A cikket Dányi Krisztiánnak, Gregor szinkronhangjának dedikálom. A tiszteletére írtam, valamint a Clone Wars élmények megörökítésére. Személyes találkozásunk, és az ötletes Gregor hangminta inspirálta a cikket, olvassátok, hallgassátok, nézegessétek szeretettel! Mivel Harsányi Gábor, és Törköly Levente művész urak is adtak hangmintát, immár az összes főszereplőjét ennek a kvadrológiának a CustomStarWars fedélzetén köszönthetjük, köszönet mindannyiuknak ezúton is még egyszer!
Gregorral először a Star Wars: A klónok háborúja televíziós sorozat ötödik évadjának tizenkettedik epizódjában találkozhattunk, melynek címe „Missing in Action” volt. A rész egy mini trilógia harmadik része volt, mely a kerek századik epizódja volt teljes a sorozatnak, azaz egy ünnepibb rész volt, mint ez a cikk is, mely egyrészt Dányi Krisztián hangmintájának a tiszteletére íródott, másrészt szülinapi anyagként. Nem mellékes az sem, ha már a kerek számokról beszélünk, hogy megemlítsük, a cikk indításakor felcsendülő kitűnő hangminta a kerek 30. szöveg az oldalamon, s bár nem 30 művésztől vannak, hisz volt, aki 2 mondatot is adott, de mégis, a kerek 30. rovatnyitó hang csendül fel az olvasók számára. S végül még egy számadat, visszatérve a Clone Wars-hoz, a részt 2013 január 5-én sugározták kint a tévében, itthon picit később.
A D-Squad (D-Osztag) a minitrilógia harmadik részében sok kaland után lezuhan Abafaron. Egy sivatagban bolyonganak sokáig, majd megérkeznek egy oázisba, egy kis városba Pons Ora-ba. Gascon kimerült, és éhes, ezért a Pit droid WAC-47 társaságában élelemért indult, míg az astromech droidok felderítést végeztek a városban.
Rövidesen találtak is egy kifőzdét, vagy egy bárt, de amikor bementek, az étterem szakácsa és tulajdonosa, Borkus úr durván elzavarta őket.
WAC-47 kint észreveszi, hogy egy csomó bogár egy irányba halad, valami szemétdomb felé. Pit droid fejjel úgy vélte, mivel ez szerves tápanyag, jó lesz az ezredesnek, ám az még így éhesen is undorodott a gondolattól, hogy maradványokat, szemetet egyen a földről, de Gascon sem látott más megoldást, és megfogott valami paradicsom félét, hogy megegye.
De mielőtt még harapott volnabelőle, kinyílt egy hátsó ajtó, és kilépett Gregor az étteremből, hogy kidobja a szemetet, amit egy vödörrel véletlenül pont Gascon nyakába is zúdított. Bocsánatot kért, mondván hogy ez az ő hibája, és Gregor felkínálta, hogy adjon neki valami rendes ennivalót kárpótlásként. Azonban Gascon csak bámult Gregorra és azonosította őt, mint egy klónt.
Ám Gregornak érdekes módon fogalma sem volt, mi az, hogy klón, sőt, tagadta is, hogy ő az lenne. Hangja kétkedő volt, mintha megtört lett volna, és bár markánsan csengett, hisz mégiscsak egy katona volt azelőtt, ám ő erről ebben a pillanatban semmit sem tudott még. Kicsit hebegett-habogott, majd arra kényszerült, hogy visszatérjen a munkába, és otthagyta a furcsa látogatókat, akik örökre megváltoztatták rabszolgaszerű életét már ebben a pillanatban.
