végig a kezelőfelületen. Célzott, és lőtt. Az NR-N99-es páncéltörő, nagyon erős gép, ezért arra lőtt először. A CIS gépek még lőtávolon kívül voltak, de a hernyótalpas máris felrobbant. Kicsit igazított az irányzékon, és egy Homing Spider is eldőlt. Még egy lövés, még egy Pók.

Rex elmosolyodott.

– Jó kis gép ez az AT-TE. Elfogadnék egy ilyet öregkoromra! –hümmögte.

Még párat lőtt, minden lövésével szétfröccsent egy-egy szeparatista gép. És még lőtávolba sem értek. Megfordultak, és ahogy jöttek, már mentek is. Menekült mind.

A geonózisiak is megfogyatkoztak. Látva azt, hogy egy Jedi, meg egy maréknyi klón mit művelt, elkezdtek visszavonulni.

Rex utánuk fordított a tornyot, de túl apró célpontok voltak. Odavágott, de nem talált.

Ahsoka intett:

-Hadd menjenek. Vitéz ellenfelek. De már nyertünk. Visszavonulnak.

Majd odarohant Goodwill parancsnokhoz, aki teljes testében remegett, mint a nyárfalevél. Páncélja alul-felül szennyezett volt. Borzalmas idegrendszeri károsodásokat szenvedett. Ahsoka melléguggolt, és finoman megemelte a parancsnok fejét. Levette róla a sisakot. A parancsnoknak nyitva volt a szeme, de nem pont ránézett. Inkább valahova mögé.

-Itt vagyok Goodwill!

-Ahsoka… -nyögte elhaló hangon a parancsnok.

-Cssssst… Most már minden rendben lesz!

-Kudarcot vallottam Ahsoka! –suttogta.

-Semmi baj! Győztél! HAZAVISZÜNK!

-A legerősebb gépet kaptam, mégsem voltam elég erős Ahsoka!

-De! Erős, s igaz vagy! Ne feledd, az erő nem a gépben van. Nem az izomban, vagy a fegyverben. Hanem a szívben! Te voltál a legerősebb mindannyiunk közül! A legnagyobb erő a SZERETET!

---

Tekintsétek meg a custom jeleneteket melyeket saját figuráimból modelleztem le nektek!

Custom Goodwill parancsnok figura elölről

---

Custom Goodwill parancsnok figura hátulról

---

Ahsoka a falon mászó Góliát fülkéjét védi

---

Elit geonózisi örvénygyűrű generátoros szonikus fegyverrel lő Húsklopfolóra

---

Geonózisiak keresik a Góliát gyenge pontját

---

Elit geonózisi lángszóróval hevíti a Góliát üvegét

---

Nagy finálé, Ahsokáék leugranak, a többiek kitörnek

---

Írta: Rostás Norbert 2018-2019 közt

A novella fiktív eseményeket, kitalált történeteket és szereplőket tartalmaz, melyek a képzeletem szüleményei. Anyagi érdekem nem fűződik hozzá, barátaimnak írtam Karácsonyi ajándékként. Mivel én az Előzménytrilógiát, a Clone Wars-t, és a játékok világát szeretem, ezeket építettem bele, de a figyelmes olvasó más Star Wars projectek felé is talál utalásokat. Ez a közeg alkalmas ezeknek a mélyebb mondanivalóknak a tolmácsolására, én legalábbis a Klasszikus trilógiát és az új részeket nem tartom erre alkalmasnak. Bibliai utalásokra is rátalálhattok benne. Ezért is karácsonyi. Egy évig terveztem, dolgoztam vele, szellemi produktumom, ezért kérlek, engedélyem nélkül ne vidd el, ne idézd, ne használd, rengeteg munkám van benne.
A Góliát erejét a Battlefront 2 játék alapozta meg, ahol az AT-TE az egész küldetés során képes megvédeni minket, életben tartani, és iszonyatos ereje is segít nekünk a játék ellenségeivel szemben. A Galactic Battlegrounds-ban is ilyen erős ez a gép, hatalmas HP (élet), és iszonyatos erő jellemzi. Ez a gép az ún. assault mech, a játék legerősebb gépe a klón frakciónál, míg a CIS-nél az NR-N99es testesíti meg ugyanezt. Ott megismerhettük a Hailfire légvédelmi funkcióit is. Ezért is helyeztem el a novellát a Battlefront 2 rovatban. Remélem jó szórakozást nyújtott a munkám, és tán meg is érintette a lelked.

A novella fejlécképét Farkas Bence, 12 éves drága kis olvasóm készítette. Miután elolvasta a regényt, és átfolyatta a lelkén, ezt ihlette meg benne. Meggyőződésem volt, hogy egy hetedikes srác a végső csatát fogja lerajzolni a Góliát tetején. Nagy meglepetésemre azonban az ihlette meg, ami a novella veleje. Értelmezésem szerint az Ember nyújtja előre tehetetlenül a kezét az Angyal felé, segítséget, megváltást várva. Átadja a szívét, a szeretetét, megtett mindent mi tőle tellett, de most várakozik.
Goodwill Parancsnok sisakjából látjuk ahogy érkezik az Angyal. Egyszerűnek tűnő ábrázolásmód, de tökéletes. Nagyon szeretem. Mostantól ez a novella nyitóképe!

A novellához elnyertem Zámbori Soma művész úr támogatását. Ezúttal számomra az volt fontos, hogy egy jó embert örökíthessek meg. Aki a novellám főhősét méltó módon tudja alakítani. Amit eddig tudtam róla, az alapján Zámbori Művész úr helyes döntésnek bizonyult. Azon túl a szakmaisága is tökéletes. Népszerű, szeretett, és foglalkoztatott színész. Olyan ikonokat formál meg hangjával, mint Amerika Kapitány, azaz Chris Evans. Vagy Chris Pine, akit legutóbb talán a Wonder womanben formált meg. Vagy Ryan Gosling, Paul Bettany. Én szeretem például Justin Timberlake hangjaként is, vagy az egyik kedvenc filmemben, a Csatahajóban is hallható, Alexander Skarsgardot szinkronizálta.
A nagy túlélő, Bear Grylls hangja is ő volt. Szerintem tegnap még a Sparban is őt hallottam, mintha ő mondaná, hogy a héten mi akciós, de a tévében is millió egy reklámban hallhatjuk. Úgy emlékszem, az M1 hangjaként is dolgozik. Köszönöm a megtisztelő hangmintát, Isten áldja a Művész urat és családját. Boldog karácsonyt kívánok!