Visszament dolgozni. Mosogatni, konyhai munkát végezni, felmosni, szóval kvázi aljamunkára volt fogva. A sullusti Borkus úr találta őt meg pár éve eszméletlenül egy roncs mellett. Gregor beverte a fejét, és (amolyan Revan szerű hasonlósággal) amnéziás lett – nem emlékezve semmire előéletéből. Borkus elvitte őt, és míg fel nem gyógyult fizikai sérüléseiből, ápolta. Majd miután ismét erőre kapott, befogta őt csicskának. Hálát várva el a “megmentéséért” rabszolgájává tette a férfit, aki hűen be is állt az igába. Előélete elveszett, immár egy bársegéd volt, egy mindenes, és igyekezett is megfelelni. Dolgozott látástól Mikulásig, de pénzt nem kapott. Kosztért, és kvártélyért dolgoztatták, és ennek is örülnie kellett. Egy koszos lyukat kapott Borkus úrtól, ahol meghúzhatta magát. Bizony csótányok, vagy ahhoz hasonló starwarsos bogarak rohantak szét mindig, mikor hazaért, hogy ledőljön pihenni. Céltalanul létezett, egy Isten háta mögötti bolygón könyöradományként jutva a mindennapi megélhetés alapjaihoz, és bizony itt még ennek is örülni kellett valóban, egy igen barátságtalan bolygón, egyedül, múlt nélkül, pénz nélkül, végzettségek nélkül nem tudta, mihez egyébhez tudna fogni. Egy senki volt, egy megtört rabszolga. De ennek a rabszolgának elvetették a kétkedés, a kíváncsiság csíráját a szívében.
Gascon és WAC-47 eközben találkoztak az astromech droidokkal, akik megerősítették a szeparatisták jelenlétét Abafaron.
A kis droidok találtak egy erősen őrzött leszállópályát is, de egyedül nem tudtak volna soha odajutni a gyönyörű CIS Dreadnaught géphez. Gascon ragaszkodott ahhoz, hogy mégis megszerezzék, hisz vissza kellett jussanak Coruscantra. Mivel ez egy öngyilkos küldetés lenne pár asztroszernek, egy Pitdroidnak, meg egy apró lénynek, Gascon úgy döntött, hogy igénybe kell vegyék az egyetlen lehetséges szövetséges, Gregor segítségét. Ám Gregor még dolgozott a bárban. Épp azt kérdezte Borkus úrtól, hogy mi az, hogy klón. A sullusti bizonytalanul elmondta, hogy klónok harcoltak a galaktikus háborúban, és azt mondta Gregornak, hogy ő nem klón, és egyébként is, felejtse el ezt a hülyeséget, és azokat, akik emlékeztették őt erre, hisz ő, Borkus volt az, aki megtalálta őt annak idején, és neki tartozik engedelmességgel. Bár Gregor mindig értékelte a segítségét, de megkérdezte, hogy érkezett ő tulajdonképp Abafarra.
Borkus elkerülte a választ, és azt mondta Gregornak, hogy menjen haza, és soha ne említse ezt a klón dolgot újra. Eközben a D-Squad elhelyezkedett Gregor kuckója mellett, és várták a megfelelő pillanatot a beavatkozásra. Gascon bement a lakásba, a robotok kint maradtak az ablak mögött. Mikor Gregor belépett, Gascon elkezdte puhítani, majd R2 az ablakon át bevetítette Rex százados hologramját.
Gregor azt hitte, önmagát látja, hisz ők mind testvérek, klónok, Jango Fett genetikai klónjai. Elmondták neki valódi eredetét, hogy ő márpedig igenis egy klón, aki azért létezik, hogy harcoljon a Köztársaságért. Gregor habozott hinni nekik, mondván, hogy ő márpedig szerencsés, hogy Borkus ad neki enni, ad munkát, és lakhatást. Gascon korrigálta, hogy ő Borkus szolgája. Gascon utasította R2-D2-t, hogy olvassa le Gregor azonosító kódját a csuklójáról, ekkor derül ki, hogy Gregor egy klón kommandós volt, ráadásul a Foxtrott osztag tisztje, aki feltételezhetően meghalt, vagy eltűnt (ezért Missing in action a rész címe) a Sarrishi csata után, mely egyike volt a Köztársaság legpusztítóbb katonai vereségeinek.
Lassacskán és homályosan emlékezve a csatára, Gregor lassan magához tért. Úgy is mondhatjuk, lassan valóban Gregorrá válik. Ám olyanra kérik, amitől fél. Hisz évek óta nem volt a kezében fegyver. Ráadásul tök egyedül van. Gondolkodnia kell ezen még. A D-Osztag a ház előtt várja, míg Gregorban hullámokban törnek fel az emlékek, és a gondolatok. Az odáig rendben van, hogy jelenleg gyakorlatilag egy rabszolga, de mégis csak ÉL. Ha elvállalja, hogy segíti a D-Squadnak, belehalhat. Az esélyek, és a számok ellene szóltak. Ugyan mit csinálhat egyetlen ember egy osztagnyi droid ellen, köztük megannyi SBD és droidika? Mégis, szíve azt diktálta, segítsen. Genetikailag bele volt kódolva, hogy ha kell, életét adja a Köztársaságért. De valahol mégiscsak egy ember, egy érző lény. Aki élni akart. Mégha rabszolgaként is. Érdekes hasonlat jut eszembe: Tom Hanks filmje, a Számkivetett. A férfi hajótörést szenvedett, akárcsak Gregor. Ott maradt egy szigeten, és lassacskán kialakította új életét. Volt egy barlangja. Esővízből szerzett vizet magának, gyűjtögetett, halászott, vadászott, és ha kőkorszaki körülmények között is, DE ÉLT. Pár év után azonban feltámadt benne a honvágy, és az, hogy nem akar itt megdögleni egyedül, egy lakatlan szigeten. Ezért eszkábált egy tutajt, a fadarabokat VHS szalagokkal kötve össze, és megtöltött 2-3 kókuszt vízzel, valamint pár napi elemózsiával. De rendkívül érdekes belegondolni, vajon melyikőnk hogyan döntött volna. Hisz akik biztosra mennek, konformisták, vagy kockázatkerülők, lehet, hogy inkább maradtak volna. Hisz mennyi az esélye annak, hogy míg a 2 kókusznyi víz és a pár falat kaja kitart, addig pont jön egy hajó, és felveszi? Szinte semennyi. És mennyivel több kint, a tengeren, mint itt, a szigeten? Semennyivel. Ugyanannyi az esélye, hogy kint megtalálja egy hajó, mint hogy a szigeten. Csak a szigeten tovább tud erre várni, hisz tovább maradhat életben, mint a nyílt vízen, ahol felboríthatja egy hullám, egy cápa, egy bálna, ahol pár nap alatt éhen és szomjan hal, ahol napszúrást kaphat, megbolondulhat, rákényszerülve, hogy igyon a tengervízből, amitől meghal. Ám a másik tábor azt mondhatja, hogy így viszont örökre itt ragadhat. Távol a civilizációtól, örökre nélkülözésre kárhoztatva, hogy szakadt rongyokba járjon, hogy magányos legyen, magában beszélve, vagy épp Wilson úrhoz, a véres labdához. Ha beteg lesz, gyógyszer és szakszerű segítség nélkül itt meghal. A fájós fogát még kiverte magának egy korcsolya segítségével, de a vakbelét például nem tudja majd kivenni, vagy magára hívni a mentőt ha infarktusa lenne. Mind a két opció releváns, de ki így döntene, ki úgy. Tom Hanks is, és Gregor is úgy döntött, változtat. Lép. Kockáztat, mégha bele is halhat.Gregor ezért leborotválta csapzott szakállát, és loncsos haját, hogy külalakjában is visszakapja klón identitását. Ám a marcona klón kinézet nem elég. Kell a felszerelése is. Kiment a ház előtt várakozó D Osztaghoz, és elmondta, döntött, velük tart.
Elindulnak a bárba, hogy megkeressék Gregor felszerelését. Elő is kerül Borkus úr, egy ládát húzva, felfedve a titkot, hogy nála van Gregor felszerelése, ám pisztollyal tartja őket sakkban.
Gregor követelte, hogy mondja el, miért tartotta vissza az igazságot előle. Borkus azt mondta, nem érdekli, és emlékeztette Gregort, hogy neki köszönheti az életét, és hogy tartozik neki. A klón visszavágott, hogy ő rabszolga volt elég ideig, nem tartozik már semmivel, adja vissza a felszerelését. Hirtelen a kis ügyes QT-KT fellőtte mágnescsapdáját a levegőbe, kiszippantva Borkus kezéből a fegyvert, miután a többi droid szigonykötéllel gyakorlatilag gúzsba kötötték a sullustit.
Mikor a D-Squad készült elhagyni a bárt, Borkus könyörgött Gregornak, hogy ne hagyja itt, később fenyegette, hogy hiába jön vissza majd munkáért kuncsorogni, nem veszi vissza, de Gregor döntött már. Nem hajlandó többé rabszolga lenni, még ha bele is hal. Felöltötte kommandós páncélját, fejébe nyomta a győztes csaták striguláival díszített sisakját, és kezébe vette régi hűséges DC-17m sugárvetőjét. Megerősítette magát lélekben, és irány a leszállópálya.
A szeparatisták épp tűzveszélyes, robbanásveszélyes rhydonium üzemanyagot pakoltak a gépbe. Gregor fedező tüzet nyitott, hogy Gascon és a droidok elérhessék a CIS szállítójárművet. Ugyanakkor a harci droidok is észrevették a D-Squadot és Gregort is, és viszonozták a tüzet, lassan felülkerekedve a magányos harcoson, és a fegyvertelenül menekülő droidokon.Egy eltévedt lövés eltalált egy Rhydonium tartályt, mely felrobbant, és felborította BZ-t és a benne ülő Gascon ezredest. Az ezredes azt mondta WAC-47-nek, hogy vigye a többieket, és hagyják ott őt, meneküljenek, ám senki nem akarta őket otthagyni. Gregor otthagyva fedezékét értük szaladt, felállította az eldőlt R4-est, és segített nekik elindulni a komp felé, fedezte a menekülésüket.
El is találták őt, sántikálva keresett fedezéket, ami nem nagyon volt, egy Rhydoniumos hordó mögé guggolt, ami azért nem nevezhető életbiztosításnak. Bár Gascon és R2 ragaszkodott hozzá, hogy megvárják őt, jöjjön, addig nem mennek el, ám erre a mindeközben teljesen bekerített klónnak nem volt esélye. Sántított, így nem tudott volna odaérni, ráadásul ezzel kockáztatta volna a többiek menekülését is. Így maradt a vártán. Hol ide lőtt, hol oda, ám a harapófogó bezárult körülötte. Nem volt menekvés. Mikor a hajó felemelkedett nélküle, és már nem volt a menekülőkre nézve veszélyes a dolog, Gregor önkezével belelőtt egy közeli Rhydonium hordóba.
Nyilvánvaló szándékkal nem akart élve a droidok kezei közé kerülni, és magával akarta vinni őket a biztos halálba. A hajón Gascon ezredes ellágyulva tapasztalta, hogy Gregor mit tett értük, és szörnyülködve nézték a hatalmas robbanásokat lent, ahol nemrég még Gregor és a droidok harcoltak, most tűztenger volt. Ahogy a shuttle elindult Abafarról Corsucant felé, Gascon sírós hangon megígérte, hogy Gregor áldozatát sosem fogják elfelejteni, nemes tette miatt örökre fognak rá emlékezni.
Bár a Rebels sorozat Gregort reaktiválta, én ezt nem tárgyalom, mindennemű túlélése irracionális számomra, és a Rebelst egyébként sem tartom sokra. Én erre a Gregorra emlékszem, és neki állítottam emléket custom figurámmal.
Gregor szemtanúja, ahogy Borkus úr kizavarja a D-Osztagot
(Gregor elölről)
R2-D2 kivetíti Gregor elé Rex parancsnokot
(Gregor oldalról)
Gregor úgy dönt, hogy segít a D-Squadnak
(Gregor hátulról)
Köszönöm, hogy meglátogattad a CustomStarWars oldalt. Gyere vissza mielőbb!
A cikket írta: Rostás Norbert 2016. 11. 05. (a figura készülte évekkel azelőtt.)